Szólj hozzá !

Hozzászólt Dalos Ildikó Július 14, 2010, 7:32pm

Hozzászólt Ács Edit Július 13, 2010, 11:51pm

Jajjjj Zsuzsi ! ezek tündériek. Régi álmom, hogy egyszer megsimogathassak egy ilyet.
Szegénykék, de szomjasak lehetnek.
Küldök valami szépet érte. Remélem tetszeni fog. Ez is állatos.
Szóval szeretettel Mindenkinek !
http://www.youtube.com/watch?v=idSTGarnTQM

Hozzászólt Szilágyi László Július 1, 2010, 3:52pm

Nagyon egygazdis kutya Ödi. Csoda, hogy elenged a dolgozdába, mert ha otthon vagyok, egy lépést nem tágít tőlem, hiába van otthon mindenki. Pedig mindenki szereti és játszik vele. Mindig a lábamnál telepedik le, és akármilyen fáradt, követ akkor is ha csak egy pár lépésnyire mozdulok el, teszem azt a konyhaasztaltól az iróasztalig. Az ágy tabu, de ha a heverőre fekszem azonnal mellém fekszik óriási örömmel és rövidesen lábak fel hátassal horkol.Van eről is kép. Ezt a képet azért szeretem mert a tekintetben benne van minden a kapcsolatunkról.

Hozzászólt Szilágyi László Július 1, 2010, 1:11am

Ezt csak nektek,amiért olyan sok örömet okoztok képeitekkel és történeteitekel.

Hozzászólt Ács Edit Június 29, 2010, 11:29am

Szia Zsuzsi!

Köszönöm a sünis képet.Nagyon édes.
Küldök neked 2 képet, hogy láthasd, hogy hol engedtem el Cöfit. Itt lakik valahol a kertünkben. Szóval kertrészlet az egyik teraszunkról.
Puszi Edit

Hozzászólt Ács Edit Június 29, 2010, 11:23am

Hozzászólt Laza Kozma Eniko Június 28, 2010, 7:06pm

Hurraaaaaaaaaaaa !!! Ujra mukodik nekem is az Erdelyi magyarok.Mar honapok ota (vajon miert ???)a mi zonankban a komputer nem talalta ezt a lapot.
Szeretettel udvozlok minden allatbaratot es kedvenceiket,oszinten remelem,holnap is talalkozhatunk.

Hozzászólt Ács Edit Június 26, 2010, 12:26pm

Köszi Zsuzsi!
Visszaigazoltam. Egyébként nagyon nagy tisztelője és rajongója vagyok édesapádnak, akihez ezúton is szeretnék gratulálni.
Gyerekként emlékszem még az előadásaira. Feledhetetlenek voltak. És megnéztem az általad feltett "gyöngyszemeket" is. Igazi egyéniség Ő, fantasztikus humorával és eredetiségével.
Szeretettel Edit

Hozzászólt Ács Edit Június 26, 2010, 3:34am

Szia Zsuzsi és kedves Állatbarátok !

Egy másik történetet szeretnék veletek megosztani, mert szerintem ilyen a világon nincs, ez is csak velünk fordulhatott elő. Akinek eddig elmeséltem mindenki sírva röhögött rajta.
Ez is a lányommal persze, nagy kutyapecér lévén, de a fiam se kutya.
Szóval:
A kutya

Négy évvel ezelőtt történt.
A nap sütött, ezerrel tombolt a nyári vakáció. Okos, egyetlen lányom elvitte a kutyánkat sétálni. Gyönyörű helyen lakunk ahol mindenki sétál.
Kb. másfél óra elteltével látom, hogy jön a kutyánkkal és egy másik középméretű, szálkás szőrű, zsömleszínű, torzomborz kutyával.
A kapunál megállítottam, hogy ez mi?
Jaj anya, az utcán találtam és hozzám szegődött. Olyan meleg van, hadd adjak neki egy kis vizet. Mondtam, hogy jó, de csak a kapun kívül.
Megitattuk, de a kutya nem ment el.
Másnap reggel amikor felkeltünk a kutya még mindig ott volt. Feküdt és őrizte a bejáratot. Galamblelkű kislányom megsajnálta és rimánkodni kezdett.
Anya, hadd adjak neki enni, biztos nagyon éhes.
Nem örültem neki, de végül mondtam, hogy jó, de csak a kapun kívül.

Ez így ment három napig és a kutya még mindig ott volt.
Kórusba' óbégatott a két gyerek, hogy szegény kutya, nincs gazdája fogadjuk be. Négy napig tartottam a frontot, derekasan ellenálltam, de nem bírtam tovább és végül rábólintottam.
Koszos volt, büdös volt. Behozták az udvarra és indián táncot jártak örömükben, hogy van egy új kutyánk. Le slagozták, samponozták, behabozták, fésülték, kefélték, a kutyaházba tettek egy nagy párnát és a szomszédnak is büszkén mutogatták.
Keresztelőt is tartottak. Közös megegyezés alapján elnevezték Bercinek. Aztán colával is koccintottak és a kutyának is adtak.

Miután ilyen szép fényesre kivikszolták, másnap elvittük az állatorvoshoz. Adattunk neki mindenféle oltást, féreghajtót és kiskönyvet is kapott a mi tel.számunkkal és címünkkel. A nyakára szép nyakörvet vettünk és biztonsági intézkedésként egy szép bilétát is vésettünk, a kutya nevével és a tel. számunkkal, hogy többé el ne veszhessen.
Szóval, jó sokba került.

