Szólj hozzá !

Hozzászólt Filep Mária Március 9, 2010, 9:45pm

Ödi! Te, elefántvadász! Szerencse, hogy Miklós a Toldi ezt nem láthatta Elbújdokolna szégyenében.És hogy vagy az egerekkel?

Hozzászólt Szilágyi László Március 9, 2010, 6:21pm

Ez egy próbálkozás ami Ödi elefántvadász képességeit mutatná be. 2010+márc...MPG

Hozzászólt Haluskáné Taar Enikő Március 9, 2010, 4:23pm

Végre sikerült feltenni 3 videót! Az ember mindig tanul, miért lennék kivétel?

Hozzászólt Laza Kozma Eniko Március 8, 2010, 3:44pm

Kedves mindnyajatok !Kivanok egy nagyon szep,kellemes Nonapot a csoport minden noi tagjanak.Es kivanok egy nagyon kellemes napot a csopotr ferfi tagjainak is,mert ugyis csak egyutt letezhetunk.DSC01980.JPG

Hozzászólt Haluskáné Taar Enikő Március 8, 2010, 2:23pm

Szép nap a mai. Süt a nap, virág és tavasz illat vesz körül, és egy hatalmasat játszodtam a fiatal kuvaszommal, hát kell ennél több?

Hozzászólt Haluskáné Taar Enikő Március 7, 2010, 2:44pm

Próbáltam videót feltölteni ide, többször is, de eddig még nem sikerült, sajnálom. Megpróbálok segítséget kérni.

Hozzászólt Bálint Mária Március 7, 2010, 5:34am

Nekem is úgy tűnik... Vagy az értesítést késve kapjuk?

Hozzászólt Haluskáné Taar Enikő Március 6, 2010, 10:41pm

Úgy tűnik még mindig nem tudok eligazodni itt. Hol vannak a friss beírások, vagy a régieket találom csak meg? Lapozok lapozok........

Hozzászólt Szilágyi László Március 5, 2010, 6:53am

A fegyver nem való éretlen emberek kezébe. Emlékszem mennyire hatalmába kerített kiskamasz koromban a parittya. Minden céltáblává vált, és sürgösen került ok, érv azoknak a megsemmisítésére. A veréb kértékony, a vadóc az én galambjaim elől eszi a búzát, a macska kajtár és veszélyezteti az énekes madarakat stb. stb. ha csak az állat céltáblákat akarom sorolni. Egyszer azomban amikor a láz egy kicsit alább hagy, teszem azt éppen elfogy a töltény, az embernek szembe kell néznie lelkiismeretével, ha van neki olyan. Én nem tudok magamnak hazudni. Elhinni egyszerre azt, hogy szeretem és tisztelem a természetet, állatbarát vagyok és addig lövöm őket amíg vagy ők fogynak ki, vagy a tőltény, és büszkeséggel mutatom, hogy a tetemek sora domboldalt tölt be... Nem, ezt én nem tudnám magamnak bekanalazni. Még mindig hiszem azomban, hogy habár kis százalékban, de van olyan aki nemes vadász, ésszel, lélekkel és rendíthetetlen önuralommal. Azt hiszem, hogy találkoztam egy ilyennel. Én pedig nagy élvezettel vadászok digitális fényképezőgéppel. Azzal lehet kattogtatni látástól mikulásig, még a film se bánja. Ime,

itt egy áldozat:

Hozzászólt Bálint Mária Március 5, 2010, 3:28am

Nem szeretnék a vadgazdálkodás rejtelmeibe merülni, lehet, hogy a nyugatiaknak a mi törvényeinket kellene átvenni, miszetint csak a "hibás", öreg, túlszaporodott állatot szabadjon kilőni? Például már nem csak falun zabálják fel a termést az elszaporodott medvék, hanem a külvárosiak is alig élhetnek tőlük, mert mindenütt ott vannak.

Mesélek nektek valami vidámabbat, hogy jókedvre derüljetek. Egyszercsak apám épített egy remek disznóólat. Hát akkor disznóra már nem is futotta, úgyhogy jó sokáig kétszobás babaházam volt. Berendeztük kisszékkel, kis asztallal, játék edénykészlettel, kis dikóval, megkaptam anyutól az ócska függönyöket is (amiből a bátyám később halászhálót csinált), kihordtuk a babákat, s elkezdtünk nagycsaládosdit vagy óvodásdit játszani. A legkomolyabb dolog a főzés volt, de szereztünk csalánt, köszmétét a levesbe, sóskát, murkot a szószba, friss tojást, kakastejet (víz) a homoktésztába, no meg varjúvajat (azt ki tudja micsoda? eddig nem sikerült felderítenem)
S ezt mind nyersen kínáltuk a babáknak, mert tűzzel bánni nem volt szabad. Hogy irigyeltek a többiek, s mennyi vád érte a többi apukát, hogy lám én babaházat kaptam!

Eljött az az idő is azonban, amikor kicsit szomorkodva mondtam le a birodalmunkról, mert apám ment a vásárba és hozott két vörös malackát. Addig nekem ki kellett ürítenem a palotát. S mit szóltok, a dísznek a patakból begyűjtött sok kis gyöngyház kavicsot, kerek követ, békasót, üres csigaházat nem hordhattam be a házba.Valahogy megvigasztalódtam később a malacokkal, mert ezek legalább éltek, s ha kell a csalánlevest is megették Az viszont zavart, hogy az egyik kissebb volt, a nagyobbik meg állandóan elverte a mosléktól (ezt csak súgva mondom, nehogy az EU meghallja!). Ezért biztatgattam az evésre szépséges fülébe suttogott szavakkal, de nem nagyon értette. Más csalafintasághoz kellett folyamodnom: a korpás edényből mindig kiragadtam egy kicsit, s titokban, hogy a másik ne lássa, meg a szüleim se, ki tudja szabad-e ilyet, vizzel, kis sóval összekeverve golyóbist formáltam, s bedugtam a kicsi szájába. Ő meg nagy kedvvel és nagy szeretetében megette. A nagyobbik is kapott, de sokkal kevesebbet. Na persze, ő is mindig jött utánam az udvaron, és már direkt bökdösött az orrával, hogy adjak neki finomságot. El is neveztem őket Vöröskének és Piroskának. Szépen növögetett Piroska, én meg elmentem hozzú időre nyaralni Szilágycsehbe.
Amikor hazajöttem és beértem az udvarra, nekemrontott egy irtó vadállat. Nosza a földre vágtam a csomagjaimat, s berohantam a verandára. Sírva is fakadtam, mert hálátlannak éreztem a két dögöt, amikor is annyit vigyáztam rájuk az udvaron. Alig hittem, hogy az a nagy elefántszerű az én gyenge kis Piroskám, s készakarva azért engedték ki az udvarra őket, hogy lássam mennyire megnőtt. 30 kilóval volt nehezebb, mint a másik. Meg egyébként is: tiszta szeretetből rohant felém, nem akart felborítani. Ezzel szent lett a béke, amit Piroska az ajtóban röfögve várt ki, s mehettünk sétálni, tyúkokat zargatni.
Itt a vége, fuss el véle, csapjon meg az ostor vége!

• ‹ Előző
• 1
• …
• 21
• 22
• 23
• 24
• 25
• …
• 34
• Következő >
• Lap