Szólj hozzá !

Hozzászólt Nagy Lenke Január 10, 2010, 6:18pm

Hozzászólt Nagy Lenke Január 10, 2010, 6:13pm

Hozzászólt Nagy Lenke Január 10, 2010, 6:00pm

Kutyuskáim Dagi és Tapika.

Hozzászólt Nagy Lenke Január 10, 2010, 5:53pm

Hozzászólt Pènzes Hajnal Január 10, 2010, 4:07pm

Hozzászólt Király Árpád Csaba Január 10, 2010, 3:58pm

Az jo ha no a tagszamunk ,mert azt jelenti hogy a magyarok jo emberek ,hisz az aki az alatokat szereti az rossz ember nem lehet!!!!!

Hozzászólt Pènzes Hajnal Január 10, 2010, 3:37pm

Hozzászólt baby lola Január 10, 2010, 2:37pm

Van nekem is egy kis kutyusom,Vénusz a neve nagyon ügyes aranyos,szófogadó és ház őrző ami fontos egy háznál.Mindenki tart tőle mert rotwájler faj,nagyra nőnek meg,de attól nagyon szeretik a gazdijukat,mármint engem imád.Mindig mikor meglát bújik a lábamhoz és pisilik oda örömében.Hat hetes korától van nálam,most nyolc hónapos elképzelhető hogy mekkora lehet.Annyira huncut mindent rág szét,ha megszidom ,hogy miért csinálta lesüti a fejét és bújik a lábamhoz,hogy kérjen bocsánatot.Mert minden állat amely nevelve van tudja,hogy ha rosszat csinál, miért csinálta.Szeretem mert nem válogat mindent megeszik ,akármit lehet adni neki,persze hogy a fő étele az a száraz étel, amit nagyon szívesen megeszik.Ilyenek az állatok huncuttak és gazdi szeretők, hogy szeressük őket a legjobban és persze és h játszodjunk velük minél többet.Ez az én kutyusom röviden bemutatva,puszi nektek.

Hozzászólt Pènzes Hajnal Január 10, 2010, 2:08pm

Nagyszeru volt a torteneted Emese!
Valahonnan nagyon ismeros:)))! En amikor megvettem eletem elso divanyat, azt hittem vegre nyugodtan tvzhetek! Hat bizony nem igy volt!Kedves Kittykem, minden erejet beleadva harcolt a divany sarkaert,eleinte leparancsoltam a helyere, ami nem mas mint egy nagy meleg parna, de valahanyszor a helyerekerult, szemmel lathatoan megsertodott, amit nem titkolt, sot par masodperc utan felallt a helyerol es kisetalt a konyhaba!"Tessek azert sem teszem azt amit te akarsz!" Mikor visszajott mar elfelejtette hol a helye es maris ott nyoszorgott a divany elott, hogy feljohessen. Igy kezdodott minden elorol! Probaltam nem tudomast venni rola," hatha megunja"-gondoltam. Hamarabb belefaradtam en, mint okelme!!!
Fiatal koraban allandoan ugrott a haloszobaagyra, ha nem voltam otthon, de nem am akarhova, hanem a parnak kellos kozepebe :))!Micsoda kutyaelet! Oregkorara mar tul magas neki az agy, igy jo a divany is. A problema csak az, hogy a cicus mindig mellette szeret lenni, ha 10cmre is de ott alszikvele, igy ismet lekerulok a divanyrol. Max. egy kis ulo helyet szorithatok ki magamnak. Igy megy ez kerek 15 eve es meg mindig en kell turjek!!!

Ki tudja miert de nem szereti ha szamitogep mellett ulok, sokszor az asztal alatt varja,hogy befejezzem a gepelni valom es menjek vele egyutt a divanyra.De nem kivan kulonosebbet, csak szereti erezni, hogy ott vagyok mellette.Igy erezheti hogy egyutt vagyunk!

Azt is el kell mondanom, hogy nagy hegymaszok vagyunk, vagyis voltunk valamikor. Tehat mindig velem jott, barhova mentem, barmilyen jarmuvel is mehettem, soha nem volt gond vele. Igy sosem maradt egyedul, nem kellett masra bizzam. Most egy kicsit megvaltoztak a dolgok, mert megoregedett, nem minden repulore vihetem a kutyat, sajnos. Igy gyakran kell kedves barataim felugyeletere hagynom.
El sem kell mondanom, hogy mennyire olrul neki. Nem szamit hogy ket napra vagy egy hetre hagyom egyedul, mindig megsertodik. Nem targyal velem ha hazajovok. Nincs ujjongatas nagy farkcsovalas, csak tudomasul veszi, hogy hazajottem es elkullog, de nem a divanyra hanem a helyere. Ezzel is maximalisan erzekeltetve,hogy milyen rosszul esett neki, hogy egyedul hagytam.
Amugy eleg maganak valo kutyus nagyon szereti a napot, orak hosszat eluldogel a hosegben.

