Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

 Sziasztok MINDENKI! Nevem DOBRAI ZOLTÁn. Zilah mellett  születtem és Zilahon jártam iskolába, majd a Nagybányai főiskolára , de eltanácsoltak magyarságom miatt.1972-ben jöttem át  legálisan és egy  válással végződött házasság révén. Ma nyugdíjas vagyok. Sokat járok haza, mert  a testem Debrecenben él de lelkem Zilahon a Meszesen:))Alig telik el nap , hogy ne románozanak! Ezt szabad! Nem szeretem itt, de vissza menni késő. Szebbik részét az életemnek ott , mig nagyobbik részét itt éltem le. Otthon már  csak az emélkek maradtak és a szüleim sírjai. sokszor látom , hogy vannak akik megtagadják a szülőhazát! Letagadják a honvágyat! Valami beolvadásról  és  valami kötelező azonosúlásról írnak! Miért ne tartanám meg az Erdélyi voltomat? Sőt erre bűszke vagyok! Nekűnk ez a teher  is a sorsúnk része.Gyerekeim  ezt tekintik hazájuknak , de az Erdélyi kötődésükre bűszkék!

 Remélem még megérem , hogy a sorsúnk jobbra fog fordúlni és nem bevándorlók  fogúnk lenni Pannóniában!

Megtekintések: 127

Mellékletek:

Válasz erre a beszélgetésre

Szervusz Zoltán! Nekem is sokszor a Meszesen a lekem. Nagyon sok igazságot írtál le itt is, meg a cikkedben is! Örvendek neki. Sokszor töprengek azon, hogy miért is hiszik az őshonosok azt, hogy ők egy befogadó nemzet. Erről talán múltidőben kellene beszélni. A saját nezettársaikat kinézik maguk közül. Vegyük példának németországot: az északiak meg se értik, hogy mit beszélnek a déliek és fordítva. Minden szövetségi államnak más-más törvényei vannak még mindig, hiszen ezért kellenek a helyi parlamentek. Más az oktatási rendszerük is, még ők se érték el a kívánt EU-s egységesítési szintet. Mégse vágják lakhelyváltás esetén egymás fejéhez, hogy nem beszéled a nyelvünket, betolakodó vagy, mert elveszed a munkahelyeinket! Engem nem románoztak le többé, amikor egy napon fennhangon (van nekem jó erős, ha kieresztem) kijelentettem, hogy én nem tehetek arról, hogy a határvonalat átvitték a fejem fölött, s ükapámékig visszamenően mindenkiről tudom, hogy magyar volt. Jelentkezzen, aki ezt még tudja a családjáról! Egy kéz se emelkedett a levegőbe. Többen elmondták, hogy már a nagyszülőknél, esetleg a szülőknél hibádzik. De nem szerettek ezért a tényfeltárásért. CSak azt hallottam azután, hogy ezt se lehet megcsinálni, azt se lehet megcsinálni, mert itt nem Erdélyben vagyunk.
A munkához való hozzáállásomról nem azt mondták: de szorgalmas, hanem azt , hogy törtető! Ez meg iszonyú negatív vonás. Meg erőszakosnak tartottak, mert ma akartam elintézni, ami ma esedékes és nem egy félév múlva. Ezért többeknek fel kellett állni a székről.

