Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Vissza Édenbe(?)
Magdival arról beszélgettünk egy másik fórumtémában, hogy mi is az a "normális" élet, és át lehetne-e térni arra. Pontosabban szólva, hogy a városi életformából, ahol az ember soxor nem találja önmagát és csak egy csavarrá válik egy globalizált gépezetben, hogyan tud kiszabadulni és visszatérni azokhoz a gyökerekhez, ahol önmagára találhat.
Mert lássuk be, hogy aki egy kis faluban született az Alföldön, vagy a Kunságban, vagy a Hortobágyon,vagy a Székely hegyek között, már az anyatejjel magába szívta azt a környezetet és a mindennapi élet apró-cseprő búját-baját, ami ott a boldoguláshoz kell. Gyerekkorától ismeri a háztáji gazdaság rejtelmeit, és főleg fáradtságait, amit felnőttként már nehezebb elsajátítani. Nem azt mondom, hogy lehetetlen megtanulni, mert én is csak néhány éve tanultam meg, hogyan kell felásni a kertet, vagy megmetszeni a fákat és a szőlőt, hisz gyerekkoromban egy kis tömbházlakásban éltünk. De e mellett, még rengeteg kompromisszumot kell kötnie az embernek, és rengeteg dolog van, amiről le kell mondania, ha úgy dönt, hogy olyan vidéki életet választ, amely távol van a várostól.
Persze kell hozzá egy nagy adag makacsság is. Nem mondom, azért abból akad némi bennem is. Múltkor adtam vért, este jött az orvos szentségelve, hogy a beteg az istennek sem hajlandó bevenni a gyógyszert. Kérdezte gyanakvóan, milyen vérem van. Mondom, hogy anyai üknagyapám révén székely pozitív. Na, azóta nem hívnak véradásra.
Aztán ott a hivatás: egy informatikus mi a jó francot tud kezdeni a szakmájával a hegyekben? Kihúz két hegycsúcs között egy hálózatot? Vagy leprogramoz egy etetési rendszert a majorságnak? Merthogy ez nem olyan mint az asztalosság, hogy bárkinek szüksége lenne rá.
De nem baj, majd jól szakmát váltok. Lehetnék mondjuk juhász, hajnalban a tarisznyába vágom a hamuba sült pogácsát a kisüveg pálinka és a notebook mellé, majd kihajtom a birkákat. Végülis Mózes is így kezdte, feladta a hercegi létet, majd beállt birkapásztornak... és neki még notebookja sem volt. Igaz, hogy nem is volt rá szüksége, egy vésővel meg két kőtáblával olyat alkotott, hogy háromezer év alatt sem tudták eltörölni. (Ehhez egy notebookon elég a 'DEL' gomb is, talán jobb, hogy neki akkor csak kőtábla jutott.)
Vagy, ha legalább egy olyan botom lenne mint neki, elmehetnék kútfúrónak. Se föld, se szikla nem lenne akadály, kicsit megkocogtatnám s már jönne is a nedű. Kisebb felárért még ásványvizet is fakasztanék. Vagy inkább hévizet. Ez azért már kaffa lenne, ha az egész falut becsatornáznám melegvízzel, az összes nagytudású kopasz az EU-bizottságból odajárna szájat tátni, hogy hűű mennyire környezetbarátak lettünk, meg húúú de sok széndioxidot nem bocsájtunk ki, meg stb.
Esetleg nekifoghatnék méhészkedni. Csak marhára utálnám folyton hessegetni a méheket meg a medvéket, merthogy a hegyekben azért, ez utóbbiból is sok van ám. Habár kitudja, lehet, hogy ezektől az UFO-kinézetű méhészszerkóktól egy maci is megijedne. Igen, ez az! Összetalálkoznánk, én rögtön besz.rnék, ő meg infarktusban megpusztulna.
Naszóval viccet félretéve, a téma adva van: a kérdés az, hogy, ha egy kis faluban telepednétek le, távol a várostól, a bevásárlóközpontoktól, az infrastruktúrától (ezt a szót csak kinyögtem), Ti hogyan csinálnátok? Hogyan tudnátok átszokni és miről mondanátok le szívesen, mi az ami problémát okozna stb. Persze lehet viccelődni is, de azért jussunk is egyről a kettőre, a városból a falura, mert - ahogy ivócimborám Armstrong mondá egykor -, kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek. Mármint a terv. Vissza Édenbe.
