Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Vissza Édenbe(?)
Magdival arról beszélgettünk egy másik fórumtémában, hogy mi is az a "normális" élet, és át lehetne-e térni arra. Pontosabban szólva, hogy a városi életformából, ahol az ember soxor nem találja önmagát és csak egy csavarrá válik egy globalizált gépezetben, hogyan tud kiszabadulni és visszatérni azokhoz a gyökerekhez, ahol önmagára találhat.
Mert lássuk be, hogy aki egy kis faluban született az Alföldön, vagy a Kunságban, vagy a Hortobágyon,vagy a Székely hegyek között, már az anyatejjel magába szívta azt a környezetet és a mindennapi élet apró-cseprő búját-baját, ami ott a boldoguláshoz kell. Gyerekkorától ismeri a háztáji gazdaság rejtelmeit, és főleg fáradtságait, amit felnőttként már nehezebb elsajátítani. Nem azt mondom, hogy lehetetlen megtanulni, mert én is csak néhány éve tanultam meg, hogyan kell felásni a kertet, vagy megmetszeni a fákat és a szőlőt, hisz gyerekkoromban egy kis tömbházlakásban éltünk. De e mellett, még rengeteg kompromisszumot kell kötnie az embernek, és rengeteg dolog van, amiről le kell mondania, ha úgy dönt, hogy olyan vidéki életet választ, amely távol van a várostól.
Persze kell hozzá egy nagy adag makacsság is. Nem mondom, azért abból akad némi bennem is. Múltkor adtam vért, este jött az orvos szentségelve, hogy a beteg az istennek sem hajlandó bevenni a gyógyszert. Kérdezte gyanakvóan, milyen vérem van. Mondom, hogy anyai üknagyapám révén székely pozitív. Na, azóta nem hívnak véradásra.
Aztán ott a hivatás: egy informatikus mi a jó francot tud kezdeni a szakmájával a hegyekben? Kihúz két hegycsúcs között egy hálózatot? Vagy leprogramoz egy etetési rendszert a majorságnak? Merthogy ez nem olyan mint az asztalosság, hogy bárkinek szüksége lenne rá.
De nem baj, majd jól szakmát váltok. Lehetnék mondjuk juhász, hajnalban a tarisznyába vágom a hamuba sült pogácsát a kisüveg pálinka és a notebook mellé, majd kihajtom a birkákat. Végülis Mózes is így kezdte, feladta a hercegi létet, majd beállt birkapásztornak... és neki még notebookja sem volt. Igaz, hogy nem is volt rá szüksége, egy vésővel meg két kőtáblával olyat alkotott, hogy háromezer év alatt sem tudták eltörölni. (Ehhez egy notebookon elég a 'DEL' gomb is, talán jobb, hogy neki akkor csak kőtábla jutott.)
Vagy, ha legalább egy olyan botom lenne mint neki, elmehetnék kútfúrónak. Se föld, se szikla nem lenne akadály, kicsit megkocogtatnám s már jönne is a nedű. Kisebb felárért még ásványvizet is fakasztanék. Vagy inkább hévizet. Ez azért már kaffa lenne, ha az egész falut becsatornáznám melegvízzel, az összes nagytudású kopasz az EU-bizottságból odajárna szájat tátni, hogy hűű mennyire környezetbarátak lettünk, meg húúú de sok széndioxidot nem bocsájtunk ki, meg stb.
Esetleg nekifoghatnék méhészkedni. Csak marhára utálnám folyton hessegetni a méheket meg a medvéket, merthogy a hegyekben azért, ez utóbbiból is sok van ám. Habár kitudja, lehet, hogy ezektől az UFO-kinézetű méhészszerkóktól egy maci is megijedne. Igen, ez az! Összetalálkoznánk, én rögtön besz.rnék, ő meg infarktusban megpusztulna.
Naszóval viccet félretéve, a téma adva van: a kérdés az, hogy, ha egy kis faluban telepednétek le, távol a várostól, a bevásárlóközpontoktól, az infrastruktúrától (ezt a szót csak kinyögtem), Ti hogyan csinálnátok? Hogyan tudnátok átszokni és miről mondanátok le szívesen, mi az ami problémát okozna stb. Persze lehet viccelődni is, de azért jussunk is egyről a kettőre, a városból a falura, mert - ahogy ivócimborám Armstrong mondá egykor -, kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek. Mármint a terv. Vissza Édenbe.
Mert lássuk be, hogy aki egy kis faluban született az Alföldön, vagy a Kunságban, vagy a Hortobágyon,vagy a Székely hegyek között, már az anyatejjel magába szívta azt a környezetet és a mindennapi élet apró-cseprő búját-baját, ami ott a boldoguláshoz kell. Gyerekkorától ismeri a háztáji gazdaság rejtelmeit, és főleg fáradtságait, amit felnőttként már nehezebb elsajátítani. Nem azt mondom, hogy lehetetlen megtanulni, mert én is csak néhány éve tanultam meg, hogyan kell felásni a kertet, vagy megmetszeni a fákat és a szőlőt, hisz gyerekkoromban egy kis tömbházlakásban éltünk. De e mellett, még rengeteg kompromisszumot kell kötnie az embernek, és rengeteg dolog van, amiről le kell mondania, ha úgy dönt, hogy olyan vidéki életet választ, amely távol van a várostól.
Persze kell hozzá egy nagy adag makacsság is. Nem mondom, azért abból akad némi bennem is. Múltkor adtam vért, este jött az orvos szentségelve, hogy a beteg az istennek sem hajlandó bevenni a gyógyszert. Kérdezte gyanakvóan, milyen vérem van. Mondom, hogy anyai üknagyapám révén székely pozitív. Na, azóta nem hívnak véradásra.
