Korunk ellentmondásai

 

 

 

          Olyan tragikomikus, hogy korunkban sem az idősek sem a fiatalok nem tudják sokszor, hogy mit csinálnak, az eszük nem ott van, ahol kellene. Az idősektől még el lehet nézni, hogy az ollót teszik a hűtőszekrénybe, a szemüveget a levesbe, a pénzt meg a szemüvegtokba. De hogy már a fiatalok sem emlékeznek arra, hogy röviddel azelőtt mit csináltak, kinek, mit ígértek, mit hova tettek, az már egy kicsit furcsa.

 

           Abban a korban, amiben élünk, lassan már senki nem azt csinálja, amit kellene, amit szeretne, amihez ért... Mindenki mást csinál. Vagy pontosabban nem azért a munkáért kapja a fizetést, amiben örömét is lelné... Inkább olyanért, amit szükségből, muszájból végez. Lassan mindenki más munkát kénytelen végezni, mint amit évtizedekkel ezelőtt tisztességesen megtanult...

 

Magasak az épületeink, de kicsinyes a természetünk.

 

Szélesebbek útjaink, de szűkebb látókörünk.

 

Nagyobbak házaink, de kisebbek a családjaink.

 

Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.

 

Tele vagyunk szakértőkkel, de tele problémákkal is.

 

Többet fogyasztunk,  de kevesebbel rendelkezünk.

 

Megsokszoroztuk anyagi javainkat, s közben elfogytak értékeink.

 

Sokat vásárlunk, de keveset örülünk.

 

Túl gyorsan utazunk, túl keveset élvezzük az élményt.

 

Túl sokat pszichologizálunk, s mégis hamar indulatossá válunk.

 

Túl sokszor gyűlölünk, s túl keveset szeretünk.

 

Túl sokat fecsegünk, túl keveset vagyunk csendben.

 

Magas a komfortzónánk, alacsony a tűrőképességünk.

 

Későn fekszünk le, és fáradtan ébredünk.

 

Keveset olvasunk, sokat tévézünk, ritkán imádkozunk.

 

Tudjuk biztosítani létfenntartásunkat, de nem tudunk élni.

 

A Holdra feljutottunk, de a szomszéd ajtójáig nem vagyunk képesek elmenni.

 

Meghódítottuk a világűrt, s  nem látjuk a bennünk rejlő űrt.

 

Megtisztítottuk a levegőt, de lelkünket bepiszkoltuk.

 

Atomot tudunk hasítani, de  az előítéleteinket nem tudjuk szétrombolni.

 

Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk.

 

Több a szakértő, és mégis több a gondunk.

 

Több a gyógyszerünk, de kevesebb és gyengébb az egészségünk.

 

Túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk.

 

Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk.

 

Túl gyakran gyűlölünk, túl ritkán imádkozunk.

 

Éveket adunk az élethez, nem pedig életet az évekhez.

 

Nagyobb dolgokat teszünk, nem pedig jobb dolgokat.

 

Sok a diplománk, kevesebb az értelmünk.

 

Egyre nagyobbak a számítógépeink s egyre kevesebbek kommunikálunk.

 

Ez az idő a gyors evésé és a rossz emésztésé.

 

A nagy embereké s a kicsinyes lelkületé.

 

A könnyen szerzett haszoné, és a megnehezedett kapcsolatoké.

 

A nagy családi  bevételeké és a válásoké, a szép házaké s a szétzilált otthonoké.

 

Olyan korban élünk, ahol tabletták uralnak minket: stimulálnak, nyugtatnak, megölnek. Olyan kor a miénk, ahol a kirakat fontosabb, mint az élet. Inkább töröljük az üzenetet, mintsem életünket változtatnánk meg.

 

Pedig az életet nem a lélegzetvételek számával, hanem a lélegzetelállító pillanatok számával mérjük.

 

Irgalmazz nekünk, Uram! Segíts tetszésed szerint élni!

 

Georg Carlin színész/14. Dalai láma- nyomán összeállította Péter páter

 

Forrás: internet