Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Bibliai kérdések órája, avagy mekkora a 'Tű foka'?
Sokan vagyunk úgy, hogy vannak bibliai részek amik zavarosak számunkra vagy amiket nem igazán értünk. Ezt a fórumtémát azért hoztam létre, hogy vallástól, felekezettől függetlenül, beszélgessünk ezekről. Vagy csak kérdezzünk, aztán hátha valaki majd tud valami okosat mondani.
Nem számít, hogy valaki református, katolikus, unitárius vagy éppen ateista, nyugodtan lehet kérdezni, témát felvetni, sőt - normális hangnemben - vitatkozni ezekről.
Azt viszont most mondom, hogy azokat a hozzászólásokat, amelyeknek hangneme túllép egy határt, esetleg megalázó, vagy más hitére-, felekezetére-, vallására nézve sértő, csuklóból törlöm.
A tű foka:
Amikor jórégen, kamaszkoromban olvastam Jézus azon mondását, hogy "könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni" töprengtem egy sort, hogy miért mondhatott ilyen nehéz dolgot Jézus. Arra gondoltam, hogy ezzel azt üzente a gazdagoknak, hogy "slussz-passz ti ki vagytok zárva a Királyságból, ha tótágast álltok, akkor sem juthattok be, merthogy nincs az a teve, amely át tudná préselni magát egy varrótűn".
Aztán később láttam egy dokumentumfilmet Jeruzsálemről, amelyben arról volt szó, hogy a városnak több nagy kapuja volt, amit este bezártak. De, hogy azok, akik később érkeztek, ne maradjanak a városfalakon kívül, létrehoztak a kapu mellett egy szűk kiskaput, amin épp csak egy teve férhetett át málhák nélkül. Ha egy vándor kapuzárás után érkezett Jeruzsálembe megrakott tevéjével, előbb le kellett cuccoljon róla mindent, csak aztán vezethette át a szűk kapun, a strázsák előtt. Ezért hívták azt a kaput a 'Tű fokának'.
Akkor megértettem a hasonlatot: Jézus példázatában nem a gazdagokat zárta ki a Királyságból, hanem arra utalt, hogy tulajdonképpen meztelenül születtünk e világra és meztelenül is térünk vissza. Amikor eljön az időnk és visszatérünk az Atyához, akkor a búcsuzás pillanatában le kell tennünk mindent ami földi és mindazt ami földhöz köt minket.
De vannak olyanok, akik számára a Királyság már elkezdődött e világban, az Úr dolgában cselekszenek és elég erősek voltak ahhoz, hogy előbb lecuccoljanak: ők az első tanítványok, aztán az assziszibéli Ferencek, a Teréz anyák, vagy - csak halkan jegyzem meg - a Böjte Csabák.
Hát így van ez... gondolom én. :-)
Nem számít, hogy valaki református, katolikus, unitárius vagy éppen ateista, nyugodtan lehet kérdezni, témát felvetni, sőt - normális hangnemben - vitatkozni ezekről.
Azt viszont most mondom, hogy azokat a hozzászólásokat, amelyeknek hangneme túllép egy határt, esetleg megalázó, vagy más hitére-, felekezetére-, vallására nézve sértő, csuklóból törlöm.
A tű foka:
Amikor jórégen, kamaszkoromban olvastam Jézus azon mondását, hogy "könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni" töprengtem egy sort, hogy miért mondhatott ilyen nehéz dolgot Jézus. Arra gondoltam, hogy ezzel azt üzente a gazdagoknak, hogy "slussz-passz ti ki vagytok zárva a Királyságból, ha tótágast álltok, akkor sem juthattok be, merthogy nincs az a teve, amely át tudná préselni magát egy varrótűn".
Aztán később láttam egy dokumentumfilmet Jeruzsálemről, amelyben arról volt szó, hogy a városnak több nagy kapuja volt, amit este bezártak. De, hogy azok, akik később érkeztek, ne maradjanak a városfalakon kívül, létrehoztak a kapu mellett egy szűk kiskaput, amin épp csak egy teve férhetett át málhák nélkül. Ha egy vándor kapuzárás után érkezett Jeruzsálembe megrakott tevéjével, előbb le kellett cuccoljon róla mindent, csak aztán vezethette át a szűk kapun, a strázsák előtt. Ezért hívták azt a kaput a 'Tű fokának'.
Akkor megértettem a hasonlatot: Jézus példázatában nem a gazdagokat zárta ki a Királyságból, hanem arra utalt, hogy tulajdonképpen meztelenül születtünk e világra és meztelenül is térünk vissza. Amikor eljön az időnk és visszatérünk az Atyához, akkor a búcsuzás pillanatában le kell tennünk mindent ami földi és mindazt ami földhöz köt minket.
