Szólj hozzá !

Hozzászólt Bálint Mária Május 3, 2010, 6:07pm

Hozzászólt Bálint Mária Május 3, 2010, 1:35pm

Bizony, nekem is van efféle tapasztalatom. A gyerekeim találtak a pécsi tv-toronynál egy arany szőrű spánielt. Nagyon barátságos volt, játszott velük, tűrte, hogy kiszedjék a szőréből a nagyobb ágakat. Az egyik pincér ezt meglátta és azt mondta, hogy haza is lehet vinni, mert régen itt bolyong, enni ugyan adnak neki, olyan is volt majdnem, mint egy gömböc, de senki sem tudja hazavinni. El is hozták, megitatták, megetették egy fél napig dolgoztak vele, hogy a bokorszerű szőrzetét rendbe tegyék, aztán nekiállt a többi állatunknak. Annyira acsarkodott rájuk, hogy azok teljesen félrehúzódtak. Akkor volt udvarunk, s a kutyáknak legfeljebb a lépcsőházba voltr szabad bejönni. Ezt be is tartották. De nem úgy a spániel! Ha kinyílt az ajtó, nem létezett kinnrekeszteni, annyira erőszakos volt. Persze, éjszaka előbb a lépcsőházba engedtem be, mert nem lehetett kibírni, amennyit vinnyogott odakinn. Aztán az előszobába, mert ott is vinnyogott, na meg iszonyúan kaparta az ajtót. Nagyon örült, de mivel én bementem, tovább cirkuszolt, hogy még beljebb akar jönni. Amikor az ember már hótt fáradt, beengedi a szobába is, csak tudjon aludni. Hát nem az ágyamba akart felugrani, hiába csináltam neki fészket. Akkor kitettem, s kezdődött előlről az egész. Másnap én kitartottam, nem engedtem be, de akkor a fiam nem bírt aludni, beengedte ő. Saját kutyáink ültek az udvar sarkában, s csak nézték rosszallóan. Közbelépni se akartak, mert addig még nem láttak verekedős kutyát. Amikor erélyesebben összeszidtam és eltaszigltam az ajtótól a kaparás végett, hiszen alighogy lefestettük, akkor bizony elkapta a csuklómat. Így kínlódtunk vele két hétig, de mivel a hirdetésekre se jelentkezett senki, egyszercsak kinyitottuk a kaput. Elment, egy idő után visszajött, aztán már nem jött vissza.

Hozzászólt Szilágyi László Május 2, 2010, 12:19am

De, igen! Van olyan kutya is amelyik megharapja azt a kezet amelyik jóllakatta. Persze ez is visszavezethető az emberek hibájára, de hadd meséljem el saját tapasztalatomat. Egy erdőséta alkalmából csatlakozott hozzánk egy törpe snaci. Fajtáján belül egy óriásnak minősült mert méreteiben inkább közép snacinak felelt volna meg ezért maxinak neveztük el. Maxi azért csatlakozott hozzánk, mert megtetszett neki két óriás snaci lányunk Csitri és Chili. Mivel sehol sem láttuk gazdájának nyomát, Maxit hazavittük és megtettünk minden lehető intézkedést, hogy gazdája nálunk megtalálhassa.Otthon Maxi türelmesen viselte amíg kifésültem szőréből az irdatlan mennyisgü bozótot, pedig ez sokszor kellemetlen lehetett számára. Jóízüen bezabált és egészen otthonosan viselkedett már az elsó perctől. Este magammal vittem videókölcsőnzói portyámra és amíg az üzletben voltam megvárt az autóban. Akkor voltam bajban amikor vissza akartam ülni az autóba. Maxi nem vette jó néven, hogy el akarom küldeni a vezetői ülésről és helyét határozottan védte kishíján megharapva kezem. Nehezen sikerült kiegyeznünk. A következő napokban kiderült, hogy Maxi nem hajlandó írányításnak alávetni magát és ezt többszö megerősítette harapással akár az én kezemen akár a fiaim kezén. Minden tudásomat és türelmemet befektettem három héten keresztül, hogy álláspontját megváltoztassam, de a gyanum, hogy nem véletlenül volt gazdátlan egyre erősödött. Egy napon aztán éppen a gázast támadta le az udvarunkon amikor közbeléptem. Haragját azonnal rám irányította, és úgy támadott mintha azelőt sohsem látott volna. Ezzel betelt a pohár és Maxit átadtam egy menhelynek mint talált kutyát, hogy hátha ott megtalálja eredeti gazdája, vagy új gazdára talál. Nem akartam aláírni végzetét azzal, hogy beszámolok természetéről, de ő azonnal megtámadta a személyt aki átvette a pórázát. Hogyan vezethető ez vissza emberi hibára?... Nyilvánvalóan Maxi egy jellemhibás kutyus volt. A törpe schnauzer egy időben "divat" fajta volt, ami azt jelentette hogy boldog bodogtalan szaporította őket, mert nagy volt a kereslet. Ilyenkor inkább a küllem számít, mert a jellem már csak az után derül ki amiután a szaporító kezét pénz ütötte. Tudatosan használom a "szaporító" szót, mert a tenyésztő megnevezést fenntartom azoknak akik lelkiismeretesen, szelektíven propagálnak állatokat. Valamire való tenyésztő kezéből ritkán kerül ki idegbeteg kutya.