Mert lássuk be, hogy aki egy kis faluban született az Alföldön, vagy a Kunságban, vagy a Hortobágyon,vagy a Székely hegyek között, már az anyatejjel magába szívta azt a környezetet és a mindennapi élet apró-cseprő búját-baját, ami ott a boldoguláshoz kell. Gyerekkorától ismeri a háztáji gazdaság rejtelmeit, és főleg fáradtságait, amit felnőttként már nehezebb elsajátítani. Nem azt mondom, hogy lehetetlen megtanulni, mert én is csak néhány éve tanultam meg, hogyan kell felásni a kertet, vagy megmetszeni a fákat és a szőlőt, hisz gyerekkoromban egy kis tömbházlakásban éltünk. De e mellett, még rengeteg kompromisszumot kell kötnie az embernek, és rengeteg dolog van, amiről le kell mondania, ha úgy dönt, hogy olyan vidéki életet választ, amely távol van a várostól.
Persze kell hozzá egy nagy adag makacsság is. Nem mondom, azért abból akad némi bennem is. Múltkor adtam vért, este jött az orvos szentségelve, hogy a beteg az istennek sem hajlandó bevenni a gyógyszert. Kérdezte gyanakvóan, milyen vérem van. Mondom, hogy anyai üknagyapám révén székely pozitív. Na, azóta nem hívnak véradásra.
Aztán ott a hivatás: egy informatikus mi a jó francot tud kezdeni a szakmájával a hegyekben? Kihúz két hegycsúcs között egy hálózatot? Vagy leprogramoz egy etetési rendszert a majorságnak? Merthogy ez nem olyan mint az asztalosság, hogy bárkinek szüksége lenne rá.
De nem baj, majd jól szakmát váltok. Lehetnék mondjuk juhász, hajnalban a tarisznyába vágom a hamuba sült pogácsát a kisüveg pálinka és a notebook mellé, majd kihajtom a birkákat. Végülis Mózes is így kezdte, feladta a hercegi létet, majd beállt birkapásztornak... és neki még notebookja sem volt. Igaz, hogy nem is volt rá szüksége, egy vésővel meg két kőtáblával olyat alkotott, hogy háromezer év alatt sem tudták eltörölni. (Ehhez egy notebookon elég a 'DEL' gomb is, talán jobb, hogy neki akkor csak kőtábla jutott.)
Vagy, ha legalább egy olyan botom lenne mint neki, elmehetnék kútfúrónak. Se föld, se szikla nem lenne akadály, kicsit megkocogtatnám s már jönne is a nedű. Kisebb felárért még ásványvizet is fakasztanék. Vagy inkább hévizet. Ez azért már kaffa lenne, ha az egész falut becsatornáznám melegvízzel, az összes nagytudású kopasz az EU-bizottságból odajárna szájat tátni, hogy hűű mennyire környezetbarátak lettünk, meg húúú de sok széndioxidot nem bocsájtunk ki, meg stb.
Esetleg nekifoghatnék méhészkedni. Csak marhára utálnám folyton hessegetni a méheket meg a medvéket, merthogy a hegyekben azért, ez utóbbiból is sok van ám. Habár kitudja, lehet, hogy ezektől az UFO-kinézetű méhészszerkóktól egy maci is megijedne. Igen, ez az! Összetalálkoznánk, én rögtön besz.rnék, ő meg infarktusban megpusztulna.
Naszóval viccet félretéve, a téma adva van: a kérdés az, hogy, ha egy kis faluban telepednétek le, távol a várostól, a bevásárlóközpontoktól, az infrastruktúrától (ezt a szót csak kinyögtem), Ti hogyan csinálnátok? Hogyan tudnátok átszokni és miről mondanátok le szívesen, mi az ami problémát okozna stb. Persze lehet viccelődni is, de azért jussunk is egyről a kettőre, a városból a falura, mert - ahogy ivócimborám Armstrong mondá egykor -, kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek. Mármint a terv. Vissza Édenbe.
Válasz erre a beszélgetésre
-
Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum:
-
Maj' törexem... de inkább kéthetente, persze, ha jön valami ihlet. :-)
-
Permalink Borbély (Jakab) Emese válasza. Dátum:
-
Csaba, még én sem tértem magamhoz a nevetéstől. Azon gondolkodom, hogy mivel lehetne belőled ilyen meg hasonló jellegű irásokat "kiprovokálni" :-)
-
Permalink Vincze Magdi válasza. Dátum:
-
Szerintem kicsit irreális dolgokról kell álmodozzunk. Attól Csaba írói vénája előbújik, a mi rekeszizmaink pedig nem tunyulnak el :)
Köszönjük Emese, no és persze Csaba!
