"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
© 2025 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Üzenőfal (2 megjegyzés)
A megjegyzések hozzáfűzéséhez tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz
Kedves Dr Mara Ernő úr
Paulik Sándor vagyok.
Hallgattam a Kossuth rádiót és hallottam az önnel készült riportot.Végeztem egy kis kutató munkát Erdélyben Kalotaszegen pontosabban a nádasmentén és Úgy gondolom hogy vannak olyan almafa fajták amik nagyon jól érzik magukat hagyományos "bio" kert tartásban. Próbálkoztam dióval is ott kevesebb sikerem volt.Nagyapám sokat kirándult arra felé a Retyezát hegységnél és azt mondta hogy a Masánszky fajta nagyon jó ízű volt.
Ne haragudjon hogy így teljesen ismeretlen ként írok önnek , de nagyon szeretem az Erdélyi almákat.Úgy gondolom hogy akik azokat az almáskertekt ültették nem volt rossz ötlet csak rossz fajtákat ültettek. Egyet értek azzal hogy ki akarja vágatni ,én sem tartanék olyan almás kertet ami vegyszer nélkül nem tartható.Viszont egy részén próbálkoznék újra almával.Mégpedig magról ültetném helyre vetetten és rá oltanék Batult Ponyikot és Masánszkyt.
Szívesen beszélgetnék magával erről sok gondaltom van.
Remélem nem bántottam meg ,de nagyon a szívemen volt hogy felvegyem magával a kapcsolatot.
Az Isten tartsa meg. Paulik Sándor
Tisztelt Mara Professzor Úr!
Igyekeztem regisztrálni, de kicsit bonyolult a rendszerük, így nem sikerült. A JPG fotómat nem fogadták el. Sebaj. Csak azért kerestem Önt, mert hallottam a Kossuth rádióban. Az én nagyapám hozta létre a Zsil völgyében a Lónyai fakitermelő és feldolgozó telepet, a mérnöki tervrajzokat még őrzöm. 1968-ban édesapámmal, aki Tustyán született, végigjártuk az egész környéket, meglátogattuk a petrozsényi rokonokat (már meghaltak azóta), végigjártuk a Zsil völgyét, és szinte mindenütt voltunk, ami helységekről Ön beszélt, bár Fehérvízen nem voltunk, de Hátszegen is jártunk. Apám szülőfalujában még állt az épület, ahol a dédszülők kocsmája volt, bár már akkor nem arra használták. A Lónyai fatelep épületeiből egyet még láttunk, talán már az is romos volt. Gyerekkoromban apám állandóan a Retyezátról és a Paringról mesélt, bár ő is csak 6 éves koráig cseperedett ott, de a hírek szerint előbb tudott lovagolni, mint rendesen járni. A család történetét, pontosabban ama nagyapámét egy könyvemben egy fejezetben megírtam. Igyekeztem visszaadni egy letűnt világ és helyszín fantasztikus légkörét. A nagypapa öccse szenvedélyes fotós volt, hátrahagyott egy portré gyűjteményt a telepen és környékén élt egykori emberekről, románokról, magyarokról, sőt orosz hadifoglyokról is, akik ott dolgoztak. És fotózta az újonnan megépült vasutat, és a faúsztatást is.
De hát a nagypapa 1918-ban elhunyt, az öccse és a család nagy része Pestre költözött, de sokan maradtak Hunyad megyében, vagy Marosvásárhelyen, Brassóban, vagy emigráltak.
Köszönöm, hogy mesélt arról a világról a rádióban.
Tisztelettel üdvözlöm
Dr. Gáthy Vera Budapestről