Én is hivatalosan jöttem át a két gyerekemmel. Amikor a bukaresti magyar konzulátuson megkérdeztem, hogy milyen jogaim lesznek Magyarországon, azt mondták, ha a letelepedési engedélyt megkapom, akkor már teljesen azok a törvények vonatkoznak rám, ami a magyar állampolgárokra. Aztán minden hivatali ügyintézés a tízszeresébe került. Még egy rohadt nyomtatványt is 200 forintért kaptam 20 forint helyett. Felhívták a figyelmemet, hogy ne merjek annyi fizetést kérni, mint egy magyar állampolgár, hiszen csak most jöttem ide. Ez úgyis sokkal több, mint amennyit ott kerestem. Azt nem bírták átlátni, hogy sokkal többe is kerül itt minden. Amiért erdélyi vagyok, itt kell laknom, itt kell ennem, közlekednem és itt kell ruházkodnom. (Sok nap volt, hogy finom erdélyi szalonát rágtam pick szalámi helyett.) Örüljek, hogy nem kezdő fizetést adnak, hiszen itt én nem dolgoztam még semmit, s nem itt adóztam. Megjegyzem pont azidőtől fogva adózom itt, amióta ők. Az egyetemi kiképzésemet pedig nem ez az állam fizette, a továbbképzéseimet se, a közben megszerzett tanári fokozataimat se. Na, egyből visszazupáltak, mivel itt nem léteznek tanári fokozatok, tán nem képzelem, hogy elismernek valamit, ami nincs is!
Természetesen nem kaptam meg egyetlen jubileumi díjamat se, mert nem itt dolgoztam le mindazon éveket. Pedig a miniszterelnöki hivatalnak is írtam és elküldték ők is azt a törvényt, amiben az áll, hogy minden állampolgárra vonatkozik. Viszont hivatkoztak valami rendelkezésre, hogy az megmagyarázza a törvényt, az erélyiek kivételek. Finoman megkaptam, hogy ha nem fogom be a számat, megkérdőjelezik a diplomámat is, mert a térség legjobb egyetemei M.o.-n vannak és nem Romániában. Csak nem képzelem, hogy a BBTE vetekedhet az ELTE-vel? Mondtam: ez jó indok, mert a kollégáim közül egy (1) van, aki az ELTE-n végzett. Tovább nem akartam huzakodni velük, nem mentem perre. Amikor a nyugdíj kiszámításáról van szó, akkor megint azzal jönnek, hogy te külhonból jöttél, s te nem kaphatod meg azt a közalkalmazotti viszonyt, amit a magyarok megkapnak, holott ők is ugyanakkor lettek közalkalmazttak, amikor én. Nekik ezt a státuszt megadják visszamenőleg is. Tehát a végkielégítésnél megint kihúznak a zsebünkből egy jókora summát.
Szerintem M.o. inkább beengedő ország, mint befogadó.

Amit te tudsz és ők nem, az mind marhaság és hülyeség. Én is megkaptam, hogy ha nem tetszik, menj vissza! Amikor már hihetetlenül sok energiát belefektettünk abba, hogy végre a "mieink" között lehessünk és ne nézzenek ki a magyarságunk miatt, s hogy még a dédunokáink is a magyar nyelvet beszéljék anyanyelvként. Ha jól megfontolom, ott joggal vághattam az asztalra a hivatalokban, ha packáztak velem, itt meg marski.

Ne szólj hozzá semmihez, szokd meg ami itt van. Bizonyos estekben jó álláspont ez, de mondok én valamit: Ami odaát a parlamentben és a társadalomban is egy év alatt végbemegy, annak itt nagyjából nyolc év kell. A vége pedig ugyanaz.
Kedves Mária!
Én a Debreceni volt Kossuth Egyetemen dolgoztam kollégiumi gondnok voltam 15 évig!Sok oktató kereken megmondta a határontúli hallgatóknak , hogy miéret jöttek át??
AKKOR TÉNYEKRŐL! Mi határontúli magyarok át jöttünk , mindenféle diplomával , sazkmával , vagy segégmunkásként! De a nagy anyaországnak mi nem kertültünk semmibe , ajándékba kaptak:Ők szivták el az agyakat a mi szülőhazánktólHa mi nem jöttünk volna még rosszabb lenne a %-os kimutatás és arány az idegen nyelveket beszélők rovatban. Sok az át jött fiatal akijavított az aktiv és az inkatív arányon.38 év alatt kaptam én sokatami jobban fájt mint a románok bántása!Undorodok néha a mentalitásúktól , még ők méznek le minket! Jó akkor a himnuszt hagyják! Sződemeter ( Sauca) Tasnádtól 10 km-re van, Kolozsvárion kezdte el a működését az első magyar kőszinház , Kőrösi Csoma Sándor nem Bugacon született, Ady , Arany, stb az a mienk. Hosszú lenne a lista , nem törekszem a tökéletességre.Idegenvezető is voltam , sokat tudok. Mág a Bánk bán is Törcsvárán volt a valós történelmi magja , amiből lett a mostani Bánk bán 1211-ben II.Endre Magyarkirály a szászlovagrendet telepítette le jobágyaikkal együtt, majd 1225--benelzavarja a tettük miatt. Semmit nem fizettek a királynak , de vissza éltek:ŐK voltak a merániak4 Torda 126 országyülés helyszine , ott mondták ki a valáás szabad gyakorlását. Luher és Kálvin tanai szabad útat ott kaptak.Brassó II.Rákóczi Ferenc szabadság harcának a szüleménye a mai fekete templomarculat. Petőfi és Arad, Segewsvár , Világos!
Összmagyarságról kell és szabad beszélni , mert akkor azt kell mondanunk , hogy tünés Erdélyből! De most csak Erdélyből adtam kis előételnyi kóstolót. Jobb lenne hallgatni , mert akkor nem lehetne látni , hogy a butaság ordít.Én azt mondom joga van mindenkinek Erdélyhez , de nekünk is Magyarhonhoz!
Van egy város

