Nálunk a Stanislaw név hagyomány. Minden elsőszülött fiú kapja annak az ősömnek az emlékére, aki 1621-ben esett el a fehérhegyi csatában (1621, Bila Hora, 30 éves háború). A fia Varsóba menekült és apja emlékére keresztelte a fiát Stanislawra (becézett formája Savi), aki később elvégezte a varsói katonai Akadémiát. Őseim Szobieszkyvel jöttek az osztrák - magyar monarchiába és itt is maradtak, amikor Lengyelország megszűnt létezni. A család házasságok révén teljesen elsvábosodott (nekem is a német az anyanyelvem), lengyelül már csak nagyapám beszélt és ezt, sajnos, nem hagyta ránk örökül.