Vackor kutyámmal haladtunk lassacskán a szégyenükben ittmaradt, piszkos hóbuckák között, a sódert síró, bokatördelő, valaha járdának szánt képződményen, végig a temető téglafala mellett. Délutáni séta helyett választottuk ezt a romantikus útvonalat, mert abba az üzletbe vezet, ahol végkiárusítás van bútorokból, annak pedig lenne helye a családnál. Romantikus, vadregényes, mondja az ilyen kényelmetlenségekre a fényűzéshez, nyílegyenes vonalakhoz szokott nyugatnémet. Ámbár, válhat ez…

        Az előzményeknek még nincs vége.

   Úgy vélem, nem lehet kihagyni meghatározó részeket.Az elődök cirkalmas útját be kell járnunk,ahogy télre tavasz jő,friss zsongás,majd a  forró nyár is beköszönt és később ősz,meg tél.Igy kerek az egész:

       Néhány megjegyzés:

- Az emlékezés láncolatában mindinkább előkerülnek olyan mozzanatok,emlékképek,események,amelyekre nem a csapongás jellemző.Annál inkább az aprólékos araszolgatás,amely közelebb vihet a gyökerek…

Egyszer egy szép napon Tavasz, Nyár és Ősz leültek beszélgetni. Jó barátok voltak, de mivel mindannyian nőneműeknek lettek teremtve, bizony bizony egy kis rivalizálás is kicsendült a szavak mögül. 

  -Ó, kedveskéim, micsoda szép napunk volt amikor először tettem be a lábam a világ kapuján!- szólt Tavasz.- Langyos napsugaraimtól minden életre kelt, a csupasz faágakon bontakozni kezdtek a finom kis rügyecskék, az állatok előbújtak rejtekhelyeikről, az…

Az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány köszöni MINDENKINEK, hogy részt vett az "Összefogás Székelyvarságért" akciónkban. Összegyűlt a misszió teljes költsége, és így -közös összefogással- sikerült azt megvalósítani.

Külön köszönet:

-Lillemor Larsson asszonynak, aki a svédországi önkormányzattól lehetővé tette, hogy ez az adomány elérhető legyen.

-Fábián Lászlónak és a St. Vincent Vinridarorders Konzulat i Stockholm…

A Teremtő és a többmilliárd monodráma… / részlet.

   A mindenség teremtője beleunt a földi ügyekbe. Valóság ez, noha hasonlat is lehetne, mára beleunt, úgy ahogy van, az egészbe. Hallottam. Kétszer is elmondta, igaz csak úgy magának, befelé, de azért jól hallhatóan: elegem van az egészből.

   Pedig a teremtés csoda jó játék volt, csupa öröm és szórakozás, mondta ezt követően, szintén magának, befelé, merthogy kinek is mondhatná, amikor se…

Siess! Szedd a lábad! Haza kell érnünk, megfagyunk!- szólt ingerülten a tíz év körüli kislány a fiúcskára. Vacogtak a téli estében, kesztyű egyikükön se volt, csizma is csak a fiú lábán. a kislányon egy valamikor bundás, sok számmal nagyobb, szakadt  papucs. Vékony kis alakjuk elveszett a hirtelen leszállt sötétségben, szaporán lépkedtek a buszmegálló felé. 

 A buszon valamivel jobb lesz- vigasztalta az öccsét a lány, mikor látta, hogy már lefelé görbül a szája.…

 Vadkacsák!

   ...a kert alatt,

megbeszélést tartanak.

Lépkedek nesztelen

harkály koppan

rigó röppen

fa ágáról

töppedő hó

könnye csorran.

Gépem készen, néhány katt

/amonnan eb megugat/

nézek fel..., a kacsahad!

Kapkodok, de késő már.

Ó..., csak a sor vége

került lencsevégre!

Hányan vannak?

Hová mennek?

Ki állítja sorba őket?

Madarak, ők tudják...

merre,…

Korán, mikor az összes kakas megerőszakolja a hajnalt, Falatka kisasszony már talpon volt. Ez így, ebben a formában azért nem igaz, mert Falatka kisasszony akkor kelhetett volna kakasszóra, ha vidéken él, kedélyes, virágos portán, hol a gyűrött parasztemberek már korán reggel komor izzadságfoltokkal az ingükön járkálnak, és a nyelet pálinkától kicsit büdös a szájuk.

