Kérdések börtönében
Írta: Attila-benczi

Szédülök,gondolataim-hol vannak?
Kérdések börtönében szenvednek,
Örök rabként élem le életem.
Porhüvelyem elporlad-nem féltem.
De mi lesz-láthatatlan énemmel?
Lebegni fog sötétség szélén,
Várva a fényt-soha nem jön el?
Kérdések börtönében-ül egy rém.

Veled maradok
Írta:Attila-benczi

Emlékeid ezüst fonalán
Én még veled maradok.
Ott mélyen szívedben
Hallod hangom, itt vagyok.
Száraz levelek elporladnak
Ahogyan feléd szaladok
Érzed a szél simogatását?
Kezem, ahogy arcodhoz ér
S letörli gyöngy könnyeid.
Veled maradok míg emlékeid
Ezüst fonalán megcsillan
A Hold sugár.

A kapu
Írta: Attila-benczi

Nos, vége, de nem félek
Minek is tenném?
A kapu tárva-nyitva
Rózsák nyílnak rajta.
Belépni, nem akarok.
Egy jelre várok.
A Kiégett földre leülök
Emlékeimbe elmerülök:
Voltam király
S bohóc egyaránt.
Felhők között napsugár,
Sötét éjjelen, gyertyaláng.
Nos, vége, de nem félek
A kapu tárva-nyitva,
Dolgom van még itt
Talán segít a hit.

Szép szó: Fohász

Írta: Attila-benczi

Atyám, láttasd meg velem jónak útját

Amit hosszú életem alatt elvesztettem.

Fekete bárányként száraz kórót rágtam,

Számból eltűnt a zöld fűnek éltető íze.

Kérlek, kapjam vissza örömteli emlékeimet,

Még egyszer hadd gyűjtsem össze őket.

Taníts meg újra élni, boldognak lenni.

Atyám, tudom, nem voltam igaz híved

Sokszor pöröltem veled, bocsásd meg nekem.

Fekete bárányként, add, hogy találjam meg…

A király bukása

Írta: Attila-benczi

Számok, csak nőnek, nézzem s hagyom.

Régóta várok. A percek elmúlnak,

Itt ülök ezer éves trónomon

Arra gondolok, hogyan tovább.

Hallgatom az esőcseppek koppanását,

Szakadék választ el, hogyan jussak át?

Szívem szomorú, egyhangú kopogása

Elrontott uralkodásom mása.

Kihalt, jéghideg palotámnak márvány

Kövein, lehulló láncok zaja közelit.

Tudom, jönnek kicsik s nagyok

Rajtam, számon kérni…

Az utolsó reggelem

- Talán, horror novella-

Írta:Attila-benczi

Honnan hová tart az utam, megmondaná valaki? Természetesen a választ még nem találtam meg. De vajon szeretném-e tudni? Utam végén látni, amiért itt vagyok. Már nem fontos a válasz.

Csak egy dologra jobban mondva kettőre szeretnék válaszokat kapni. Első: Hogy mért van itt ilyen hideg s sötét? Kettő: Hogy mért lógok fejjel lefele?

Nem érzem a végtagjaimat. Kezem s lábaim nem engedelmeskednek az agyam…

Fehér ingem
Írta:Attila-benczi

Elszakadt habfehér ingemen piros foltok
Eltakarják mind a tizenhárom ostorcsíkot.
Vele együtt elveszett:a hit,remény,szerelem.
Magam után sajnos semmit sem hagyok,
Csak a tizenhárom véres ostorcsíkot.
Fehér ingem piros lett,életem odalett.

Bár ne
Írta:Attila-benczi

Bár ne láttam volna a régi vitézeket
Bár ne halottam volna kiáltásukat
Bár ne lettem volna trombita
Bár soha ne hívtam volna csatába,
Évszázadok óta népünk bátor fiait.
Mind ott fekszenek a hideg földben
Életüket adták szebb,szabadabb jövőért
Minek? Ha ma rabláncon penészes
Kenyéren mind lassan meghalunk.

