Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Szép szavak
Válasz erre a beszélgetésre
-
Permalink Dr Molnár Mária válasza. Dátum:
-
Vendég vagy a világban, és a világ, szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz"
Wass Albert
-
-
Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? (...) Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell.Hamvas Béla
-
Permalink Dr. Bányai Erzsébet válasza. Dátum:
-
Fenntartható vágyak! VÁLSÁG
Húsz éve folyamatosan vesszük fel minden évben a kölcsönöket, mert jobban, kényelmesebben akarunk élni, mint amennyire a munkavégzésünk feljogosít. Összevegyültünk egy uzsorás kufár társasággal és most csodálkozunk? Döbbenetes, a hiánycél évente csak 3 százalék?! Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Fojtogatnak a bankárok? Nem kellett volna felvenni a kölcsönöket!
Keseregni fölösleges! Eső után köpönyeg!? Mi a megoldás? - kérdezik itt is, ott is? Nem az a kérdés, hogy a múltban mit kellett volna tenni, hanem itt és most mit kell tennünk?
A cári Oroszország az uzsorás bankárok karmai között vergődött, ezért a fényűző életmódhoz szokott vezető rétegét a nagy októberi forradalomban elhajtotta, és nagyrészt, mint halálos ellenségét kiirtotta. Milliók és milliók haltak meg és nyomorodtak meg, és nem csak Oroszországban.
Németország a fojtogató pénzügyi örvényből próbált kitörni, és végül Hitler vezetésével egy világégés szörnyű kataklizmájába rántotta az emberiséget. Nem csak a politikusok és a katonák, de a pénzvilág bűne is volt a második világháború!
A valóság az, hogy mi mindannyian tápláljuk, éltetjük a kapzsiság ördögét, mi hizlaljuk legyőzhetetlenné! Nem vállalsz gyermeket, így pénzedből nem földet, otthont veszel gyermekednek, jövődet nem fiadra bízod, hanem bankot keresel, olyan emberekre bízod pénzedet, kik a legnagyobb kamatot ígérik. Persze őket is viszi a bírvágy szelleme, és pénzeddel, mint cápák vetik magukat bele a pénz világába. Nincs kegyelem, ha nem sikeres ragadozók és te pénzedet veszélyben érzed, hát te is könyörtelenül visszaveszed utolsó vasig, és más bankra bízod. Nincs megállás, a tőzsdék, a bankok, a pénzvilág modern kártyajátékai, és ha játszatsz, munka nélkül is gazdag lehetsz..... de valóban az lehetsz? A fogyasztás, a birtoklás vágya, a gonosz lélek vadászkutyái űznek, hajtanak a vesztedbe.
Isten által mindannyiunknak adott anyagi javak bölcs elosztása, hatalmas feladat! A múltban ott vannak a félelmetes kudarcok! A kapzsiság, az önzés, a pénz, mint pusztító fenevad szedi az áldozatait. Van más megoldás?
Egyetlen elfogadható válasz a mai világ haláltáncára, Jézus Krisztus válasza. Kétezer évvel ezelőtt közénk jött, és nem állt le vitázni, kiosztani senkit, hanem szülőföldjén Názáretben, megélte szeretteivel a maga csendes, becsületes munkáséletét. Fenntartható vágyakat állított elénk, egy olyan életformát, mely elérhető, s mely boldoggá is tesz. Szent Ferenc már nyolcszáz évvel ezelőtt az ördög ganajának nevezte a pénzt, egyszerű, vidám életútja ma is járható. Fenntartható, tiszta örömök után kell kinyújtsuk a kezünket.
Olyan örömök után, melyet nem esz meg a rozsda, melyet nem rág szét a moly, melyek után másnap nem keserű a szájunk íze. Van kiút, van válasz recsegő, ropogó világunk kérdéseire. Jézus, ha ma közénk jönne, ugyanazt tenné, mint kétezer évvel ezelőtt, szépen megélné a csendes, egyszerű názáreti életét szeretteivel. Dolgozna, alkotna, mint ács vagy földműves, vagy tanár, vagy orvos becsületesen, szorgalmasan, ott a szép szülőföldjén, ahol született.
