Na még nem válaszoltam egy kérésedre,Nem Vásárhelyen van, hanem Fekete Gödén-Neagra, Hévíztől - Toplica, vissza felé 6 km.Ott kaszált az a Sandu is.A tegnap hallottam, hogy a télen elvitte a nátha-gripa, hát ezeket a képeket a tavaly június végén csináltam róla.Szerettem Sandut, mert az egyetlen, aki nem szégyelt magyarul beszélni, magyar katona volt s a kortársai egyik sem szólalt meg magyarul, de ő mindig magyarul köszöntött.Ha akarod a Somos tető fölötti erdőből, majd küldök neked képet, mert oda mindig kimegyek kék csillag virágot, kakasmandikót, szellőrózsát fényképezni.Eddig az egyetemnél mentem át a teniszpálya fölötti "kutya likán"(Mindig ki volt feszítve a drót háló), most már a pszihiátria is el van kerítve, hogy muszály az új klinika mellett kerülnöm, de megéri, mert mindig virágszőnyeg fogad....

A rókákról meg annyit, hogy akár meg is foghattuk volna, de nem érintettük őket, mert ősszel beköltözünk Vásárhelyre s magukra maradnak, vissza kel vaduljanak, át kel éljék a telet önbeszerzéssel.Nagyon aranyosak, könnyen szelídülnek, már alig várom, hogy tavaszodjunk és kimehessek hozzájuk. Május végén mindig a télen született kölykökkel várnak, mindig soványan, szoptatósan, vedlő bundával, de őszig fölhíznak és át tudnak telelni...

Kedves Enikő, nagyon boldog vagyok, hogy lányaid és már unokád is beszélik a magyar nyelvet.Egy képet küldök neked, mással nem tudom kifejezni hálámat a kitartásodért.

Hello Eniko gondoltam irok par sort, egyreszt mert en is erdelyi szuletesu vagyok masreszt, mert nagyon szimpatikusnak tartom hozzaszolasaid. Csak igy tovabbb, barati udvozlettel, Irenke

          Kedves Enikő,

   A két felvétel melyhez megjegyzést füzött, úgy látom gyermekkori nosztalgiát ébresztett Önben. Igen ilyen a vidéki életforma Erdélyben mely lassan feledésbe merül és csak fényképek, filmek igazolják hogyan is éltek nagyszüleink.

    A fenti képeslapon látható Kossuth szobor valóban nem létezik. Az első világháború után eltüntették. A megtalált vázlatok és rajzok alapján 2002-ben Gyergyócsomafalván újra felállították.

  

Most latom, hogy egy kontinensen vagyunk, ez is valami.  Koszonom a meghivast, erre fele is ervenyes.  Ha majd arra jarunk....de a kovetkezo vakacionk majusban ujra Europaba visz.

A szetszorott baratoknak egy reszet latogatjuk meg. Mindeg olyan rohanas az egesz, ket hetbe kell belegyomoszolni sok helyet, sokmindenkit, de megeri.

Köszönöm Enikő,hogy megnézted a gyűjteményemet.Évek alatt gyűlt össze Erdély minden tájáról.

Nagyon szépek vagytok a cicáddal!Üdv.Kati