Ne sunyi törpeként
Írta: Attila-benczi

Vágygól látni? Nyisd ki szemed.
Ne csak nézd, lásd az életet
Ne sunyi törpeként suhanj át rajta
S majd egy sarokban zokogva
A világnak panaszolod sorsodat.
----------------------------------
Egyenes gerinccel viseld a csapásokat
Hogy ne keljen megbánd múltadat.

Kikapcsolás

-Talán sci-fi novella-

Írta:Attila-benczi

Megreccsent a padló, ajtóm nyikorogva kinyílt. Nem láttam semmit, csak éreztem.

---------------

- Állj fel! - dörrent egy hang.

Épp a táskámba kotorásztam. Reflexből felálltam.

- Ki az? Hogy jöttél be?

Az előtér sötétjéből, valami, valaki mozdul. Szobámban is félhomály dereng, asztali lámpám fényénél nem látok semmit.

- Hol van? Nem kérdezem még egyszer te vénember! - üvöltött a hang, de…

Útra kelek
Írta:Attila-benczi

Minden untat,gitárom sarokba dobtam
Lomhán mozdul Hold sarlója,elbuktam.
Arccal a földön fekszem,most jó nekem
Csillagok neked szikrát szórnak,elmentem.
Távolról nézlek ábrándozva,mit tegyek
Gitárom húrjait hiába pengettem
Holdnak orcáján könnycseppek.
Lyukas bakancsomra foltot teszek
Jósasszony kendőjébe pogácsát rejtek.
Vár az ismeretlen,békémet talán meglelem.

Gondolat
Írta: Attila-benczi

Szívembe zártalak
Az lett kalitkád,
Madár ki ködben jár
Ne feled,egy barát
Mindig te rád vár.
Adok boldogságot,
Szépet.
Te csak szárnyalj
Sasként az égen.

Átváltozás
Írta:Attila-benczi

Kitárt karokkal repül
Lábai kinyújtva,
Szeme csukva
Arcán fájdalom ül.
Hosszú zuhanása
Soha véget nem ér.
Vágyait leírta, elásta,
Testéből ki futott a vér.
Nem ezt akarta,
De a Hegy hívta,
Szellő halkan súgta:
Tedd meg s bíz!
Bőre csupa víz.
Szeme nyitva
Arcán öröm,
A múlt kapui csukva.
Lebeg. Angyal lett belőle.

Hazafelé

- Novella-

Írta: Attila-benczi

Végre! Kigördült a busz a gyár kapuján. Szabadság, de jó érzés. Nem mintha nem szeretném a munkám, csak az elmúlt hetek elég fárasztóak voltak. Lehuppanok az ablak melletti székre, ma nem jó pofizok szokásomhoz híven, gyötör a köhögés, csorog az orrom. Pillanatok alatt el is nyom az álom, munkatársaim megszokták, mindig figyelmeztetnek, mikor kell leszállnom. Rendes tőlük.

------------

Most magamtól ébredek, döccent a busz…

Enni vagy szeretni

Írta: Attila-benczi

Reggel ébrednék, de nem teszem

Mert téged hiába kerestelek.

Asztalomon finom étel, nem eszem

Nélküled inkább éhezem.

Megszülettem pedig nem kértem,

Életemet lassan leéltem.

Megleltelek, de elkéstem,

Ezért csak a fényképedet nézegetem.

Mi lesz így most velem,

Ha nem lehetsz reggel velem?

Asztalomon sok finom étel

Éhes vagyok, mind megettem.

Szerelmünk oltárán nem fekszem,…

Karácsonydélután

- Mini krimi novella-

Írta:Attila-benczi

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, ezernyi gondolat, mondanivaló kavarog a fejemben.

Szerintem legalább egyszer mindenki kipróbálta, hogy csak úgy ok nélkül kikönyököl az ablakba és figyeli a kinti eseményeket. Ma, hosszú évek óta először én is megtettem.

Bámultam a kinti forgatagot.

Percenként elsuhant mindkét irányból egy-egy kocsi, nagy csörömpöléssel váltották egymást a villamosok ... Fülsüketítő…