De vannak olyanok, akik számára a Királyság már elkezdődött e világban, az Úr dolgában cselekszenek és elég erősek voltak ahhoz, hogy előbb lecuccoljanak: ők az első tanítványok, aztán az assziszibéli Ferencek, a Teréz anyák, vagy - csak halkan jegyzem meg - a Böjte Csabák.
Hát így van ez... gondolom én. :-)
Válasz erre a beszélgetésre
-
Permalink Jónás András válasza. Dátum:
-
Kedves Zsuzsa!
Meggondólkoztató a következö részlet Joakim és Anna kilétéröl.
A pártostos Birodalom királya – Bazapran – Kr.e.42-ben meglátogatja Adiabene tartományt
Nakeb Adiabene pártos herceg kormányzó és Grapte Kharax pártos hercegnö házassági évfórdulója ünnepére.Ugyanebben az idöben megrösíti a zsidó Hasmoneus- dinasztiához tartozó Antigonus ( Mathatias ) fiát Aristobulo néven Jeruzsálem királyának,és szabad vallásgyakórlatot biztosít a zsidóknak.
A pártusok annyira ellenzik a Róma által támogatott Heródes uralkodási szándékát, hogy Heródes testvérét Phaselt és apját Hyrkanust fogságba vetik.Heródes Romába menekül.
Roma Heródest nevezi ki Jeruzsálem királyának és Kr.e. 39-ben a római légiók partra szállnak a samáriai tengerparton Joppában. Márcus Antonius Cleopatra jegyese vezeti a sereget amit a pártosok legyöznek, Antonius a cstaa közben életét veszti.De két év múlva Heródes Idumea felöl mégis elfoglalja Jeruzsálemet.Galliaba is be akar törni de fegyveres ellenállásba ütközik.Adiabene herceg révén egyességre lép.
Adiabene herceg és Grapte hercegnö házassága gyerektelen volt.Egy Ananiás nevü zsidó kereskedö rávette öket - akitöl redszeresen vásáróltak – arra hogy vegyék fel a zsidó vallást,
imádkozzanak Izrael istenéhez , aki majd biztosan megáldja gyerekkel.
A zsidó vallás felvételekór Nakeb Adiabene a Joakim nevet, felesége pedig az Anna nevet kapta.
Amint Flavius Josephus Írja:” Jeruzsálemben palotát építettek az Adiabene hercegek, és évi jövedelmük egyharmadát a jeruzsálemi templomnak adták, a másik harmadot pedig szétosztották a zsidóság szegényei között” – Azonban csaknem 20 évi zsidó hitben való várakozás után sem született gyermekük.
Ekkor arra akrták rávenni Joakimot a templom föpapjai hogy váljon el feleségétöl felcserélve egy zsidó asszonnyal akitöl gyereke lessz majd.
Adiabene illetve Joakim szerette feleségét ezért szakítottak a zsidó vallással.Feleségét unokaöcsére bízva elment Sippárba ahol felkereste a mágusok föjét akitöl ezt a felelete kapta:
“ Amit mi magunkért és másokért, vagy mások értünk tehetnek, azt az örök fényben tündöklö Isten sosem fogja helyettünk megtenni.Eröt képességet és inteligenciát kaptunk Töle azért hogy társai legyünk a Teremtés Rendjének megtartásában, és terjesszük gyakoróljuk a Tudás Fénye által az Ö dicsöségét.
Feleséged Grapte hercegnö családja generációkon át szellemi és testi egészségben élt.Vidd el öt Ywissa nevü mágus asszonyhoz , aki gyermektelen asszonyokon való segitségben a legjobb órvosunk és meglátod Grapte hercegnö majd szülni fog, hiszen évei szerint még alkalmas gyermekáldásra.”
Adiabene herceg így szólt:” Atyám jó barátja vagy. Tanácsodat megfogadom és igérem, hogyha Istenünk megáld minket gyermekkel – legyen az fiú vagy leány – Istenünk szólgálatára fogom adni öt.”... és vitte magával feleségét Ywissa – hoz.Minden úgy lett ahogy a Sippári fömágus mondta.Egy év múltán megszületett Grapte hercegnö leánya:
Mirijam – Mária.
A fentiek megtalálhatók a Wehrly Frey:” Jessat Nassar genennt Jesus Cristus” Drei Eichen Verlag, München,1965.
Szaretettel András
-
Permalink Kiss Ildikó válasza. Dátum:
-
Kedves András,
Nekem , sajnos, sem elég ismeretem és valószinű sem kellő értelmem nincs ahhoz, hogy sokmindent megértsek a Bibliából, én csak annyit tudok, hogy mindig annyit fog megérteni az ember belőle, amennyire fel van készülve hogy megérthessen, persze ha nyitott erre.
