Mostanság az öreg

kőbékákkal álmodom,

gyermek vagyok, s a

kék csempék csókja

hűvös talpamon

szinte még parázs,

ugye tart még a varázs,

a nyúlánk nyárfák

ég-vigyázó karja,

a Kálvária-domb

 kis, kanyargó útja

felfelé…

Hiszed-é, hogy a

könyöklő vén platánok

a strand felé, őrzik még

a léptem valahol…

S ha néha  a szívem

furcsán zakatol,

hallom, mint hív

nagyanyám…

Folytatás

Eeegy-ketőőőő… Eeegy-ketőőőő – szálltak kissé visszhangosan a megafonból Lánci elvtárs, a körzeti bizalmi vezényszavai. A május eleji harmat még meg sem száradt az Aranysárkányról elnevezett kocsma előtti kis park bokrain, ám a munkásosztály jelentékeny hányada szorgos tornagyakorlattal ébresztgette izmait. Borsos elvtárs ugyanis, a megyei párttitkár, úgy találta, a május elsejei felvonulás előtt jót tesz majd a felvonulóknak egy kis bemelegítés. Ezért reggel hatra testületileg kirendelte a…

Folytatás