Meg kell zabolázzuk elsősorban önmagunkban a kapzsiságot, hajtsuk el magunktól a fölösleges fogyasztás, a birtoklás utáni vágyat. Autónkban nem maximalizálni akarjuk a fogyasztást. A cél egy optimális, takarékos motor, mely kevés üzemanyaggal célba visz. Miért nem ugyanez a cél életed minden területén? Sokszor a kevés is elég, a szerény, egyszerű megoldás is célravezető. Egy angol polgármester névnapi ünnepségén voltam, szerény, egyszerű vacsora volt a 170 vendégnek: svédasztal kétfajta hússal, háromféle körítéssel, előétel nem volt, a végén mindenki vehetett egyféle süteményből, az italokat mindenki saját kontójára kérhette. Néztem a kedves 70 éves vendéglátónk egyszerű, természetes, vidám ünneplését, magamban azokra a rendezvényekre gondoltam, melyeket itt a Kárpát-medencében rendeznek és elszégyelltem magam. Igen, a soktornyos, bádogtetejű házak lakóit lenézzük, de újgazdag rongyrázásban az egész társadalmunk ott liheg a nyomukba. Fölösleges költekezéssel akarjuk bizonyítani kiválóságunkat, és balgán, magunkat és egész társadalmunkat belerántjuk az adósság szörnyű szakadékába. Egyke, végzős gyerekeink tanévzárójára vagyonokat költünk, csak a fényképésznek egy egyszerű ember kéthavi fizetését adjuk gálánsan, mert fontos a látszat. Bűn! Mi vetettünk ágyat a gonosznak, miért csodálkozunk, hogy nyakunkra költözik? Elmennek a fiataljaink? Miért vállalnák az általunk felhalmozott adóssághegyeket?
Nézzétek az ég madarait, a mezők virágait! Van megoldás, adjátok oda a császárnak ami a császáré, és ti keressetek olyan kincseket, mik megmaradnak az örök életre, mondja a mi Urunk! Ő maga is a názáreti csendes, egyszerű életével bizonyította, hogy szeretteink körében, szülőföldünkön, becsületes, egyszerű munkás életet élve, a szép természetben boldog lehet az ember. Ez az az út melyet ő is járt, és melyet mi is járva egy fenntartható életet élhetnénk és boldogok lehetnénk.
Induljunk el Krisztus nyomában!
Szeretettel, Csaba testvér
Déva, 2012. január 26.
-
Permalink Kozák László válasza. Dátum:
-
Ez tényleg nagyon szép, még akkor is, ha a pénzvilág más véleményen lenne...
-
Permalink Csonka Ibolya válasza. Dátum:
-
Isten megáldjon,nagyon is egy véleményen vagyunk .Csonka Ibolya
-
Permalink Bálint Mária válasza. Dátum:
-
Mit érdekel minket a pénzvilág, nem mi vagyunk benne. Ahol mi vagyunk, onnan iszkol a pénz.
-
Permalink Bíró József válasza. Dátum:
-
Nekem mindig ez a vers jut eszemben.Nem tudom ki hogy van vele de egy kicsit megnyugtat.
Petőfi Sándor: Füstbe ment terv
Egész úton - hazafelé -
Azon gondolkodnám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Míg állni látszik az idő,
Bár a szekér szaladt.S a kis szobába toppanék...
Röpült felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanul...
Mint a gyümölcs a fán.
-
-
Ha nagyon el vagyok keseredve akkor a következő vers megint felvidít
és bizalmat,erőt add a távollét leküzdéséhez.Cinege cípője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának.Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.Keresi-kutatja,
repül gallyról gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.Lehet hogy kicsinyesnek tartatok de valahogy kitartás és erőt add.