Hozzászólt Szamosfalvi Albert Április 25, 2010, 11:57pm

Êdesapàm direkt büszke volt erre a cîmre ,ô maga mondta magàrôl hogy nagy "képmutatô" mivel ez természetes egy mûvész szàmàra , tehàt ok.
A màsik témàrôl csak futôlag , ugy hirlik hogy az embernek van szabad akarata , és a kutyànak nem nagyon ; ez olyan mintha azt mondanànk egy csigàra hogy milyen aranyos , mert nem boxol .
Különben kössz a tetszést üdv Albert

Hozzászólt Filep Mária Április 25, 2010, 7:29pm

Kedves Szamosfalvi Albert! Hogy az adakozás után a jólakottak megharapják e Kacsót (fugeçu- új blogját ajánlom Önnek is -) nem tudom, de azt igen, hogy kóbor ebek ilyet nem tesznek.
Legyen Ön nagyobb humanista ! Esetleg válaszul „képmutató”
Írtam már, hogy tetszenek a képei?

Hozzászólt Bordás Andrea Április 25, 2010, 5:51pm

Aki ismeri és szereti a cicákat, érteni fogja...

Hozzászólt Ács Anna Április 25, 2010, 1:21pm

Hozzászólt Szamosfalvi Albert Április 25, 2010, 11:21am

azt akarja kiskegyed mondani , hogyha megetetsz egy éhezô embert , akkor ô bizony megharapja adakozô kacsôjàt ,, hm hm
nagyobb humanistàtôl is idézhetne ,

Hozzászólt Filep Mária Április 25, 2010, 10:50am

"Ha megetetsz egy éhező kutyát és jólakottá teszed, nem fog megharapni.
Ez az alapvető különbség a kutya és az ember között." Mark Twain

Hozzászólt Szilágyi László Április 21, 2010, 5:31pm

Érdekesek vagyunk mi emberek, hogy akár tudatosan, akár tudatalattinkban meghatározzuk, hogy mia kedves és szép állat számunkra és hogy mitől mászunk fára vagy borzolódik fel a szőr a hátunkon. Valahogy akarotom ellenére és sok szándékos próbálkozás után sem tudok szabadulni patkány fóbiámtól. Érdekes, hogy ugyanúgy iszonyodtam az egerektől is gyerekkoromban, de minden tudatos erőfeszítés nélkül megbarátkoztam velük. Makacs patkány iszonyomban elkönyveltem, hogy csakis az lehet a jó, hogy általa megértem más emberek iszonyát külömböző állatok iránt.

• ‹ Előző
• 1
• …
• 14
• 15
• 16
• 17
• 18
• …
• 34
• Következő >
• Lap