„A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz” 1Kor, 1,9

Keresztyén testvéreim, Ünneplő gyülekezet!

Amikor nemzeti ünnepünkön, az 1848-as szabadságharc és forradalom emléknapján mi magyarok, különböző politikai nézeteket képviselő emberek és különböző keresztyén felekezetek hívei, de mindannyian az egy és oszthatatlan Anyaszentegyház népe egybegyűltünk ünnepelni, megemlékezni történelmünk egyik nagy eseményéről, akkor ez az alkalom az Isten iránti hálaadás szent alkalma kell legyen.

Ugyanakkor nagy öröm volt számomra az is, hogy ma Kolozsváron, mi itt élő magyarok mindentől függetlenül együtt tudunk ünnepelni. Mert testvéreim, nem szégyen szeretni a nemzetet, és nem szégyen magyarnak lenni, magyarul érezni, magyarul énekelni, szavalni, nem szégyen magyar néptáncot ropni. Nem szégyen, ha ennek a maroknyi népnek egy ütemre dobban a szíve, és nem szégyen, ha egyik magyar a másikban nem vetélytársat, ellenfelet vagy éppen ellenséget lát, hanem testvérének érzi őt, akit ugyanannak az édes anyaföldnek bölcsője ringatott és akinek anyanyelve ugyanaz. Nem szégyen és nem gyengeség, hanem dicsőség, büszkeség és erő. Mert egy vérből valók vagyunk, te meg én, mindannyian. Egymásnak nem mostoha- és nem örökbefogadott, hanem édestestvérei. Senki ne áltasson azzal, hogy könnyű egymást szeretni, de az biztos, amit Pál apostol ír: „mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.”

 „Minden reggel, ébredéskor kapunk 86.400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra.

Emberi életünk ezekből a másodpercekből áll össze. És hogy ezt részleteiben megértsük, egy pár képet fogok segítségül hívni.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÉV, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÓNAP, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÉT, kérdezd meg a munkást, aki gyárban vagy bányában dolgozik.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÓRA, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY PERC, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY MÁSODPERC, kérdez meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY TIZEDMÁSODPERC, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián.”

A tegnap elmúlt, testvéreim, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel előröl kezdődik: ismét kiutaltak részünkre 86.400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: az élet akármelyik pillanatban véget érhet. A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86.400 másodpercünkkel?

Mi most itt vagyunk ebben a templomban, ebben a városban, ebben az országban, ebben a világban és együtt ünnepelünk. Ünneplejük mindazt és megemlékezünk mindarról amit elődeink több száz évvel ezelőtt tettek.

És úgy érzem, hogy nekünk mai magyaroknak az a kötelességünk, hogy olyan tetteket vigyünk véghez, amelyeket majd utódaink, pár száz év múlva büszkén fognak ünnepelni. Nekünk is hozzá kell építeni valamit ahhoz amit nagyszerű elődeink ránk hagytak. Nekünk magunknak kell értékteremtőkké, hagyományteremtőkké, a jövő és jelen építőivé válnunk.

Keresztyén testvéreim, emlékezzünk hát szeretettel a márciusi hősökre, de emlékezésünkben szilárdság legyen és erő, semmiképpen sem megalkuvás, széthúzás, hanem nemzetmegtartó és nemzetmegmentő jó szándék. Ha kell, egetostromló akarattal vagy csendes imádsággal, ha kell konok helytállással vagy halálmegvető bátorsággal, egyenes gerinccel, okosan és szorgalmasan. Ahogy lehet. Ünnepeljünk igaz szívvel, ünnepeljünk úgy mint akik tudjuk, hogy minket szeret az Isten. Akit pedig szeret, annak hazát és családot, küldetést és feladatot ad, hogy hűséges gondviselője legyen azoknak, akik rá bízattak, hogy családját, házát és hazáját a Krisztus kegyelmébe ajánlja, gondolattal, szóval, cselekedettel, igyekezettel, buzgósággal és legfőképpen a jó példával előljárván. Mert ezt tették ezer esztendőn át apáink, hogy szent örökségként adhassuk át ezt gyermekeinknek.

Isten áldja meg a mi Ünneplésünket! Isten álld meg a magyart!