Dobrai Zoltán 2007.10.26.


Ott,Erdélyben van egy város,
Ő fellát a Terbetrére,
Mint Istenek szent hegyére!

Nekem nagyon kedves, áldott
Nincs más ilyen bár hol járok ,
Csak ne fogná soha átok.

Fent a csúcson ott vagyok én,
Lelkem pihenni jár oda,
Mert nekem csak az a haza!

Mondhatjátok magas s csúnya,
Terbete hegyének csúcsa,
Gyűlölni nem tudom soha….

Ha Hellásznak szép a tenger,
Nekem szebb a hegy s a város,
Szép ha még nem is lakájos.

Sok szép emlék, sok szép lány,
Ott vannak kocka köveken,
Ma ott járok én csendesen!

Régi város , régi én is,
Álmaimban ott bolyongok,
Nem ifjan de még is boldog!

Évszakok jönnek és mennek,
Mindegyik csodás szívemnek,
Mert örökre azok lesznek!
Éppen ezért ne bántsuk őket. Nem ártana azonban ráébreszteni e haza népét, hogy nem az a világon a legmegfelelőbb álláspont, amit ők képviselnek mord ellenállással hosszú évek óta minden területen. Jogunk van egyenlő bánásmódot követelni, de nem ildomos ugyanúgy elutasítani a "másfélét", mint ahogy ők teszik velünk. Nézzük meg csak az eredményt, S TEGYÜK FEL A KÉRDÉST: hova jutott az ország? Mindeközben a nemzet a legjobbjait időről-időre kiveti magából.

