"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Címkék:
Sajnos már lassan a megkeresztelt emberek tudatából is kezd eltünni az, hogy a „húsvéti ünnepek” nemcsak Húsvétvasárnapra és Húsvéthétfőre vonatkoznak, hanem ez vonatkozik tulajdonképpen arra a 40 napig tartó megemlékezésre, ami Jézus mennybemenetelének ünnepével zárul, példának okáért idén május 13-án. (További félreértések és félremagyarázások elkerülése végett jegyezném meg, hogy ez a megállapításom nem egyik vagy másik keresztény/keresztyén felekezetnek a sajátos értelmezésén alapszik, hanem ökumenikus jellegű vagyis mindegyik felekezet többé kevésbé így érti a húsvéti ünnepkört, ami Húsvét első vasárnapjától számított 40 nappal ér véget :-) ).
E kis kitérő után jöjjenek a gondolatok:
a Feltámadás a kereszténység központi ünnepe. A feltámadás szemszögéből nyer értelmet a keresztrefeszítés is – Isten irántunk való föltétel nélküli szeretetének kinyilvánítása. A feltámadás nélkül a keresztrefeszítés is elveszti értelmét. Minden vasárnap tulajdonképpen a Feltámadás ünnepét hivatott újra és újra megünnepelni (ilyen értelemben tulajdonképpen minden vasárnap húsvéti ünnepnek számít).
A János evangélium 20. fejezetének első 9 versében leírt húsvéti történetben a központi helyet az üres sír foglalja el: Mária Magdolna a sírhoz sietett, mert meg akarta siratni a halott Jézust. De ehelyett talál egy üres sírt, erre elszalad az apostolokhoz, azok közül pedig ketten elszaladnak a sírhoz, hogy saját szemükkel meggyőződjenek arról, amit Mária Magdolna mondott. Az üres sír és az összegöngyölt leplek láttán kezd megszületni a tanítványokban az a hit, amely által majd képesek felismerni a Feltámadt Jézust a kenyértörésben (emlékezzünk az emmauszi tanítványok történetére), és Jézus feltámadásába vetett hit teszi majd képessé azt a többezer keresztényt, akik inkább meghalnak a hitük miatt, mintsem megtagadják Urukat, Jézus Krisztust.
Az üres sír ténye abszolut fontos a Krisztuskövetők számára. Hiszen ha nem üres a sír, akkor Jézus nem támadt fel. Ha Jézus nem támadt fel, akkor nem ér semmit a mi hitünk (vö. 1 Kor 15,17). Ezért nem lényegtelen, amikor valakik azt állítják, hogy megtalálták Jézus sírját és testi maradványait. Mert ha ez valóban igaz lenne (és be is tudnák bizonyítani, hogy itt Jézus maradványairól van szó), akkor a keresztény hitünk kártyavárként omlana össze és semmi értelme nem lenne, hogy vasárnapról vasárnapra megünnepeljük Jézus feltámadását – mert akkor csak magunkat nyugtatnánk, de semmi okunk nem lenne rá, hogy higgyünk a feltámadásban.
Jézus feltámadásával kapcsolatban fontos arra figyelnünk, amit Péter apostol mond: "mi vele együtt ettünk és ittunk miután feltámadt" (ApCsel 10,41) – tehát Jézus feltámadása az apostolok számára nem csupán azt jelentette, hogy az Ő szelleme továbbélt az apostolaiban és követőiben, hanem hogy Jézus valóságosan is, Feltámadtként, jelen van közöttünk – és nemcsak ott fenn, a láthatatlan, mennyben.
A feltámadt Jézus valóságát megtapasztalni valami olyasmit jelent, hogy már most úgy élünk, mint akik valóban megtapasztalták mit jelent Jézussal együtt meghalni – önmagunknak, önzésünknek – és Jézussal együtt feltámadni és Isten jelenlétében élni már itt és most.
Hallottuk Szent Pál apostolt: "Krisztussal együtt ti is feltámadtatok" (Kol 3,1) vagyis a feltámadás tapasztalata már akkor elkezdődött, amikor Jézus megjelent tanítványai körében és a feltámadás tapasztalata már itt és most adva van nekünk is valahányszor eléggé nyitottak vagyunk Isten számára, a Vele való találkozásra, történjen ez akár 1) az összegyűlt hívők közösségében („ahol ketten vagy hárman összegyülnek az Én nevemben, ott vagyok közöttük” Mt 18,20), 2) akár kenyértörésben (Lk 24,35), 3) vagy bárkiben, aki rászorul a mi segítségünkre (Mt 25. fejezet) illetve akkor is, amikor csendben az Istenre figyelünk és várjuk, hogy megmutassa magát nekünk úgy, ahogy az Ő akarja (Mt 6,6-7). Végül, de nem utolsósorban megtapasztalhatjuk a Feltámadt Jézus jelenlétét saját lényünkben is – hisz a keresztség által a Szentlélek templomaivá lettünk, aki által Jézus bennünk is és általunk is élni akar (1 Kor 6,19 és 1 Kor 6,16).
A feltámadás – legalábbis számomra és arra alapozva, amit hiteles, tanúságtevő, mélyen hívő embereknél láttam – nem annyira a jövőről szól, hanem inkább arról a jelenről, aminek alapja a múlt, aminek konkrétan alapja a második isteni Személy megtestesülése, testi szenvedése, halála és valóságos feltámadása.
Végezetül pedig szeretném szó szerint idézni az egyik kedvenc evangéliumi feltámadás történet Lukács evangéliumának 24. fejezetéből a 36-43 közötti verseket. Ez a rész rögtön azután következik, amikor az emmauszi tanítványok elmesélik hogyan találkoztak a Feltámadt Jézussal:
„Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak. De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.« Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát. Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?« Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette, és a szemük láttára evett belőle.”
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.