Aztán ott a hivatás: egy informatikus mi a jó francot tud kezdeni a szakmájával a hegyekben? Kihúz két hegycsúcs között egy hálózatot? Vagy leprogramoz egy etetési rendszert a majorságnak? Merthogy ez nem olyan mint az asztalosság, hogy bárkinek szüksége lenne rá.
De nem baj, majd jól szakmát váltok. Lehetnék mondjuk juhász, hajnalban a tarisznyába vágom a hamuba sült pogácsát a kisüveg pálinka és a notebook mellé, majd kihajtom a birkákat. Végülis Mózes is így kezdte, feladta a hercegi létet, majd beállt birkapásztornak... és neki még notebookja sem volt. Igaz, hogy nem is volt rá szüksége, egy vésővel meg két kőtáblával olyat alkotott, hogy háromezer év alatt sem tudták eltörölni. (Ehhez egy notebookon elég a 'DEL' gomb is, talán jobb, hogy neki akkor csak kőtábla jutott.)
Vagy, ha legalább egy olyan botom lenne mint neki, elmehetnék kútfúrónak. Se föld, se szikla nem lenne akadály, kicsit megkocogtatnám s már jönne is a nedű. Kisebb felárért még ásványvizet is fakasztanék. Vagy inkább hévizet. Ez azért már kaffa lenne, ha az egész falut becsatornáznám melegvízzel, az összes nagytudású kopasz az EU-bizottságból odajárna szájat tátni, hogy hűű mennyire környezetbarátak lettünk, meg húúú de sok széndioxidot nem bocsájtunk ki, meg stb.
Esetleg nekifoghatnék méhészkedni. Csak marhára utálnám folyton hessegetni a méheket meg a medvéket, merthogy a hegyekben azért, ez utóbbiból is sok van ám. Habár kitudja, lehet, hogy ezektől az UFO-kinézetű méhészszerkóktól egy maci is megijedne. Igen, ez az! Összetalálkoznánk, én rögtön besz.rnék, ő meg infarktusban megpusztulna.
Naszóval viccet félretéve, a téma adva van: a kérdés az, hogy, ha egy kis faluban telepednétek le, távol a várostól, a bevásárlóközpontoktól, az infrastruktúrától (ezt a szót csak kinyögtem), Ti hogyan csinálnátok? Hogyan tudnátok átszokni és miről mondanátok le szívesen, mi az ami problémát okozna stb. Persze lehet viccelődni is, de azért jussunk is egyről a kettőre, a városból a falura, mert - ahogy ivócimborám Armstrong mondá egykor -, kis lépés az embernek, de nagy lépés az emberiségnek. Mármint a terv. Vissza Édenbe.
Válasz erre a beszélgetésre
-
Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum:
-
Jéé, egy eredeti kék szalag, ez mán döfi, köszi szépen! :-))
Minden kékfrankos palack kinyitása előtt ezt fogom felkötni tiszteletből. Meg néha vasárnaponként misére menet a térdemre! Ez az! Újra divatbahozom a térdszalgrendet. Még Rejtő is említi az Elveszett cirkáló-ban, csak már nem emlékszem hol... Egyébként is, itt a fórumon mindenki piros szalagban flangál, csak én leszek egyedül talpig kékben, sárgulni fognak az irigységtől. Hihihii, de nem baj, ahhoz jól megy a piros szalag. :-))
-
Permalink Bálint Mária válasza. Dátum:
-
Ládd, ha valaki sokáig sóvárog valami után, beteljesedik.Gratulálok nektek! Neked a kitartásodhoz, Zoltánnak, hogy képes volt varázsolni egyet.
-
-
Köszi, tényleg ügyes varázsló. :-)
-
-
Szervusz Varázsló, egészségedre! (Ezentúl ne borotválkozz, ki látott még szakáll nélküli varázslót. :-))
Egyébként van egy ötletem, tervezzünk egy olyan szalagot, ami méltó a honlaphoz: egyik ága lehetne a Magyar Zászló a címerrel, a másik ága pedig Erdély 1848-as Zászlaja, Erdély címerével. Sőt, szebb lenne, ha kokárdaformája lenne... és mível tovább pörög a gondolatom, talán a valóságban is meg lehetne ezt csinálni, és március 15-én ezt kitűzni az öltözékre.
A makettjeidet látva Te nagyon értesz az ilyesfajta varázsláshoz, mit gondolsz?
-
-
Rendben, Varázsló. Azért behunyt/festett szem trükköt vezetés közben ne gyakorold. :-)
-
Permalink Nagy Magdolna válasza. Dátum:
-
Vicces az élet falun, megtörtént a szomszéd Jóska bácsival és Ilona nénivel, Krasznán. Jóska bácsi mindig humoros ember lévén, Ilona néni parancsára, ami így szólt:
-Álljon fel a padládáról! ( Ott tartotta Ilona néni a konyharuhákat és egyet ki akart gyorsan venni, de Jóska bácsi éppen akadékban volt.)
János bácsi felugrott a láda tetejére:
-Felálltam - mondta
Ilyen városon nincs, ezért is érdemes vissztérni a padládához.
-
-
Hehe, ez jó. :-)
-
-
CSaba, ezzel már igazán meg lehetsz elégedve!
-
-
Jajj nee, ez borzalmas!! :-D
Na megálljatok, ma estére vagy holnapra sajátkezüleg fogom szépen megrajzolni, a szemem előtt van több terv is, meglátjátok, hogy elkészítettem a valóságban is. Fogtok Ti még ilyet kérni jövő márc.15-re! :-PP :-))
-
-
Nyitottam egy új blogot, "Terveztem egy új kokárdát Március 15-re" címmel. :-)
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