Szerintem a Bibliában elsősorban Istent kell megismerni, ill. felismerni, szerintem ezért is iródott, elmélkedésre csak addig van szükség, amig megtapasztaljuk Őt személyesen, de ahhoz nyitott szivre van szükség. A mi problémánk (vagy az enyém csak ?), hogy önmagunkat akarjuk megvalósitani, azt hisszük ki tudjuk rángatni magunkat a hajunknál fogva a slamasztikából.
Lelkiismeretről beszél.... kinek a szolgálatában áll a lelkiismeretünk?
Jézus azt mondja''aki nincs velem , az ellenem van''.
Kinek a dicsőségére segitünk embertársainkon, teszünk jót ( a mi ertékrendünk szerint), jótékonykodunk? Kérdem ezt saját magamtól is.....
Addig amig a saját magunk vállát veregetjük a gazdagságunkért, az okosságunkért, bőkezűségünkért stb.......semmire sem megyünk, az nem fejlődés, mert mink van amit nem Istentől kaptunk valamilyen formában?
Sajnos a tapasztalat és a történelem is azt bizonyitja, nem vagyunk olyan okosak, hogy csak úgy elinduljunk önállóan. Annak idején Európa keresztény alapokra épült ( igen a dogmáival, és a szőrnyűségeivel együtt), de sokkal stabilabban állt mint napjainkban, amikor vallásokat kevernek, új szektáknak adnak helyet, a szabadság más értelmet nyert , és inkabb vagyunk szabadosak, mint szabadak.
Szabad akaratunkból döntjük el, hogy Jézussal és általa Isten felé tart az útunk, vagy vigan és sikerélmenyekkel önelégülten rohanunk a vesztünkbe.
Szeretettel és tisztelettel
Ildi
-
-
Kedves Ildikó !
Megpróbálom röviden összefoglalni mindazt amit én gondolok de nem könnyü hisz sok mindent kéne tisztázni a leírtakkal kapcsolatban.
Söt olyan területekre is be kéne nézni melyek az óskereszténység idején aktuálisak vóltak. Ma már senki nem beszél ezekröl az igazságokról, habár kimondhatatlan hasznunkra válna söt máskép élnénk és gondolkoznánk.
Sokkal több betekintést nyernénk a fejlödés folyamataiba, több megértéssel lennénk olyan megnyílvánulásokkal szemben ami pillanatnyilag vagy húzamosabb idön át bennünket zavar, megmenekülnénk az olyan észrevételeinktöl ami a ”bezzeg”kifejezéssel kezdödik ami az ember egocentrikus szörnyüségeibe fullasztja bele a tudás és a szeretet gyönyörüségét.
Szerintem a Biblia segédeszköz az életvitelünkhöz és a fejlödésünkhöz.
- Ha meg akarok tanúlni úszni, akkor bátórságot kell vegyek és az eddig használt úszógumit amivel megtanúltam a vízbe való elörehaladást a parton kell hagynom.Azután jönnek az igazi gondok mert a megtanúltak alkalmazása sok ellenállásba ütközik amire elöbb nem számítottam.
Mikór olyan dólgot cselekszek az úszótudásomnak köszönhetöen hogy embertársaimnak örömet szerzek és késöbb átérzem ezt az állapotot akkor arra leszek figyelmes hogy egy kellemes érzés tölt el, ami a bennem lakozó Isten bóldogsága ami nem rövid távú hanem mindég él csak föl kell idézni a történteket.
Nem egy tökéletes hasonlat de jobb híján gondolom segíthet.
”Lelkiismeretről beszél.... kinek a szolgálatában áll a lelkiismeretünk?
Jézus azt mondja''aki nincs velem , az ellenem van''.
Ahoz hogy erre felelni tudjak akkór tényleg vissza kell lapoznunk a történelemben a harmadik századig amikór még Origenes iskolája müködött, de már nemsokáig.Föltétlen szeretném hangsúlyozni hogy a korai kereszténység tanairól van szó.Origenes kora legnagyobb tanítói közé illeszthetö, az ö iskolájába egyik fötantárgy volt az inkarnáció tana amit az óvointézkedések beszüntettek mert káros hatásuak lehetnek a jámbór hívökre nézve.
A keresztény tanítások szerint az ember alkata három tényezöböl tevödik össze. Ezek : Szellem, Lélek és a Test.
A Szellem önmagában szintén hármasság, a magasztos Szentháromság tükörképe. Az igazi halhatatlan ember maga a Szellem, az emberben levö Szentháromság.Ehez az élethez és tudathoz tartozik a szellemi test,amelyben a szentháromság mindenik aspektusa külön van képviselve.
A Lélek önmagában kettös : a gondolati és érzelmi életet foglalja magába, az ezeknek megfelelö eszközökkel.A Test a Szellem és a Lélek fizikai anyagból való hórdozója.
