Kozmikus gondolatom, szárnyal, repül. Minden egy. Egy minden. Látom, gömbben gömb. Egymásráépülő világegyetem! Lelkem testemben pihen, mozgó testem, szellemem foglya, szellemem Isten kezében van.

(naplójegyzet)

CSÜGGEDÉS ÉS REMÉNY

A kocka elvetve. A csüggedés megalapozott. A mérhetetlen csüggedésben a remény elvetett kockája nem fog nyerőszámmal megajándékozni. A meg nem értés dagadó perceiben magamba fogadom a remény ajándékát, kivetülök hitben és reményben. Égig érő figyelmeztetés.

(2013. február 25.)

Hetek óta dúl a zászlóháború hazánkban és Erdélyországban, de hogy még egy lapáttal rátegyünk a jelképek harcára, az egy ideje komoly szerepzavarban szenvedő Alkotmánybíróság második frontot is nyitott: újra zajlik az önkényuralmi csillagok, keresztek meg egyebek körüli csata.

E felfokozott harci zaj pillanatnyi szünetében egy apróságra…

Gyerekkoromban sajtárból is “kávéztam”, frissen fejt tejet habzsolva, hogy a habtól fehér bajusz ülepedett a későbbi férfidíszem helyére. Egyszer azon is rajtacsíptek, amint a borjút utánozva nagy kedvvel szopikáltam Boglár nevű tehetnünk tőgyéből az istállóban.

A hatvanas években még cikóriakávét ittunk, egyszer aztán hoztak szemeskávét a rokonok Pesterzsébetről. Sárgaréz dobozú kávédarálónk már volt a békeidőből, de többnyire mákot vagy borsot őröltünk benne, disznóvágás…

Fekszem

Írta: Attila-benczi

Fekszem. Félálomban.

Köd felhőben ott lebeg

Agyamperemén,

Még az utolsó álomkép.

Lassan lépdelek.

Mezítelen lábam

Hideg márványhoz ér,

Ostorcsapásként csípi bőrömet.

Felidézem ébredésem

Küszöbén… A kérdést:

Tudod mi a hajnal?

-----------------------------

Távolból, szól egy gondolat:

Az éjszaka legkisebb lánya,

Átlátszó és gondtalan.

 Lágyan átölel. Karjába tart

Átszeli…

Egy életet szánt volna rá, hogy lefordíthatatlan szójátékokat gyűjtsön. Amikor kész az anyag, három- vagy hatszáz oldal, akkor rajta, lefordítani angolra, franciára, németre, spanyolra.

Doktori értekezés, tagságok.

Könyvsorozat, meghívások, díjak, kitüntetések.

Ennél szebb sem lehet.

Búcsúlevelében mindössze ez áll:

"Liliomról pergő harmat, hulló vízgyöngy hattyú tollán."

Van, aki érteni…

             Álmomban táncoltunk...             

         álmomban egy ember voltunk....

         lazán ölelkezve....kicsit beleremegve

         éreztük a ritmust,mely kószán billegve

         testünkön átfut...

           Álmomban még azt is láttam,hogy

         ebben a végtelen táncban....ott volt

         minden ami eddig…

Rám nehezedik az idő



Hej,az idő egyre inkább

rám nehezedik,a súlyát

már alig-alig bírom,

hogy könnyebb legyen,

azt már hiába várom,

eddig sem…

A kubairól kiderült, hogy nem igazi. Ittunk már ilyeneket.

– Cse mizérije – utálkozott D. Tandru.

– Cse gevárá – bólintottam.

Nem vagyok nyámproszt.

Nekem is van zanyaországom.

Tavasz a télben

Nehéz a reggel, ha rigó helyett, csak a

jeges szél felel, az álomból kiszakadt sóhaj-

ra. Egy rekedt torokban elfúló hajnali óhaj,

hogy bár csak őrizne még, a központi fűtés

száraz melege, hozna vissza édes álmot és

elnyújtott, kéjes ébredést. De szólít a dolog:

páros rohanás iskolába időre, csengőre. Topog,

robog, és morog, - időben ott lenni nehéz dolog –

szülő-gyerek tandem, összefogós ez a verseny.