-
Permalink Laza Kozma Eniko válasza. Dátum:
-
Szep es igaz gondolatok,amelyeket teljesseggel osztok.Ezert engem sokszor naivnak neveznek.Azert en bekes,boldog ember vagyok.
-
Permalink Csiky József Dody válasza. Dátum:
-
Milyen szép szavak. Legalább gondolatban elkalandozunk egy kicsit , milyen is lehetne ha...... de sajnos a valós , mindennapi élet , ez a rohanó világ más irányba terel.Nagy kár , sajnos.
-
-
Óbecsey István
Szeressétek az öregeket.
Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.Ne tegyétek Őket szük odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.Ők is sokat küzdöttek értetek ,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.Igen kedves írások és versek számomra.Megérinti egész lelkemet énemet.
Ha lehet ismertessétek meg a fiatalokkal.
-
-
Székely tanmese a 6 ökrös gazdáról
Egyszer volt, hol nem volt, élt valahol a Kárpát-medencében egy hatökrös gazda. Éjt nappallá téve dolgozott, hogy mindene meglegyen háza népének.
Volt neki 33 fia, meg egy látszólag takaros, ám velejéig gonosz és rosszindulatú felesége. Pedig a hatökrös gazda leste minden kívánságát, és elfogadta hatalmaskodását.
Az asszony nagyon szeretett költekezni, rázni a rongyot, de persze ahhoz egy kicsit sem értett, hogyan kell megkeresni, és még inkább megbecsülni a pénzt.
Egy szép napon a barátnéja üzente, hogy menjen, mert nagyon olcsón pénz lehet kapni. Ment is rögvest a pénzt osztó emberhez, akit történetesen Istók Máté Ferencnek hívtak.
Az asszony kérte Istók Máté Ferencet, adjon neki pénzt, mert egy kicsit többet költött. Amaz nem sokáig kérette magát, és gonosz mosollyal a bajuszkája alatt adott is sok-sok dollárt. Örült ám nagyon a menyecske, tudta, hogy most lesz ám libacomb mind 33 fiának!
Már hazafelé menet rávert a pénz egy részére. Vett libacombot, sört, virslit, még néhány szerszámot is. Otthon aztán a gazda csak hümmögni tudott a hír hallatán. Mondta is: - Te anyjuk, miért nem beszélted meg velem?
– Mert nincs demokrácia - mondá asszonykája.
– Az meg ki a fene? – kérdezte a szegény ember.
– Hát nem tudja maga még azt sem? - szólt lefitymálóan, és feljebb húzta az orrát.
Kivonult nagy büszkén a 33 fiához, hadd nézze meg hogy mit csinálnak.
Egy dolgozott, hatan egy kupacban beszélték, hogyan lehet hátuk mögé dobni a szerszámokat. Ebben versenyre is keltek.
Kettő a munkában egymás sarkát taposta, a többi pedig a sört és a virslit pusztította serényen.
A gazda meg elment dolgozni és a hatökrös szekéren hordta haza a pénzt.
Most már nemcsak a családra kellett keresni, hanem Istók Máté Ferenc pénzét is vissza kellett fizetni, persze a kamatokkal együtt.
Ám hiába hordta haza a pénzt nap mint nap a hatökrös szekéren, az asszonykája mind kihordta egy pendelyben.
Így telt múlt az idő. Fizetgettek, meg vettek újból kölcsön, ám a szerszámokat egyre ritkábban vették kézbe.
Egyszer csak addig-addig hivatkozott a demokráciára az asszonyka, hogy a hatökrös szegény ember megunta és beújított demokráciából. Háremet csinált, mert úgy hallotta az amerikai rokontól, Istók Máté Ferenc nagybácsikájától, hogy az, az igazi!
Na, gondolta, ha idáig nem volt boldog, majd most lesz. Ha az egyik asszony nem jól viselkedik majd a másikra cseréli.
