Amálka megigazította a félrebillent kontyot, miután többször is úgy tűnt, hogy nincs a helyén. Nem állt oda, ahogyan szerette volna. Arra gondolt, mi lesz, ha a férje belép, s úgy néz rá, mint egy madárijesztőre. Mindjárt érkeznie kell. Alig várja, hogy láthassa. Hajnal óta fenn van, készülődik, süt-főz, rendet rak, takarít.

Már százszor letörölte a port mindenről, folyton kinéz az ablakon, de a kedves csak nem jön. Máskor idejében meg szokott jönni. Hosszú az út az igaz, volt, amikor…

Így becéztük - Dollárpapának - magunk között, szeredai káplánokul Pénzes Józsefet. Korban, s bölcsességben, tudásban és tapasztalatban előttünk járt. Ő volt a rangidős. Néha főnök-helyettes. Ő volt, aki tartotta „a frontot”, ha kellett, a hátát is, ha a fiatalok néha „kiszabadultak” a plébániaépület falai közül, s ide-oda „elbogároztak”.

Pedáns volt. Adott magára megjelenésben, öltözékben. Papi mivolta megmutatkozott abban, ahogy a papi ruhát viselte.  Mindig papi…

Ne fuss…!

Olyan szekér után, ami nem vesz fel –, állítólag még Szokrátész bölcsességei között is szerepel ez a mondás. És milyen igaz. Ami nem megy, nem kell erőltetni. Ha lekésted az egyiket, jön a másik. A székely bácsit is kérdezte valaki a regáti vonatállomáson: – Á plekát trenul? (Elment a vonat?) Á! (El) – volt a válasz...

Minek nyomulni olyan célokért, amelyek elérhetetlenek számodra, melyek túl magasak. Idegeled magad, beleölsz csomó energiát, hogy megtaláld, földre…