Tél

Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél.
Valahol messze
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.

Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadém pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan,titokban
Fenyő óriások könnye pereg….

Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak:Tantalusok.

Mélyen a völgyben,
Fűzfa berekben,
Néha,titokban
zörren a szél
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.
(Wass Albert)