-
-
Örülök, hogy szereztem Nektek néhány vidám percet, de ezeket nem lehet kiprovokálni, az élet amúgyis hozza magával. Ma is például nagybevásárlás közben volt egy családi jelenet, amitől hirtelen el kellett fordulnom, hogy ne őket-, hanem a májkrémes konzerveket röhögjem szembe. De általában azoknál a szituknál bújik ki belőlem az ördög, ahol komoly kellene maradjon az ember, és hát volt már olyan hivatalos templomi esemény, hogy a zsoltárt el-elcsukló hangon éneklő, amúgy elfojtva hahotázó Anyu, végül hörögve súgta, hogy "mars ki innen!!"...
Ez van, az élet magától is mindig gondoskodik egy kis vidámságról. :-)
-
Permalink Bálint Mária válasza. Dátum:
-
Édes Komám!
Kivárod a nyugdíjat, s mehetsz vissza, mert ebben ebben a túldrótozott, mondhatnám túlszervezett világban úgyse fogsz tudni megélni belőle. A kaszás lehet, hogy hamarabb utolér, mert ott neki van előnye.
Ezt tapasztalom.
-
-
Édes Komámasszonny!
Ha haza is megyek, akkor nem megélhetési menekültként fogok menni, hanem, hogy - visszatérvén a hegyekhez és a gyökereimhez -, valami újba fogjak.
Nem igazán tudom, hogy mit értesz túldrótozott és túlszervezett világon, de eddig is ebben éltem, és eddig is megéltem a munkámból. Sőt, én még abban a szerencsés helyzetben is vagyok, hogy szeretem amit csinálok, úgyhogy nincs okom panaszra. Ami pedig a kaszást illeti, engem ugyan utol nem ér, mert én abban hiszek, hogy amikor befejeztem a dolgom/tanulnivalóm idelenn, Isten majd visszaszólít magához. :-)
Köszönöm a piros nyakkendőt, vagyis szalagot... izé, mélykékben nem volt? Az mégiscsak jobban menne öltönyhöz. :-)
-
-
Édes Koma, helyesen beszélsz a te életkorodban! Ezt ne is firtassuk tovább! Kívánságod teljesüljön, bárhogy is döntesz!
A "túlzásokon" pedig azt értam, hogy az ember annyira bonyolult dolgokat, rendszereket, szabályokat, törvényeket eszelt ki, hogy maga sem tud egykönnyen eligazodni benne. Lehet nekem csak azért ez a véleményem, mert mostanában túl sokat tapasztaltam abból, hogy a hivatalok önmaguk se igazodnak ki az általuk támasztott elvárások terén. De még a saját dolgaikat is botladozva végzik. Tudnék példát írni rá rengeteget, de pillanatnyilag úgy gondolom, hogy nem érdemes szót vesztegetni rájuk. Csak annyit mondok, hogy majdnem rendes heti programom lett szerdán (mert hiszen hétfőn a fű se nő, s csak két nap adatott erre) a budapesti nyugdíjosztályra telefonálgatni, hogy 8 hónap alatt ki tudták-e számítani a nyugdíjamat. Nem túlozok, valami rokkantság is fennáll, meg Bukarest is útban van. Állítólag.
A szalaggal az a helyzet, hogy kék nem is létezik, de ilyet szoktunk küldözgetni egymásnak, mert a többi cuccot kreditért adják, s én azt még ki se tanulmányoztam, hogy megyen.
-
-
Édes Komámasszonny, :-)
tökéletesen egyetértünk. Az a káosz, ami a jelenlegi törvényalkotást jellemzi - nem csak Magyarországon, de EU szinten is - nem csupán nevetséges, de siralmas is. Korábban nagyban ajnározták az EU-t, hogy "hűűű, ilyen ménkűfa-szán védi az emberi jogokat", meg "húú, de komoly kisebbség-védelmi politikája van", de számomra egyértelműen kiderült a szlovák nyelvtörvény kapcsán, hogy az egész EU egy nagy humbug, csak gazdasági hatalomról és ezen érdekekről szól. Persze, ezen a téren mindent jól leszabályoztak, kezdve a vámmentességtől, egészen a környezetvédelmi díjakig, de a nemzeti kisebbségek védelme terén tizedannyit sem tettek! Világosan láttuk, ahogyan az EU-bizottság Pilátus módjára mossa a kezeit, és csak azt tudja ájtatosan mondani, hogy "erre nincs egyértelmű szabályozás, intézzétek el egymás közt". Hát vazzeg, akkor hozzatok egyértelmű szabályozást, itt a precedens értékű alkalom arra, hogy az EU alkotmányban leírt "jogbiztonság" fogalma érvényesüljön EU-állampolgári szinten is, és a törvényalkotást egyik államhatalom se használhassa fel arra, hogy megfélemlítse a nemzeti kisebbségeit. Úgyhogy ennyit róluk, a szemembe valahová a bányászbéka s.gge alá zuhantak ezzel a hozzáállással.