Van olyan keresztény felfogás is amely szerint az ember tizenkétszeres lény,
hat változat alkotja a szellemi embert és hat a természetes embert.
A “test” az a tudat hórdozóját eszközét jelenti, vagyis a tudat használja a testet azért hogy kapcsolatba kerüljön a külvilággal.
A test egy fórma amelyet az élet használ, s nem ismerünk más tudatot csak olyant amely egy fórmához kapcsolódik.
A fórma viszont oly finom anyagból lehet, annyira áttetszö hogy csk a benne levö életröl veszünk tudomást, de lehet annyira sürü tömegü hogy elrejti a benne levö életet, ilyenkór csak a fórmáról veszünk tudomást.
Nagyon fontos tudnunk hogy minden megnyílvánúlt dolog kettösség: A Szellem és az Anyag kettössége.
A Krisztus, mint Isten és Ember ugyanezt a mindenbe megtalálható kettösséget illusztrálja, kozmikus mértékben.A világegyetemben minden ezen az alapvetö kettösségen épül fel.
Csak röviden:
Az embernek van érzéki teste amely négy részböl áll: anyagi test, étertest, vágytest, mentális test.
Van a szellemi test három részlege. Itt találjuk a kauzális testet amely a lelkiismeret székhelye és az akarat kezelöje amely csakis a mi szólgálatunkra van . De ne felejtsük el hogy a kauzális teströl beszélünk, és akkór érthetö hogy minden fejlödik még a lelkiismeret is.
Csak sajnos a fél levére volt idöm de folytatni fogom ha Önnek megfelel.
Szeretettel András
-
-
Kedves András,
Remélem nem bántom meg, de én egy keresztény tanitást ismerek és vallok magaménak és az a KRISZTUSI.
Origeneszt emlitette - úgy tudom, lehet, hogy tévedek-, kemény birálat érte az ókeresztény egyház részéről is.És innen , kedves András, nem tudok vitapartner maradni,, mert nagyon elrugaszkodtunk a Biblia tanitásától és lényegétől, szerintem.
Szeretettel és tisztelettel
Ildikó
-
Permalink gyuge erzsebet válasza. Dátum:
-
Gyuge Erzsebet reformatus vallasu vagyok Romaniabol ! Bongeszem hozzaszolasaikat tetszik,hogy ki tart elvei mellet es surkolok is ne ,hogy megingassa valaki a "Krisztus-i kereszteny tanitasban" Isten igejeben"vagy is nevezzuk neven a "Biblia"-ban leirtakban ! Mert aki abbol nem kap eleg felvilagositast mas irasok es tudomanyok se fogjak kielegiteni kivancsi,kutato tudomany ehseguket avagy szomjukat ! Idotoltesre talan jo "mindent szabad nekem de nem minden epito" mondja Pal Apostol !Jo latni,hogy vannak szemelyek akik nem csak latjak de ertik is a lenyeget ! A Biblia egyeseknek ertelmes beszed masoknak pedig bolondsag ! Viszont akiknek nem elegendo a Biblia mert szerintuk nem kielegito magyarazatot ad azoknak ajalom ezt a ket verset 1Pal6/3,4
-
-
Kedves Zsuzsa elnézést kérek nem volt szándékomban Önt valamiröl is meggyözni.Azt hittem hogy sikerül tapasztalatokat cserélni olyan valakivel aki járatos valamelyest az apokrif irodalomban.Ugyanis valamit észrevettem minden szerzönél amit közös jellemöjükként lehet felfogni és ez jellemzö minden írásra nagyjából.Ami eltér ettöl az észrevételtöl talán a Hag Hammadi tekercsek.De mégegyszer elnézést kérek távol áll tölem még a szándek is hogy valakit megbántsak vagy meggyözzek valamiröl.
Szeretettel András
-
Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum:
-
Wehheheee, király! :))
Régi vicc, de talán van aki nem ismeri:
Három pap, - egy református, egy katolikus és egy rabbi, találnak egy halom kincset és azon vitáznak, hogy osszák el igazságosan.
Aszongya a református:
- Húzzunk egy kört, dobjuk fel a pénzt, ami kívül esik tartsuk meg magunknak, ami pedig belül, azt ajánljuk fel Istennek.
- Nem jó - mondja a katolikus - húzzuk meg a kört, dobjuk fel a pénzt, és ami belül esik azt tartsuk meg magunknak, ami pedig kívül, azt ajánljuk fel Istennek.
- Ejj nem értitek ti ezt - mondja a rabbi - húzzuk meg a kört, dobjuk fel a pénzt, ami kell neki tartsa meg, a többi a miénk.
-
Permalink Borbély B. Sándor válasza. Dátum:
-
Gondolatok nagypéntekre
A nagypénteki Jézus halálára való ünnepélyes megemlékezés egyik legfontosabb mondanivalója az, legalább is szerintem, hogy Isten megmutatta nekünk Jézusban, hogy mennyire végtelen az Ő szeretete és hogy ezzel az isteni szeretettel nem fér össze az erőszak és a bosszúállás.
