Egy ember ül, az óceán partján

egyedül.

Körülötte csend honol,

ezer madár dalol,

a sziget szívében, őserdő mélyén.

Előtte a végtelen óceán,

amely most,mint akadály

terül el közte és otthona között.

Nekimenni úszva….kész halál.

Pedig hányszor határozta el magában,

az otthon utáni vágytól fűtve.

Leküzdi ő ezt az akadályt,

képzeletben ezerszer véghez is vitte.

E…

Több ezer éve Mózes kőtáblájára rávésték, “ne lopj”. A történelem során, kivétel nélkül, nyelvtől, kultúrától, nemzetiségtől függetlenül a törvénykönyvek mindig tiltották és büntették a lopást. Pedig mennyi lopás, mennyi igazságtalan pénzszerzés, anyagi erkölcsi csalás… Igen . lassan, lassan, legalább is mi felénk, a lopás nemzeti büszkeségé nőtte ki magát…

Önvizsgálatot tartok most Újév küszöbén, de nem lehet úgy…

Fátyolarcú csillagok

köztük vak Hold andalog

vak szemének vak fényében

égi táltos száguld éppen

lába nyoma ködbe szikkad

üldözi őt fényes csillag

kapaszkodik napfelhőbe

vágyainak megmentője…

Amikor nekem szájkosarat tettek…

Egyre többen teszik fel a kérdést, hogy lehet az , hogy nem az írói, közírói vagy akár az újságírói pályát választottam? Kevesen tudják, hogy én valójában újságírói egyetemet végeztem. Csupán rósz időben, rósz helyen, rósz kor. De soha nem lehet tudni, Istennek milyen terve volt, s van velem…

Az egyetem elvégzésekor még vágytam rá, hogy egykor, Bogdán László, unokabátyám nyomdokaiban, lépjek, de ahogy telt az idő egyre kevésbé éreztem…

A tél nem a csillogó arcát mutatta. Vad volt és harapós. Konok és alattomos felhők jöttek, aztán fehérbe fullasztották a világot. Az ég piszkos szürkéje egybefakult a háztetők ívével. Összefolyt ég és föld, s a hidegben keményen pendültek a hangok. A kert bokrai szelíd, fehér hullámsírba buktak, a madáretetőn csáléra csapott hó kucsma díszlett és a macskák farka cifra kérdőjelként kandikált ki a hóból.

Lapátra fel, így a ház ura és pár perc múlva csinos ösvény kanyargott a kapuig. Az…

Minap, a lakatlan szomszéd,

deres asztalán, 

fagyott almát csipegettél

 kis madár,

tóban halra leltél...

Mára, cudar szél hozta hóval

mindent eltakart.

Jéggé dermedt tó és patak.

Viszek búzamagot, szalonna csemegét...

      Daloltok ugye még?

Jön még télre nyár s újra…

  Erdélyországban  jártam.

Sokfele  jártam  már  ebben  az  országban,

De  kevés  hely  volt  az, hova  visszavágytam.

Köztük  van  Erdélynek  gyöngyszeme  Kovászna,

Aki  egyszer  ott  járt,  mindig  visszavágyna.

Mély  nyomokat  hagyott  bennem  e  környezet,

A  fenyvesek,  a  levegõ,  mit  harapni  lehet.

Csodálom  a  feltörõ  pezsgõ  vizet  és  a  gázt,

Mely  sok  beteg  embernek  biztosit …

 – Fákkal borítom e helyet – mondta az Úr –,

Megáldom esővel, fénnyel…

A föld, melybe magvaik hullatják,

Bölcsője lesz számos nemzedéknek.

 Nőni fognak majd az ég felé…

Az ember, ki uralni fogja…

Hull, és nem esik a hó! Hiszen az eső esik, a hó pedig hull, szállingózik, mint a gondolat smooth jazz muzsikát hallgatva! A mi nap egy kedves jó ismerős, azt írta, üdvözlésként egy másik jó ismerősének, hogy eddig azért nem tudtak egymásról, mert valamikor „szökés” történt a szülőföldről. Elgondolkoztatott, hogy ki is és hogyan is hova „szökött”. Természetesen az egyik, Svédországba, a másik Marosvásárhelyről a székely vidékre, még a diktatúra éveibe. Zavaróan elhallgatott téma az otthonról…

Vasárnap délután, a csodálatos hóhullásban, hosszú idő után családunk ismét átélhette a lovas szánozás szépségeit és örömeit. Erről szól az alábbi fényképes beszámoló, egy kis magyarázó szöveggel tarkítva...

1-2. fotó: Először a legfiatalabbak ültek…

Tíz éves kisgyermek lehettem, amikor unokatestvérem, az akkor már gyakorló orvos, a szobánkban, ahol a nagymamám házában laktunk, a csempekályha melegébe húzódva, így szólt hozzám.

- Öcsikém, én olyan szerelmes vagyok! De olyan!

- Igen? – kérdeztem bizonytalanul

Nem igen értettem, miről is van szó, de ahogy megláttam csillogó szemeit,…

MACSKAJAJJ és ALUDTTEJ

     Heves vita folyt a családban az aludttejről.Merthogy nagymami eldöntötte,ezentúl csak természetesen,otthon fabrikált aludttejet fogyaszt majd a társaság,apuka legyintett és unottan kifejezte abbeli reményét,hogy szalonna is lesz mellé,anyuci a gyümölcsös mellett döntött,könyvmoly fiúk meg történeti forrásokból kezdte őket felvilágositani az aludttejjel kapcsolatban:

    -Tudjátok ti,milyen gazdag történelme…

Édes anyanyelvem…

                    A kezdetek kezdete. Előzmények.

Szinte hihetetlen és furcsa,de a Mariánumos  történeteim,emlékezéseim…

 Atyánkfia mindig is szeretett vonatozni. Gyermekkorában, odahaza Szatmárban, kedvenc tanyájuk, a vasúti őrház és a rámpák környékén bandáztak, talpfarakások között, mint a Pál utcaiak, de homokbombák helyett ők csúzlival lődöztek, no nem egymásra, hanem verébre, vadgalambra, olykor meg a póznák porcelánjára (szüleiken hajtotta be később a MÁV a tetemes kárt). A kiérdemelt…