A másik dolog meg az, hogy (EU-tól függetlenül) a törvények úgy vannak megalkotva, hogy érettségizett, normális emberek egyszerűen képtelenek megérteni. És nem azért mert hülyék hozzá, hanem mert egyrészt úgy vannak megfogalmazva, másrészt meg annyi csűrcsavart kitételt, kiskaput tesznek belé, ahelyett, hogy egységes, következetes törvényeket alkotnának. Anno, alkotmányból tanultam, hogy ma már az emberi jogok III-ik generációját éljük, az első generációja valamikor a francia forradalom idején született. Hát ideje lenne felvenni az emberi jogok kartájába az alábbiakat is:
"Az egyén mindennapi életének, boldogulásának, és társadalmi szerepvállalásának elengedhetetlen feltétele, hogy jogi ismeretek nélkül is megérthesse és alkalmazni tudja a törvényeket, ugyanakkor az állam feladata gondoskodni arról, hogy a törvények szövegezése és bonyolultsága megfeleljen a társadalmi elvárásoknak."
Ezt kellenne alkotmányos szintre emelni, majd az Alkotmánybíróság mellett lérehozni egy olyan többszáz tagú-, a társadalom minden rétegét képviselő bizottságot, amely bonyolultsági és "közérthetőségi" szempontból is megvizsgálná a törvényeket, azaz, hogy az megfelel-e a társadalmi elvárásoknak vagy sem. Ez viszonylag gyorsan menne, mert ha a bizottság kétharmada első vagy második olvasatra megértette a törvényt, akkor átmehet, ha nem, akkor vissza a feladóhoz. Slussz!
És ezt úgy mondom, hogy - szerződésírásokon kívül - életemben nem kerültem kapcsolatba, vagy összetűzésbe a törvénnyel, egyszerűen csak gyomorgörcsöt kapok, amikor például az adóval kapcsolatos jogszabályokat olvasom. Írtam már meg bonyolult rendszereket precízen úgy, hogy öt-tíz évre visszamenőleg, fillérre kimutatható volt minden eltérés főkönyvi számonként, mégis, itt van jan.16-a és még nem tudom, hogy miként változtak a járulékfizetési szabályok. Sőt, asse tudom, hogy most akkor ez a rohadt szuperbruttósítás, tulajdonképpen csak az SZJA-nál kavar-e be, vagy a járulékokat is a szuperbruttóból kell-e számolni. És ilyenkor azon gondolkodom, hogy most én vagyok a hülye, vagy én vagyok a hülye? Me' nem mindegy melyik, azaz, hol hülye az ember a sorban; mert ha elöl, akkor pofán vágnak, ha meg hátul, akkor s.ggberúgnak.
Egyébként is, az egész járulék- és adórendszer arra jó, hogy összességét tekintve a bevétel kb. 50-70%-a csorogjon be az államhoz, persze mindezt úgy becsomagolva, hogy bonyolultsága révén többtíz ágra legyen felosztva. Habár az emberek mindezt nem látják át, de azt azért érzik, hogy a keresetük több mint felét elveszik és így belekényszerülnek a kiskapukba meg az adócsalásba, mert hát, ki az a becsületes hülye, aki minden megkeresett 100 Ft-ból 50-70 Ft.-ról önként, dalolva lemond. Ez alól talán az egyetlen kivételt az EVA-sok képeznek, ahol tényleg sikerült viszonylag normálissá és átláthatóvá tenni az adózást ill.járulékfizetést. De a többiek az adómegkerülés és adócsalás nagy-, össznemzeti játékában senyvednek, nem véletlen, hogy nemtomhánymillió minimálbéres van az országban. És ebben az a szomorú, hogy az embereket fásultságba és passzív undorba taszítják az ország dolgaival szemben, mert azt látják, hogy a politikusok - tisztelet a ritka kivételnek - korruptak, hazudnak, a saját munkájukat nem végzik el, viszont amikor baj van, egy újabb bőrt húznak le róluk.
