Hálát adok az Istennek, hogy Gyergyószentmiklóson születtem és itt élek. Tősgyökeres gyergyószentmiklósi lévén nem méltatlankodom amiatt, hogy Isten miért pont ide helyezett engem, hiszen amint a Szentírás írja, hogy Isten megszabta minden embernek a földön való lakásának pontos idejét és határát. (v.ö. Apostolok Cselekedetei 17,26). Tehát Isten szabta meg azt, hogy 1971-ben Gyergyószentmiklóson szülessek meg, itt nőjek fel és itt is maradjak.

  Az 1989-es forradalom után egyre több gyergyóinak megfordult már a fejében, hogy elhagyják a várost és az országot és kitelepednek külföldre. Viszont ismerek olyan gyergyószentmiklósiakat, akik külföldről visszatelepedtek Gyergyóba.

1997 után a családom (szüleim és testvéreim) komolyan elhatároztuk, hogy mi is megpróbálunk kitelepedni Magyarországra. Kolozsvárról Budapestre kitelepedett ismerőseink felajánlották, hogy támogatnak ebben. Az akkori hírek szerint édesapámnak, aki budapesti születésű, lett volna kedvezménye a visszahonosításra. Hitelesen lefordíttattuk az okmányainkat, végül mégsem sikerült nekünk kitelepedni. Az akkori kitelepedési törvények bizonyos követelményei miatt lemondtunk a szándékunkról. Így hát itthon maradtunk Gyergyóban.

Ennek az elbeszélésemnek az a célja, hogy megemlítsem Isten akaratát abból a szempontból, hogy Tőle függ leginkább, hogy pont gyergyói vagyok, Ő szabta meg az itttartózkodásom idejét és határát. Most már nagyon nehezemre esne elhagyni Gyergyót, hiszen már annyira „hozzám nőtt”. Viszont senki sem mondhatja – így én sem mondhatom – hogy végleg berendezkedhetünk ide a földre, hiszen amint írja Szent Pál apostol: ”Tudjuk ugyanis, hogy a földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakóházat: örök hajlékot a mennyben, amit nem emberkéz épített.” (2Kor 5,1). Tehát ha ezt a szempontot vesszük, Gyergyószentmiklós sem lehet állandó tartózkodási helye a gyergyóiaknak.

2011-09-23