Szûcs László
Idegen magyarok

Igazából már az idejét sem tudom annak, mikor jártam utoljára úgy igazán magánemberként Magyarországon. Mindig valami konferencia, előre egyeztetett időpontú interjú, nemzetpolitikai szempontból fontos, persze majd mindig zárt ajtók mögött zajló csúcstalálkozók, tárgyalások helyszínének előcsarnoka. Sietünk oda, sietünk haza. Fontos emberek, fontos helyszínek, fontos díszletek.
Az elmúlt hét két napján abszolút magánember voltam odaát, ráadásul vidéken. Persze ez a teljes privátimság sem biztos, hogy maradéktalanul igaz, emlékszem, egykori naplós főszerkesztőm, András, miközben az ablak előtt ülve csak úgy maga elé nézett, milyen morcosan szólt rá az irodájába kedélyes hangoskodással betolakodó kollégára: „Nem látod, dolgozom!?”
No de e helyütt nem az újságíró rugalmas és végtelen munkaidejéről próbálom meggyőzni az olvasót, inkább az anyaországban tett magánemberi tapasztalásaim meglepő mozzanatairól számolnék be. Leginkább arról, hogy a szerencsének vagy inkább a szerepemnek vagy az eddig ismerős közegnek köszönhetően eddig elkerült a lerománozás élménye, közvetlenül nem volt szerencsém hallani a kedves érdeklődést: „Honnan tud maga ilyen szépen magyarul? És ír is?” Sőt, inkább túlzónak éreztem a hasonló tapasztalatokról szóló, sérelemtől átitatott történeteket. Nos, a hétvégén Szegeden több ilyen tapasztalattal gazdagodtam, gazdagodtunk. S még azt sem mondhatom, hogy a kérdések mögött bántó szándékot éreztem. Mégis, rendkívül rosszul viselem, nehezen dolgozom fel, hogy pár kilométerre a Vajdaságtól, félórányi autóútnyira a Bánságtól nem a világ legtermészetesebb dolga, hogy valaki magyarként érkezik a határ túloldaláról. Még inkább elillan a béketűrésem, amikor a tapasztaltak nyomán nyolcéves fiam elégedetten közli velem: „Na látod, mondtam én, hogy mi románok vagyunk…”
Hát miféle álságos nemzetpolitika folyik itt bő másfél évtizede immár? Mit tettek az egymást váltó kormányzatok, hogy a határon belül élő tízmillió legalább olyan mértékben ismerje meg és fogadja el a határon túl élő néhány millió magyart, mint amennyire ismeri és elfogadja a piacon neki olcsó holmit kínáló kínai vagy vietnami embereket? Persze miért zsörtölődöm az átlagember tudatlanságán és tapintatlanságán, amikor a legtöbb magyarországi hírműsor már harmadik napja román férfiként emlegeti az augusztus 20-i tűzijáték idején kitört viharban a Dunába veszett erdélyi magyart? Mire számítok az utca emberétől, amikor a sportsajtó zöme következetesen CFR Clujként említi a román labdarúgó-bajnokságban vezető kolozsvári csapatot? Az pedig már nyomdafestéket sem igazán tűrne, hogy mit gondolok Budapest főpolgármesterének legutóbbi, velünk foglalkozó cinikus megnyilatkozásáról.
Mi mindig csak a politikáról beszélünk, mindig csak a támogatásokról, új struktúrákról, változó koncepciókról. Fejlesztünk és integrálunk, fejlesztenek és integrálnak. És közben idegenek maradtunk a legtöbben a legtöbbeknek. Idegen emberek, idegen magyarok egy lassan eltűnő határ két oldalán.

http://www.riport.ro/mod.php?mod=userpage&page_id=257
Kedves Marika!
Nincs szó ami megfelelő lenne hálám kifejezéséhez! Nagyon szépen köszönöm! Igen én 7 évet jártam"a képen látható " iskolába! Bűszke vagyok erre, én 1963--ban érettségiztem Fábián Béla osztályába. Sokat kaptam tanáraimtól. 2008-ban volt a 45 éves találkozónk! Én 1972-ben jöttem át, de ma sem tudom megszokni. Ady írta vala , (Bánta nagyváros zaja...)Ha álmodom akkor a Meszessel álmodom! Életem szebbik részét ott , nagyobbik részét itt éltemle!
Én Egrespatakról származom , családom Diósadról került el,ADY -ék meg Érmidszentre.. Zilahi vagy? itt meg hol , mere!
Ilyenkor egyoldalú beszélgetés , de még is lélekben otthon vagyok!
Baráti puszi kedves földim!:Zoli Kálvinista Rómából
Kedves Marika!
Na ez a 22-es csapdája:))) Domokos Sanyi mond valamit ez a név?? Csak sejetem! Bartus Marika???
Birtalan Ilonka egyéve halt meg méhnyak rákban. Sejtem csak , hogy ki voltál és vagy:))))
Te voltál valamikor találkozón??2009- ben együtt szüreteltem Sziszivel, Kerekse Attilának ő osztálytársam volt. Papp Jóska volt a nagy haverem.Mi évenként össze járunk és talágozgatunk! Ujváűrosi Ilonka:))))Voltak az osztálytársaid is a 45 éves találkozón. 45 ben születtünk , 63 évesek voltunk és 63--ban érettségiztünk.Nincs valami fotód ami akkor készült! De a neved igen , mindég monták , hogy nem jöttél:)))
Puszillak és nagyon örülök , hogy találkoztunk:Zoli Én kollégiumi gondnok voltam a Kossuth Egyetemen, de előszeretettel írok.Már 23 éve bűnügyitolmácsolok.Az alvilág bája...

RSS

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek