Azt tartják a székely emberről, hogy egy lóra született nemzet fia, de mégis a legkedvesebb a lelkének, ha leszállhat a lováról és az égig érő fenyőfák alatt átvág a derékig érő füvön és megáll az egyik fa tövéből fakadó hűs, hegyi forrásnál megpihenni és megízlelni annak jéghideg vizét.

Tartsanak hát velem Erdély azon csücskébe, ahova én magam is legtöbbet jártam megpihenni, feltöltődni, letenni azokat a gondokat, amelyeket alant a völgyben nap mint nap magával cipel az ember.

Irány a Bucsin-tető!

https://www.terjhazavandor.ro/a-bucsin-teto/