Ami pedig a negykereku jarmuveket illeti, hat annal jobb nincs a vilagon!!! De ott is mindig a legjobbat akarja, igyhat mondig a vezto ulest foglalja el. Gyakran eszrevettem, mennyire mellre szivja, ha odebbtolja valaki ofelseget. Nagyon szeret kocsikazni, de ugy latszik, minden kutya igy van vele.

Nagyon ugyesen fogadta az uj talat cicankat is, a Micit. Egy kis nyivakolo, ket honap koruli, szormok volt amikor ratalaltam egy este, egy forgalmas utszakaszon. Eszem agaban sem volt otthagyni szegnyket. Egyszer ramfujt, de nem hagytam magam, megragadtam, vallamraszoritottam es siettem vele haza.(azota is mindig a vallamon szeret aludni, itt erzi magat biztonsagban).
Fogalmam nem volt hogyan fogja fogadni az uj jovevenyt egy ilyen idos kutya. Volt mar egy cicus, de nem sokat volt velunk ,mert itthagyott hamar bennunket, azt viszon kifejezetten Kitty nevelte, o maga valasztotta, tehet nem volt gond.
Probaltam takargatni a kis szormokot amikor hazaertem, de elszolta magat igy Kitty rogton felfigyelt ra. Mint minden idegent, ot is meg szerette volna szagolgatni. A kis pottom viszont megijjedt es elbujt az ajto moge, ami nem volt a legjobb otlet ugye, mert minnel inkabb menekult, annal jobban kovettek. Addig-addig amig Kitty meg nem kozelitette hatulrol es el nem kezdte nyalogatni, na nem kellett a kicsinek sem tobb! Olyan vehemenciaval kedett el dorgolodni a kutyanak, mintha az anyja lett volna, elmult annak minde baja, de ekkor meg mar a kutyanak nem tettszett. Tulzasnak velte a cicc hizelgeset. “Mit akarhat ez egyszeriben tolem”-gondolta.Megorokitettem az egeszet, majd folteszem!
Azotais vigan jatszanak egyutt, termeszetesen mint a kutya meg a macska! Meg van sztori! Nincs vege! Ez itt a ki pimasz, erkezeskor!Meg huseges neveloanyja!

Hozzászólt Borbély (Jakab) Emese Január 9, 2010, 7:14am

A mi kutyusunk, Buksi nem igazan szereti a kutyaéletet, pedig mennyire jó is lehet az.

Azt, hogy Buksi mért nem szereti a kutyaéletet azt nem tudom, de minden jel arra utal, hogy "kétlábú" szeretne lenni akárcsak mi. Talán elkényeztettük és nem volt alkalma megtapasztalni a rosszat, hogy a jót értékelni tudja? Lehet, hiszen nem tapasztalta meg azt, hogy milyen láncon kint az udvaron házat őrizni, kutyaólban lakni és csontot kapni ebedre vagy vacsorára. Talán ez lenne az oka? Nem tudom. Valószínű az alábbi sorokból kiderül a válasz még számomra is.

Őméltósága nem szeret a földön ülni vagy aludni, ő is ott szeret ülni ahol mi ülünk; szék, fotel, ülőke, stb. és persze ágyban szeretne aludni, de ezt egy kicsit túlzásnak tartottuk részéről, ezért a hálószobában levő fotelt neveztük ki kiságynak neki. Azért mindig résen kell lennünk, mert 9 év után is még mindig próbálkozik egy kis teret kisajátítani magának az ágyon. Még kirándulások alkalmával is nyafogásával kiköveteli, hogy a sátorban aludjon és addig senki nem tud nyugovóra térni, amíg Buksi meg nem lelte a helyét avagy nem döntötte el, hogy épp azon az éjszakán ki mellett szeretne aludni.