Természetesen ha Jézus evilági módon gondolkodott volna, akkor először is nem engedte volna, hogy elfogják és keresztrefeszítsék. Ugyanakkor kegyetlen bosszút állt volna az ellenségein, akkor, amikor harmadnapon feltámadt.
Ehelyett mit látunk? A szenvedéstörténet fényében látjuk azt, hogy Jézus önként vállalja a szembesülést az orránál fogva vezetett tömeggel, a harcképes katonákkal, és a vallásos vezetőkkel. Jézus önként vállalja azt a szenvedést és halált, amit kikerülhetett volna.
Vajon miért?
Egész biztos, hogy nem azért, mert meg akart halni.
Jézus életének, minden tettének és szavának egyetlen motivációja volt:
teljesíteni a mennyei Atya akaratát, vagyis megmutatni,
hogy Isten lényege a föltétel nélküli szeretet,
és hogy Istenben nincs semmiféle szeretetlenség, még a gyilkosai iránt sem.
S amikor Jézus vállalta a megaláztatást, a megkinzatást és a kereszthalált
- akkor nyilvánította ki a leginkább azt, hogy Isten lényege az irgalmas szeretet,
- olyan végtelenül irgalmas szeretet, amely képes meghalni nemcsak a barátaiért,
hanem az ellenségeiért is.
Emberi elvárásaink szerint az Atyaistennek muszáj lett volna közbelépni
és akár erőszakkal is meg kellett volna akadályoznia azt az őrültséget,
amit az emberré lett Isten Fiával tettek nagycsütörtök éjszakáján és nagypénteken.
Csakhogy Isten gondolatai nem a mi gondolataink.
Az Atya nem akadályozza meg Fia keresztrefeszítését,
mert akkor szinte elkerülhetetlen lenne,
hogy az emberek ne egy erőszakos hatalommal azonosítsák az Ő közbelépését.
Márpedig Isten hatalma sohasem az erőszak hatalma, hanem a szeretet hatalma.
Isten válasza az erőszakra sohasem erőszak, mert Istenben nincs erőszak.
Isten válasza az erőszakra sohasem a bosszúállás, mert Istenben nincs bosszúállás.
S mivelhogy az Atyaisten erőszak és bosszúállás nélküli hatalmat akar kinyilatkoztatni,
ezért az emberré lett Isten Fia sem alkalmaz erőszakot az erőszakkal szemben
és nem áll bosszút az ellenségein (még feltámadása után sem),
hanem éppen ellenkezőleg: imádkozik érettük is,
és felajánlja halálát az egész világ üdvösségéért.
Jézus Krisztus apostolai és tanítványai, akik három éven keresztül közvetlen közelről követték, nem értették ezt az isteni logikát. Pedig nekik meg kellett volna érteniük, hogy miről van szó.
És az apostolok is igazából csak Jézus feltámadása után,
de akkor is csak fokozatosan értik meg,
hogy miért kellett mindennek megtörténnie
és hogy Istennek mi volt a szándéka ezzel, ti. hogy Jézusban emberré lett
és bűneink következményeként erőszakos halál áldozata lett.
Igazából az apostolok is csak Pünkösdkor, a Szentlélek eljövetelekor értik meg az Isten logikáját és csakis akkor lesznek képesek bátran kiállni és hirdetni,
hogy Jézus az Úr,
Jézus az Isten Fia és hogy általa és benne van a mi boldogságunk és örök életünk.
Nos ha Jézus apostolai nem voltak képesek megérteni az isteni gondolkodásmódot
akkor nincs mit csodálkoznunk azon, hogy mi – akik kétezer évvel később ismertük meg Jézust, hogy mi sem értjük, hogy Isten miért ilyen áron váltja meg a bűnös emberiséget,
ti. a puszta szeretet és áldozat árán.
Az egész biztos, hogy csupán emberi szempontból sohasem lesz érthető,
hogy Isten miért nem avatkozik be folyton az emberiség történelmébe,
hogy Isten miért engedi meg az embereknek, hogy gyűlöljék egymást
és miért nem akadályozza meg a gaztetteket az ártatlanokkal szemben,
vagy hogy Isten miért ajánlja fel irgalmát az őt keresztrefeszítőknek is?
Isten gondolkodásmódját csakis az Isten által adott bölcsességgel,
vagyis a Szentlélek isteni segítségével érthetjük meg.