Ha beérsz,…

A tévében vihart mutatnak. A szél hirtelen bevágja az erkélyajtót.

Szabadi úr kinéz. Süt a nap. Lozsádiéknál is nyitva az erkély, látja, amint kacéran belibben egy édes gömbvillám.

Rambo csukafejessel előre ugrik, hatalmas robbanás. Kő kövön nem marad.

Özv. Bartha Gáborné Bokros Zinka előtt megvillan férje alakja, amint megáll egy nagy barna szekrény előtt, és azt mondja, Csöpi édes.

Aztán semmi. Lozsádiéknál megy a…

"Híd a Világ, menjetek át rajta, de rá ne telepedjetek."…

Szerelem angyala

(Csillagszemű)

Írta:Attila-benczi

Szükségem volt rá.

Lassan közelebb jött.

Rám vár.

Szép. Nagyra nőtt.

Fehér szárnyát kitárja.

Rám pillant.

Engedélyemet várja.

Fejem lehajtom. Jó utat!

Tarkómra hull egy csepp.

Forró könnyeit hullatja.

Menj! ... Minél messzebb.

Legyél másnak a párja!

Elengedtem őt

A szerelem angyalát.

A magány engem körbenőtt

Szívem fölött őrzöm…

Kiált a Törpe
Írta:Attila-benczi

Állj! Kiált a Törpe.
Süvegét,sziklára lökte.
Fájdalmában üvölt a Kő.
Szivárvány szikrát szórva ő.
Bajszát pödri a Törpe.
Szemében öröm villan,
A követ összetörte.
---------------------------------
A magasból halkan,
Leszáll Sas úr.
Mérgesen kérdi az Égi Úr:
A Bölcsek kövét
Mért törted össze
Te! Törpe?

Sorsomnak üzenem: megváltoztam!

Kisértsen hogyha tud, nem fog lopva

elvezetni kénye kedve szerint, körbe körbe

mint kacagó hitvány

ki azt hiszi megvagyon írva

éééés úgy lesz az, ahogy ő akarta.?!!

Hé ’ Sorsom !  Megváltoztam !

jobbról is balról is kifosztva

úzenem, sarkamra álltam !

hogy: nincs többé megírva sem leosztva:

Az jut majd nekem mit nekem megírtak?!!!

Hé! Sorsom ! Elkárhoztam!

mellőlled, távolra…

Sötétben vagyok,

De világos az utca,

Alattam hideg kövek,

S nincs ki hozzám szólna.

Nincs senki velem,

Senki sem keres,

Mintha nem is élnék,

Életem oly keserves.

Egyedül maradtam,

Messzi fény a vigaszom,

S mindig buzgó reménységem,

’A harcot nem szabad feladnom.’

S majd az életem,

Jobbra fordul talán,

Mindig küzdök kitartón,

Egész életem során.

Mert tudom, hogy az

Ki bízik s a hite nagy,

Azt az…

A Hold ?!
Írta:Attila-benczi

Ott fent a Hold,
Lent az Emberek.
Egy kérdés:
Közte vajon ...
Mi legyen?

Friss aszfalton
Írta: Attila-benczi

Friss aszfalton,
Négy keréknyom.
Sehol egy féknyom.
---------------------------
Utcán jár a démon,
Talpam alatt árnyékom.
Merre van az otthonom.
Hold fénye utamon,
Szívem után vérnyom.
Elhagyott a Csillagom.
--------------------
Friss aszfalton,
Négy keréknyom.
Ott van a féknyom,
Már nem lesz otthonom!

Szélcsend
Írta?Attila-benczi

Szélcsend van,
A kék színű sivatag
Fölött, a Nap
Szomorúan nézi fényes arcát.
Néha sellők tánca
Fodrozza felszínét.
A mélyben Neptunusz
Alussza álmát.
Háromágú szigonya
Lassan, kezéből.
A mélybe hull.
-----------------
Karjából elszáll az erő.
Ki védi meg
„Fuldokló” népét?
Ti odafent… Segítsetek!