Ehh, naszóval, írhatnék még vagy száz oldalt az élet különböző területeiről, az undorító műízű tejporos kefírtől (amit épp ma ettem és ki is hajítottam), egészen a világgazdasági válságig, de ez nem az a fórum, meg aztán felesleges is bosszankodni.
Amúgy a kék szalag csak vicc vót, ott figyelt a végén a mosoly jel, mint itt ni :-)
-
-
Édes Koma!
Kösz a vigasztalást, a kék szalagot viccnek is fogtam fel, de egyrészt csudáltam, hogy még talán sose küldtél szalagot, másrészt szívesen küldtem volna egyet, ha már kékszalagos akarsz lenni.
Ne is emlegesd az adózást, mert frászom lesz tőle menten! Egy ideje már lemondtam az "önfejű" adózásról, megfizetek egy könyvelőt, de éppen másikat kell keresnem helyette, mert még minden évben megbírságoltak az ő valamiféle mulasztása miatt.
Az EU-val kapcsolatban röviden annyit: sajnos nem ők maguk tájékoztatják róla a "várományos" népet. Azok vezetői pedig mindenféle kecsegtető igéretet fognak az EU-ra, pedig szó sincs róla. (Onnan tudom, hogy voltam németországi EU-s továbbképzéseken. E téren minket még ma is átvernek, de nincs ki a lábujjukra lépjen) Belépésünk előtt több tucat emberrel találkoztam, akik egyebet se csináltak, csak várták, hogy már bekerüljünk. Tátott szájjal. Nem is ők a hibások benne, hiszen csak arról tájékoztattak, hogy mennyi előnyünk lesz, de arról hallgattak, hogy milyen feltételekhez van kötve már a belépésünk is. Nyomtatott magyar anyag pedig semmi nem volt! Próbáltam én is korszerűsködni, az EU-irányzattal összevetni valamit, felmentem valamiféle minisztériumi/ miniszterelnöki magyar nyelvű honlapra, s hát nem belépő kód kellett volna, hogy az EU-s ismeretekhez hozzáférj??? Tisztára érthetetlen (ez is)! Képviselőnek kellett volna lenni vagy megfelelő profilú oktatási egységnek. A popornak nucu belépő!
Mi csak úgy véljük, hogy az EU-ban szabályozva vannak dolgok, amik nálunk gübüsek. Lehet , hogy nekik semmi bajuk e téren, s nem is szabályozták. Ha nekünk fontos a kissebbségi politika, nekünk kell verni a dobot ott a parlamentjükben, hogy foglalkozzanak vele. A médiának pedig megfelelően kellene tájékozódni és tájékoztatni, nem félrevezetni bennünket. Amit a saját vezetésünk keresztül akar vinni, azt mind az EU-ra keni.
Egyéb iránt neked is mindenben igazad van (mi jár annak, akinek igaza van?), én meg leállok a politizálással.
:))
-
-
Édes Komámasszony,
én meg azt csodálom, hogy ilyen nagy divat lett a szalagküldés. :-) Nem is tudom mire való. Ha legalább lenne mellé csomagolópapír, még érteném. Nesze itt van piros szalag, meg csomagolópapír, karácsonykor majd becsomagolhatod vele az ajándékodat, ne én bíbelődjek vele.
A könyvelőt meg tényleg le kell cserélni, hisz az érthető, ha egyszer-kétszer téved, de. ha ez évente előfordul, akkor gázos.
Asszem az EU témát eléggé kiveséztük, lehet, hogy majd még alakulni fog, és jobb lesz, de egyelőre ktéségeim vannak. Tojást is már csak fix szabványban lehet kapni: mind kicsi és M-esnek nevezik. Először azt hittem, hogy az M a Medium-ból származik, aztán leesett, hogy a Mini-ből. Régen megvolt az az öröm, hogy az ember belenézett a tojástartóba és volt közte egy-két nagyobb is, na ez az EU-val mexünt.
Én most balra el, további szép estét. :-)
-
-
Na de az uborka már lehet görbe! Hátha a tojások közül se kell kigyomlálni eztán, ami nagyobb! :)
-
-
Reménykedjünk... :-)
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