Aztán telt-múlt az idő kb. egy hét, 10 nap. A kutya pedig egyik reggelre eltűnt.
Éppen a délutáni kávénkat szürcsölgettük az árnyékban a nagy teraszon, és vártuk haza Bercit, amikor egyszer csak... mint a hurrikán...pórfelhő és fékcsikorgás, fényes luxusautó állt meg a házunk előtt.
Kiugrott belőle egy középkorú, habzószájú nő aki ököllel kezdte ütni a csengőt.
Mi ennyire sürgős? kérdeztem volna, ha belém nem fojtja a szót.
Úgy ordított, hogy azt hittem, menten leüti a guta.
- Maguk nem szégyellik magukat, hogy ellopták a kutyánkat!
- Mi van? nem hittem a fülemnek.
Elővett a táskájából egy másik regisztrációs kiskönyvet, amivel igazolta, hogy a kutya az övék, Fifinek hívják és a menhelyről hozták, mert a lányuk beleszeretett és, hogy komoly összeget adományoztak a menhelynek ezért a kutyáért.
Mi pedig, csak álltunk és köpni-nyelni nem tudtunk.
És akkor elmondta, hogy a kutyának (valami vadász keverék volt) az a szokása, hogy időnként eltűnik egy-két napra és utána hazamegy, de most már érti, hogy miért nem ment haza, mert mi fogva tartottuk és biztos nehezen tudott megszökni tőlünk, de a reggel hazament. És a bilétán lévő tel.szám és az állatorvosi rendelő által megadott cím szerint talált meg minket.
Aztán mi is elmondtuk a mi verziónkat, hogy hogy jártunk, ki hoztuk a kutya iratait, de mondtam neki, hogy a kutya nem kell, megtarthatják, de ha már nem vigyáztak rá, a költségeket fizesse ki.
A nő láthatóan megnyugodott, odaadtam a papírokat, ő pedig kifizette az összeget. Elköszönt és mint a hurrikán, ahogy jött úgy el is ment.

Mi pedig ott maradtunk tátott szájjal mint a fogorvosnál, és nem hittük el, hogy ilyen létezik.
Aztán másnap amikor hazaértünk a vásárlásból...Úr Isten !!! mit látok ??? a Berci kutya fekszik az ajtó előtt a lábtörlőn.
Mondom, hogy most mit csináljunk? Nem tudjuk, hogy hol lakik, a nő pedig újra ránk jön és elkezd ordítani.
Úgy is lett. Estefelé, hurrikán, porfelhő, fékcsikorgás, habzószájú nő.
Mondtam neki, hogy nem tehetünk róla, ha a kutya visszajött. Vigyázzanak rá jobban. Aztán végül kiderült, hogy néhány kis utcányira laknak tőlünk, a lányom pedig megkötötte és hazavitte.
És ez így ment napokig. Ez az átok kutya (egyébként nagyon szép és okos volt) két otthont tartott fent magának. Nem volt kishitű. De a végén megjárta, mert bármennyire szerették, végül mégis láncra verték, mert, ha nem volt megkötve állandóan megszökött.

Eltelt kb.két hét, sütött a nap, tombolt a nyár...és mindenki sétált. Galamblelkű, de oroszlánszívű (mert tényleg bátor) leánykám, egy langyos szép nap este hazaállított egy borjú nagyságú, fekete óriás snaucerrel, merthogy az utcán találta.
Amikor megláttam akkorát ugrottam mint Esván bá' a táncban, és még nagyobbat ordítottam. Át is jött a szomszéd, hogy valami baj van?
Mondtam neki, hogy azonnal vidd vissza oda ahol találtad.
De amíg ezt megbeszéltem vele, a miénk a kicsi meg akarta kufircolni, azon nyomban, merthogy az egy lány kutya volt.Persze, nem sikerült neki.

Egyetlen leánykám, mivel minden állatot meg akar menteni, ezért ott ahol találta az utcában minden házba becsöngetett, hogy nem a maguké a kutya?
Kb.másfél óra és három kis utca bejárása után, valaki felismerte, hogy jé ! ez a Fanni , aki ott lakik abban a házban.
Amikor a lányom becsöngetett a házba és a gazdái meglátták, hogy valaki hazavitte hőn szeretett és elveszettnek hitt kutyájukat, ketten ugrottak egyszerre a nyakába. Behívták, mindennel kínálták, adtak neki egy marék pénzt és egy nagy adag csokoládét. És megkérdezték tőle, hogy nem-e lenne kedve a vakációban hetente kétszer megsétáltatni a Fannit?
Persze azonnal rábólintott.
Sétáltatás közben, pedig hozzánk is elhozta mindig. A kicsi meg akarta hirigélni, de a nagy nem hagyta.
Amikor elmentek, a kicsi, a miénk órákig ott állt a kapunál és rettenetesen vonyított a semmibe.
Mondom a lányomnak, hogy te, ez a kutya megveszett. Erre ő, á dehogy anya, csak szerelmes.
Amikor ez több alkalommal is megtörtént kitiltottam a Fannit az udvarról.
Van nekem elég bajom, nem hiányzik, hogy még egy szerelmes kutya keserves vonyítását is hallgassam órákig.
Erre ő, nem baj anya, elvisszük a kutyapsichológushoz.
Na, itt akkor , végleg elszakadt a cérna.
Soha többet nem engedtem, hogy a Fannit hozzánk hozza, de ő még két évig sétáltatta utána és volt a Fanni kutyaszittere, mert nagyon megszerette és jó kis zsebpénzt is keresett magának, mert erővel adták neki, csak nagyon vigyázzon rá...

Üdv.Edit

Hozzászólt Ács Edit Június 25, 2010, 11:35pm

Szia Zsuzsi!

A ti sünitek hogy szokott oda kosztolni? Csak beállított magától?

• ‹ Előző
• 1
• …
• 11
• 12
• 13
• 14
• 15
• …
• 34
• Következő >
• Lap