A négykerekű jármű is kedvencei közé tartozik, ahol a vezető melletti ülést szokta elfoglalni, elég sok biztatásra van szüksége, hogy feladja kedvenc helyét, ahonnan jobban rá tud csodálkozni a mindennapi életünk szürkeségeire vagy gyönyörködni a csodálatos tájakban és fejét kidugva, a szélben a szakállát lobogtatva szimatolni és következtetéseket levonni a sok hozzá beérkező információkból.

Az ételben is nagyon válogatós, többnyire azt szereti enni, amit mi eszünk, de vannak bizonyos felvágottak, amit kiköp, ha a szájába dugjuk, a száraz kutyaételt pedig csak akkor hajlandó megenni, ha összekeverjük egy kis főtt étellel. Az igazság az, hogy mi "kétlábúak", még a kedvenc ételünket is megutálnánk, ha mindennap kizárólag csak az kerülne terítékre.

A sütemények kedvencei közé tartoznak, de abból csak kevés jut neki, a fogára való tekintettel. A csoki az egyedüli, amire határozott nemet mondunk, amikor bánatos szemeivel meg nyafogásával meg számtalan pacsi osztogatással tudomásunkra szeretné hozni, hogy ő is szívesen megkóstolná.

Függetlenül attól, hogy félelmet nem ismerve bármikor élete árán is megvédene minket, időnként nekünk kell megvigasztalnunk és úgymond megvédnünk, amikor magatehetetlennek érzi magát egy számára veszélyt jelentő hangtól, mint például a dörgés, tűzijáték, filmekben elsütött fegyvernek a hangjától.

Kedvenc időtöltése, amikor nem érünk rá játszani vele, az utcánkban sétáló járókelők meg autók bámulása és nemtetszésének kifejezése időnként bizonyos személyek iránt.

Főleg a postással van haragban, aki időnként megzavarja meditációját a levelek bedobásával. A vendégeinkel is hangoskodni szokott, ha megzavarják a csendet a csengetéssel, de legtöbbször egy simogatás részükről elég ahhoz, hogy megbocsásson nekik.

A postásnál jobban talán csak a mókusokat utálja, akik a kerítés vagy fa tetejéről szoktak szemtelenkedni vele.
Időnként fogócskát is játszik velük – no nem örömmel áll be a játékban, csak hiúságból kényszeríti saját magát bele- ,de amíg nem tanul meg fára vagy kerítésre mászni, mindig bele kell törődjön a veszteségbe.

A napi, ha lehet többszöri sétát is kiköveteli. Még mindég nem tudom eldönteni, hogy ki sétáltat kit, hiszen az ötlet legtöbbször az övé, a tempót is általában ő diktálja, meg azt is, hogy kivel kéne váltanom egy pár szót, hogy addig szagolgathassa hasonszőrű meg lábú társának bizonyos testrészeit. Ami a sétából soha nem maradhat ki, az az üzenetváltás ismerős vagy ismeretlen kutyatársaival, de azt is ő dönti el, hogy melyik fa vagy bokor a legalkalmasabb erre a célra, vagyis arra, hogy üzenetet hagyjon, ami egyébként mindig ugyanaz: „én jártam itt utoljára (ha-ha-ha), szeretettel, Buksi, hím kutya”.

Számunkra a Buksi családtag, jó barát, társ, gyógyír a lelkünknek és egy olyan lény, akitől nagyon sokat tanulunk a feltétel nélküli szeretetről, a hűségről.

Azt hiszem mindenki akinek háziállata van tudja, hogy nemcsak rengeteg feltétel nélküli szeretetben lesz része általuk, hanem felelősségben is, de akinek már volt része megtapasztalni az ilyen jellegű szeretetet nehezen adja fel még akkor is ha a szabadidő bizonyos részének féláldozásába kerül.

Ha jól belegondolunk nem is olyan rossz a kutyaélet, én már nem is használom hasonlatként a rossz élet érzékeltetéséhez, hiszen egy jó gazdi szeretgeti, simogatja, vakargatja, sétáltatja, megeteti, megfürdeti, körmét levágja, megnyírja, mindig megdicséri, ha valami ügyeset produkál és megvigasztalja, ha félélem lopódzik lelkébe. Mindez biztosítva van-e számunkra egy egész élet alatt? Az a véleményem, hogy a szerencsésebbek közülünk csak gyerekkorukban tapasztalták meg mindezt, a gondtalan, felelősségmentes élet varázsát.

.

• ‹ Előző
• 1
• …
• 31
• 32
• 33
• 34
• Következő >
• Lap