Már a 19. század elején legendává vált, hogy a waterloo-i ütközet után a csatamező szinte órák leforgása alatt pipacstengerré vált. A gyászoló katonák, a szeretteiket vesztett családtagok úgy hitték, a piros virágok a csatában elesett katonák véréből nőttek, de legalábbis a vöröslő pipacsmező emléket állít az elhunyt hősöknek, véráldozatuk szimbólumaként.
___________________________________________________

A természettudomány azóta természetesen már megfejtette a pipacsok titkát, miszerint a csatatéren a korabeli hadviselés rengeteg kavicsot "termelt", melynek mésztartalma a földbejutva a pipacsok hihetetlen tempójú és tömeges növekedéséhez vezetett. Amilyen hirtelen ellepi a mezőt a piros virágok tengere, olyan hamar el is hervadnak. De nem az emberek emlékezetében, ahol örökre a hősi halált halt katonák, a veteránok, a haza szolgálatában elesettek jelképe marad.
___________________________________________________

http://tinkmara.freeblog.hu/archives/2009/11/19/Pipacsok_konnyek_emlekezes/