A hárem feleségekből hol az egyik, hol a másik tett a hatökrös gazda kedvére, de az első asszonyka volt a legbefolyásosabb. Tudta, hogy kell bánni a gazdával ahhoz, hogy ami neki kell, az minden meglegyen.
Tudta, hogy ha a takarója nem elég hosszú, akkor jön a takaró hosszabbítás.
Volt amikor a lábát hosszabbította meg, csak hogy még nagyobb lehessen a takaró is. S hogy mért nem volt elég az addigi takaró hossza? Azért, mert akkoriban ez volt a divat.
A demokrácia beköszöntével egy ideig jó kedve volt a gazdának is, meg a háza népének is. A fiúk már nem hajigálták a hátuk mögé a szerszámot, mert aki azt csinálta, elküldték. Azt, aki eddig is dolgozgatott, felszólították, hogy tanuljon hatékonyságot. Onnantól a 8 óra helyett 16 órát kellett fognia a szerszámot.
Sok szerszámot eladtak, volt amit kiadtak – mert hát kiderült, hogy a hatökrös gazda nem is olyan jó gazda. Immár nem tudta eltartani a háremet meg a fiait sem. Így történt, hogy a jól termő földek, szerszám és munkáskéz híján elkezdett gazosodni a hajdan irigyelt birtokon. A csengő barack már többé nem csengetett, a mosolygó almára ráfagyott a mosoly.
És akkor jött a szegről-végről rokon az europééééér egyesülős Ubul, és azt mondta: – Ti ott a Kárpát-medencében, idáig ott voltatok ahol, de most már sokkal jobb lesz nektek velünk. Adunk nektek pénzt, mert látszik, hogy nagyon szegények vagytok, és felállítunk egy ugróvárat is. Meg kell tanulnotok ugrálni (ahogy mi fütyülünk).
Egyes fiúk hevesen bólogattak, mert úgy gondolták, könnyű ezt az ugrabugrát megtenni. Meg hát benne volt a fejükben, hogy egy pár évvel ezelőtt másik füttyszóra már jól ment az ugrabugra.
Telt múlt az esztendő, de a folyamatos láb- és takaró hosszabbításon kívül érdemleges nem történt – hacsak az nem, hogy a gazdából szinte észrevétlenül szegény ember lett.
A menyecske meg azon ügyeskedett, hogy hogyan lehet úgy csinálni, hogy a sapka és a zakó átkerüljön az ártatlanokra.
Ehhez aztán nagyon, de nagyon értettek. Már az új iskolákban is tanították, ahol a fő tantárgy a felelősség, mint a szabadság gátja volt. Most már nyugodtan mondhatjuk: a szellem elszabadult.
Igaz, azt mondták nem így akarták. Másként. De ezzel senkit nem vigasztaltak meg. Most már mindenkinek van sapkája és zakója csupa lukkal díszítve, és így mindenki nagyon fázik, és ázik. És nem tudják és nem akarják látni, hogy mért is van ez. Rövidlátók lettek, és homályosan látnak. Szemüveget nem hordhatnak, sőt akinek volt, elvették. Annak, aki mégis látott, azt mondták: téved! Rosszul lát!
Az ugráló-várban a füttyszó folyamatosan szól. Már mindenki megszokta. Sőt a büntetésekkel is együtt élnek. Tudják, hogyha nem úgy ugranak, akkor jön a bokán rúgás, vagy épp boka-botozás. De hogy miért is kell ugrálniuk, ezen egyáltalán nem gondolkodnak.
Tanulság: a rég elhagyott útra (etika, erkölcs és természet) kell visszatalálni, és az ázó-fázókat rá kell ébreszteni, hogy a lukakat be lehet varrni. Csak cérna és tű kell hozzá. Meg akarat. De ez ugrabugrálás közben nem fog menni.
Írta : Székelyleány
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