Ezért még mielőtt lázadoznánk az isteni gondolkodásmód ellen
vagy ahelyett, hogy pereskednénk Istennel,
hogy miért mutatja magát ilyen gyöngének és erőtlennek a világtörténelem szinpadán,
hogy miért nem akadályozza meg az erőszakot
és miért nem áll bosszút az ő ellenségein
azelőtt és ahelyett inkább kérjük a Szentlelket,
hogy világosítsa meg értelmünket,
hogy egyre inkább mindent az isteni logika, vagyis a szeretet logikájának a fényében lássunk.
Ma, amikor Jézus értünk felajánlott szenvedéseire és halálára emlékezünk
nézzünk magunkra úgy, ahogy Jézus néz ránk
amikor bűneinkkel és közönyünkkel szenvedést okozunk neki
és amikor bármilyen kis bűnünkkel mi is hozzájárulunk az ő keresztrefeszítéséhez.
Nézzünk magunkra úgy, mint Jézus néz ránk: vagyis együttérzéssel és irgalommal.
De nézzünk másokra is, ellenségeinkre is úgy,
mint ahogy Jézus néz rájuk: ti. megbocsátó szeretettel és irgalommal.
S ha még nem vagyunk képesek ezt megtenni,
akkor ez éppen annak jele, hogy még mindig emberi módon és nem isteni módon gondolkodunk.
Ekkor viszont állhatatosan kérnünk kell Isten Szentlelkét,
hogy segítsen bennünket növekedni az isteni látásmódban és viselkedésmódban...Úgy legyen!
-
-
Na, ezt nagyon szépen leírtad, nem is lehet mit hozzátenni... pásztor vagy te, sokak épülésére! Legyen az Atya Áldása a munkásságodon.
(Látom, megint nem sokat aludtál.)
-
-
Gondolatok a húsvéti ünnepekre
Sajnos már lassan a megkeresztelt emberek tudatából is kezd eltünni az, hogy a „húsvéti ünnepek” nemcsak Húsvétvasárnapra és Húsvéthétfőre vonatkoznak, hanem ez vonatkozik tulajdonképpen arra a 40 napig tartó megemlékezésre, ami Jézus mennybemenetelének ünnepével zárul, példának okáért idén május 13-án. (További félreértések és félremagyarázások elkerülése végett jegyezném meg, hogy ez a megállapításom nem egyik vagy másik keresztény/keresztyén felekezetnek a sajátos értelmezésén alapszik, hanem ökumenikus jellegű vagyis mindegyik felekezet többé kevésbé így érti a húsvéti ünnepkört, ami Húsvét első vasárnapjától számított 40 nappal ér véget :-) ).
E kis kitérő után jöjjenek a gondolatok:
a Feltámadás a kereszténység központi ünnepe. A feltámadás szemszögéből nyer értelmet a keresztrefeszítés is – Isten irántunk való föltétel nélküli szeretetének kinyilvánítása. A feltámadás nélkül a keresztrefeszítés is elveszti értelmét. Minden vasárnap tulajdonképpen a Feltámadás ünnepét hivatott újra és újra megünnepelni (ilyen értelemben tulajdonképpen minden vasárnap húsvéti ünnepnek számít).
A János evangélium 20. fejezetének első 9 versében leírt húsvéti történetben a központi helyet az üres sír foglalja el: Mária Magdolna a sírhoz sietett, mert meg akarta siratni a halott Jézust. De ehelyett talál egy üres sírt, erre elszalad az apostolokhoz, azok közül pedig ketten elszaladnak a sírhoz, hogy saját szemükkel meggyőződjenek arról, amit Mária Magdolna mondott. Az üres sír és az összegöngyölt leplek láttán kezd megszületni a tanítványokban az a hit, amely által majd képesek felismerni a Feltámadt Jézust a kenyértörésben (emlékezzünk az emmauszi tanítványok történetére), és Jézus feltámadásába vetett hit teszi majd képessé azt a többezer keresztényt, akik inkább meghalnak a hitük miatt, mintsem megtagadják Urukat, Jézus Krisztust.
Az üres sír ténye abszolut fontos a Krisztuskövetők számára. Hiszen ha nem üres a sír, akkor Jézus nem támadt fel. Ha Jézus nem támadt fel, akkor nem ér semmit a mi hitünk (vö. 1 Kor 15,17). Ezért nem lényegtelen, amikor valakik azt állítják, hogy megtalálták Jézus sírját és testi maradványait. Mert ha ez valóban igaz lenne (és be is tudnák bizonyítani, hogy itt Jézus maradványairól van szó), akkor a keresztény hitünk kártyavárként omlana össze és semmi értelme nem lenne, hogy vasárnapról vasárnapra megünnepeljük Jézus feltámadását – mert akkor csak magunkat nyugtatnánk, de semmi okunk nem lenne rá, hogy higgyünk a feltámadásban.