Kakasok és vidéki ájer híján Falatka kisasszonynak születésétől fogva egy komor bérház földszintje jutott, ott is egy…

Nanó és Papó csendesen üldögélt a kemence mellett. Csak a fahasábok pattogása hallatszott. Réges régen lehettet volna gáz a házikóban, de az öregek ragaszkodtak a fa adta meleghez, hiába kérlelték a gyerekek, hadd vezessék be. Hiába hivatkoztak arra, hogy Papó se fiatal már, elcsúszhat ahogy a fát hordja be, a fiúk sem lehet mindig itt, a vejük meg nem is hord be egy marék gyújtóst sem mikor itt van. Nem rossz ember, de városi, nem is érti mi az a fahordás. 

 -Hideg van odakünn, Nanó,…

                    Elrepült  idõk  ( Tangó )

               Elrepült  már  az  idõ  felettünk,

               Tova  tünt  a  büszke  ifjúság,

               Szép  emlékek  megmaradtak  bennünk,

               Felidézni  mindíg  boldogság.

               Sokszor  vissza  gondolunk  a  múltra,

               Amit  Veled  együtt  éltünk  át,

               Jóra, rosszra  és  a   szép …

                                      Fiatalon  és  most

                             Mikor  még  a  tested  fiatalos,  büszke,…

   Szegény Pista volt az utca bolondja. Vajon az hogy van, hogy amikor az ember lánya gyerekfejjel látta , pont olyan volt mint most? A ráncok talán közelebb érve látszanak, de az egész ember nem változott. 

 A hangja meg végképp nem: - Ezmiez? hihihi, ezmiez? -mutogatja a kezében szorongatott valamit. Mikor mit. Emlékszik, mikor kislány volt, egyszer bolond Pista egy apró madarat szorongatott a markában, mikor elétolta, hogy "ezmiez?", kinyitotta a…

                                                   A  kamasz

                                                Mindden  kamasz  életében

                                                Eljön  a  tavasz,

                                                De  akkor  még  játszadozik 

                                                Vele  a  kamasz.

                                                Késõbb  aztán …

                           Tavaszi  ébredés.

                   Elmúlnak  a  zord  idök  is  vérge,

                   Télnek  se  hire  se  hamva  már,…

 Még jól emlékszik atyánkfia arra az időre, mikor az ötvenes években forgalomból már kivont, lyukas alumínium kétfillérest húztak a nagyfiúk svájci sapkájuk decens kis „antennájára”. Irigyelte is érte kellőképpen a korabeli menőket… Az elmúlt fél évszázadban aztán több pénzkivonást is megélt. A papírok közül a zöld Petőfit, meg a barna Rákóczisat sajnálta leginkább (tíz és ötven forintosok voltak), a kék húszast azonban nem bánta,…

Hóvirág nyílt kecsegtető télben.

Nincs még vége...

Makacsabbik felét vicsorítja felénk.

Megpróbáltatás nélkül,

/mit el nem kerülhetünk/

nem ontja egykönnyen

          virágait.

Becsapott, jégre vitt 

s csak aztán hintett havat,

vékony takarót, mit szél elkavart.

Jégbe zárta tónak üde lélegzetét, 

/halak éltetőjét/

Buborékváros buboréklakókkal

          védekezik még.

Napsugár…

Bizonyára  van  aki nem tudja elolvasni a "Kórházi  emlékek - 2" cimü  szines  alapon  közölt  versemet, így leközlöm csak  a  szöveget, mégegyszer :

                                            Kórházi  emlékek

            Mint  sokakkal  megtörtént, hát          Kinek  jut  akkor …

      Megvallom a megtekintések,a visszajelzések sokasága megdöbbentettek,megleptek!

Csak titkon magamban reméltem,hogy lesz majd érdeklődés.Aztán lám csak,mennyien vagyunk akik együtt gondolkodunk,emlékezünk és a régmúlt/közelmúlt eseményei újból előjönnek.A gyerekkor,ifjúságunk,életünk történései nem eresztenek.A Szülőföld ,az ősök,a barátok,ismerősök szelleme megérint,valahol bennünk lakozik és bármilyen messzire is kerüljünk a szülői háztól,a szeretett várostól és bármennyi idő is…