Madárdalból kottát írni

nemcsak írni, betéve fújni.

Indulni, vágyaink után.

Elindulni.

Megbocsájtva megköszönni,

Megköszönni megérintve segíteni.

         Megengedni

magunknak a boldogságot.

      Repülni merjünk!

   /égieknek szólamán/…

 Vadkacsák!

   ...a kert alatt,

megbeszélést tartanak.

Lépkedek nesztelen

harkály koppan

rigó röppen

fa ágáról

töppedő hó

könnye csorran.

Gépem készen, néhány katt

/amonnan eb megugat/

nézek fel..., a kacsahad!

Kapkodok, de késő már.

Ó..., csak a sor vége

került lencsevégre!

Hányan vannak?

Hová mennek?

Ki állítja sorba őket?

Madarak, ők tudják...

merre,…

Hóvirág nyílt kecsegtető télben.

Nincs még vége...

Makacsabbik felét vicsorítja felénk.

Megpróbáltatás nélkül,

/mit el nem kerülhetünk/

nem ontja egykönnyen

          virágait.

Becsapott, jégre vitt 

s csak aztán hintett havat,

vékony takarót, mit szél elkavart.

Jégbe zárta tónak üde lélegzetét, 

/halak éltetőjét/

Buborékváros buboréklakókkal

          védekezik még.

Napsugár…

Minap, a lakatlan szomszéd,

deres asztalán, 

fagyott almát csipegettél

 kis madár,

tóban halra leltél...

Mára, cudar szél hozta hóval

mindent eltakart.

Jéggé dermedt tó és patak.

Viszek búzamagot, szalonna csemegét...

      Daloltok ugye még?

Jön még télre nyár s újra…