Jézus feltámadásával kapcsolatban fontos arra figyelnünk, amit Péter apostol mond: "mi vele együtt ettünk és ittunk miután feltámadt" (ApCsel 10,41) – tehát Jézus feltámadása az apostolok számára nem csupán azt jelentette, hogy az Ő szelleme továbbélt az apostolaiban és követőiben, hanem hogy Jézus valóságosan is, Feltámadtként, jelen van közöttünk – és nemcsak ott fenn, a láthatatlan, mennyben.
A feltámadt Jézus valóságát megtapasztalni valami olyasmit jelent, hogy már most úgy élünk, mint akik valóban megtapasztalták mit jelent Jézussal együtt meghalni – önmagunknak, önzésünknek – és Jézussal együtt feltámadni és Isten jelenlétében élni már itt és most.
Hallottuk Szent Pál apostolt: "Krisztussal együtt ti is feltámadtatok" (Kol 3,1) vagyis a feltámadás tapasztalata már akkor elkezdődött, amikor Jézus megjelent tanítványai körében és a feltámadás tapasztalata már itt és most adva van nekünk is valahányszor eléggé nyitottak vagyunk Isten számára, a Vele való találkozásra, történjen ez akár 1) az összegyűlt hívők közösségében („ahol ketten vagy hárman összegyülnek az Én nevemben, ott vagyok közöttük” Mt 18,20), 2) akár kenyértörésben (Lk 24,35), 3) vagy bárkiben, aki rászorul a mi segítségünkre (Mt 25. fejezet) illetve akkor is, amikor csendben az Istenre figyelünk és várjuk, hogy megmutassa magát nekünk úgy, ahogy az Ő akarja (Mt 6,6-7). Végül, de nem utolsósorban megtapasztalhatjuk a Feltámadt Jézus jelenlétét saját lényünkben is – hisz a keresztség által a Szentlélek templomaivá lettünk, aki által Jézus bennünk is és általunk is élni akar (1 Kor 6,19 és 1 Kor 6,16).
A feltámadás – legalábbis számomra és arra alapozva, amit hiteles, tanúságtevő, mélyen hívő embereknél láttam – nem annyira a jövőről szól, hanem inkább arról a jelenről, aminek alapja a múlt, aminek konkrétan alapja a második isteni Személy megtestesülése, testi szenvedése, halála és valóságos feltámadása.
Végezetül pedig szeretném szó szerint idézni az egyik kedvenc evangéliumi feltámadás történet Lukács evangéliumának 24. fejezetéből a 36-43 közötti verseket. Ez a rész rögtön azután következik, amikor az emmauszi tanítványok elmesélik hogyan találkoztak a Feltámadt Jézussal:
„Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak. De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.« Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát. Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?« Erre adtak neki egy darab sült halat. Elvette, és a szemük láttára evett belőle.”
-
-
Ne értsd félre, nem kritikaként mondom, de az előző írásod sokkal jobban tetszett, ennek van egy kis "egyházi dogma" jellege. Egy kis kiegészítést hadd tegyek. Írod:
"Mert ha ez valóban igaz lenne (és be is tudnák bizonyítani, hogy itt Jézus maradványairól van szó), akkor a keresztény hitünk kártyavárként omlana össze és semmi értelme nem lenne, hogy vasárnapról vasárnapra megünnepeljük Jézus feltámadását – mert akkor csak magunkat nyugtatnánk, de semmi okunk nem lenne rá, hogy higgyünk a feltámadásban."
Az emberiség történetében Mózes és Jézus tanításai egyedülállóan tökéletesek, világosan látszik, hogy nem emberi elme terméke, hanem Isten beavatkozása. Ezért elég nagy baj lenne, ha keresztény hitünk kártyavárként omlana össze attól, ha tegyük fel megtalálnák Jézus maradványait. A Bibliában az is benne van, hogy "test és vér nem örökölheti Isten országát". Én abban hiszek, hogy Isten teremtette az emberek lelkét, az pedig leszületik az emberbe és a halál után visszatér Őhozzá. Ha jól tudom, valami nagyon hasonlót tanít a rabbinikus hagyomány is.
És még egy említésre méltó dolog: az ó-keresztény időkben rengeteg vallási irányzat alakult ki, köztük a gnoszticizmus is, amely nem fogadta el azt, hogy Jézus testben támadt volna fel. Ha megfigyeled az általad idézett Lukács részt, érezheted, hogy ez valahogyan "mesterséges betoldásként" cseng, mintha eme gnosztikus tan megcáfolására született volna.
-
-
Igazad van. Ezek a húsvéti gondolatok eléggé tanítójellegűre sikeredtek. Pedig tényleg nem ez volt a szándékom. Az igaz, hogy eléggé kisarkítottam az üres sír fontosságát, illetve a "mi lenne ha" esetet. Az általad idézett részben pedig tényleg jobb lett volna pontosítani mégpedig úgy, hogy abban az esetben, ha valóban megtalálnák Jézus testi maradványait, akkor a keresztény hit, úgy ahogy mi ismerjük annak középpontjában a feltámadásba vetett hittel - összeomlana. Az összeomlás után persze sok minden maradna, amiből fel lehetne építeni valami nagyszerűt, de az már nem lenne ugyanaz. No hát erről ennyit.
