Tóth Tihamér esete a lábakkal







A házat, amelynek kapuján belépett, mostanra megette az idő és csak egy lett a málló vakolatú és félhomályos bérházak közül, ahol a huzatos kapu alatt macska pisi és pállott kelkáposzta szaga keveredik.

Ez már a sokadik cím volt, ahol próbálkozott, reménykedve és félszegen, egyik kezében kopott vulkánfíber bőröndjével, hegedű tokját a hóna alatt szorongatva, de hol a háziak tetszését nem nyerte meg sovány, olcsó szövetkabátos alakja, hol… Folytatás

Zöld tündér

Tóth Tihamér éppen túl volt egy igen fárasztó próbaidőszakon, s tekintve, hogy a koncert igen jól sikerült, elhatározta, hogy megjutalmazza magát egy pesti kiruccanással. Nem állíthatjuk, hogy sűrűn élt volna e lehetőséggel, bár agglegény léte joggal predesztinálta volna erre. Prímhegedűsként magányos életének szerény kis rítusai szilárd, ám szürke alapját képezték független létének, s talán ez egyhangúságot oldandó döntött egy egész napi kirándulás mellett a székesfővárosban.… Folytatás

Tréfacsinálók

Olyan tízéves forma lehetett, mikor nagyapja rákos hegyi kertjében bandázva kicsiny fém tárgyat leltek. Sokfelé volt ilyen akkoriban, alig két éve tették le a fegyvert a nagy háború után. Kicsit piszkálták, kicsit dobálták, a kölyök állatok szertelenségével, az már csak véletlen volt, hogy az ő kezében robbant. Később azt mondta az orvos, szerencsés, hogy csak az egyik lábát szakította le bokában és a fél keze fejét. Megtréfálta az élet, mondogatta az anyja, így lett…

Folytatás

 

                                                       Exodus

 

A krónikák nem jegyezték fel, honnan jött nemzetsége, a véreres szemű vének úgy mesélték, vándoroltak ők mindig a jobb megélhetés reményében. Gyermekkorára szívesen gondolt vissza. Ó, azok a boldog idők! Kinn született a faluszélén egy kedves, öreg házban. Kiterjedt és népes rokonságából néha hét határból is összejártak az unokatestvérek. Álmaiban gyakran visszatértek azok a kedves órák, mikor testvéreivel…

Folytatás