A Hold színe...
Milyen színű a
szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy
felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt
kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor
magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
-
Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya
színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked
egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag
behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt,
hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni,
milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme -
válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a
telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! -
mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett..
Címkék:
-
▶ Válaszoljon erre