A kiegészítő gondolataidat pedig úgy veszem, hogy próbáljuk meg jobban és alaposabban körüljárni ezt a témakört, lehetőleg tipikusan egyházi állásfoglalások nélkül. Nos, ha így értetted, akkor válaszként mindjárt szeretném idézni Anthony De Mello (egyik kedvenc lelkimesterem) eléggé atipikus, egyáltalán nem "egyházi" történetét, aminek a csattanója valahogy jól beleillik a feltámadással kapcsolatos kérdéskörbe:
- Szerintetek melyik a legfontosabb vallási kérdés? - kérdezte egy nap a Mester.
Sok feleletet kapott:
- Van-e Isten?
- Ki az Isten?
- Hogyan juthatunk el Istenhez?
- Van-e élet a halál után?
- Nem - mondta a Mester -, a legfontosabb kérdés a következő: ki vagyok én?
A tanítványok jobban megértették, hogy mire utalt, amikor fültanúi voltak a Mester és egy prédikátor beszélgetésének.
- Szerinted, ha meghalsz, akkor a lelked a mennybe megy?
- Igen - válaszolt a prédikátor. - És a tested a sírba kerül?
- Igen.
- És, ha szabad kérdeznem, TE hol leszel?
----------------------------------------------------------------------------------
Jézus feltámadásának evangéliumi történeteiből az egyértelmű, hogy a közvetlen tanítványok és azok, akik mindvégig hittek abban, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia - a feltámadási megjelenésekkor egy olyan jelenséggel találkoznak, amit nem nagyon tudnak emberi ésszel megmagyarázni. Ami mindjárt kezdettől fogva világos, hogy a feltámadt Jézus már nem fizikai, anyagi formában van velük (hiszen alig ismerik meg), nem fizikai teste van, mert zárt ajtók mögött megjelenik és eltűnik. Viszont az is eléggé egyértelművé válik az evangéliumokból és Szent Pál evangéliumoknál korábban írt leveleiből is, hogy a feltámadt Jézus teste nem csupán egy tünékeny szellem, aminek nem sok köze van az anyagi világhoz, hanem olyan valóságos, emberi, személyes test, aminek köze van a közelmúltbeli anyagi, fizikai fájdalmakhoz, még akkor is, ha most már fölötte áll minden fizikai törvénynek. Talán ezt a nem-fizikai-de-mégis-valóságos-személyes létformát akarja érzékeltetni a Lukács evangéliumának idézett része is, ami lehet, hogy későbbi "mesterséges betoldás" volt, de mégis lényegesnek tartották az őskeresztény közösségek, mert talán éppen ezáltal is meg akarták különböztetni magukat a főleg görög dualisztikus filozófiától befolyásolt gnosztikus irányzatoktól.
Szóval nem akarok kötekedni, de amikor azt mondod, hogy "Isten teremtette az emberek lelkét, az pedig leszületik az emberbe és a halál után visszatér Őhozzá" -- akkor meg szeretném kérdezni, hogy vajon nem ugyanaz az Isten teremtette-e a testet is, a lélek hordozóját és kifejező eszközét? Mert ha Isten teremtette azt is - beleértve az egész anyagi világot, amint azt a Biblia is tanúsítja - akkor már jobban érthető, hogy miért van szó "új egről és új földről", amit várunk a világ újjáteremtésekor (mind az Ó- mind pedig az Újszövetség alapján), s nem csupán egy szellem-lélek világról, aminek a testi valósághoz semmi köze nincs. (Vesd össze Izajás 65,17 és Jelenések könyve 21,1).
Ami pedig azt az idézetet illeti, hogy "test és vér nem örökölheti Isten országát" - én óvatos lennék levonni bármiféle egyenes következtetést. Utánanéztem és az 1 Kor 15. fejezetben fordul elő az általad idézett mondat. Viszont ugyanott van szó arról is, hogy az "érzéki test" helyett "lelki testet" kapunk ajándékba ugyanattól a Teremtő és Újjáteremtő Istentől. Ebben az összefüggésben a "test és vér" kifejezés tulajdonképpen az "érzéki", fizikailag érzékelhető, megtapasztalható testi valóságra utal. Viszont a feltámadt test akkor is test lesz, csak nem anyagi, hanem "lelki test". És ettől kezdve persze nem marad más hátra, mint elismerni, hogy egy értelmünket felűlmúló dimenzióról van szó, amit nem vagyunk képesek felfogni, s megmagyarázni még annyira sem.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
