Nem csak télen, nyáron is – ha tehettük – jártuk a hegyeket. A havast. Az egyszerű élet, a tiszta levegő, a kakukkfű illata, a fenyők közül elé bújó ködök, a szamóca piros pettyecskéi, az áfonya sötétkékje, a csend suhogása olyan vonzerőt jelentett, hogy fáradságot nem kímélve kapaszkodtunk fel a Hargita, a Görgényi havasok, az…

Amálka megigazította a félrebillent kontyot, miután többször is úgy tűnt, hogy nincs a helyén. Nem állt oda, ahogyan szerette volna. Arra gondolt, mi lesz, ha a férje belép, s úgy néz rá, mint egy madárijesztőre. Mindjárt érkeznie kell. Alig várja, hogy láthassa. Hajnal óta fenn van, készülődik, süt-főz, rendet rak, takarít.

Már százszor letörölte a port mindenről, folyton kinéz az ablakon, de a kedves csak nem jön. Máskor idejében meg szokott jönni. Hosszú az út az igaz, volt, amikor…

Már másodszor vagyok itt Debrecenben, a Kossuth utca 1. szám alatti kiállítóteremben, gyönyörködni az „Újraírt népművészet” kiállítás remekeiben. A tárlat akár az In memoriam Makoldi Sándor címet is viselhetné, hiszen a tavaly elhunyt mester szellemi körének kortárs népművészeti tárgyait tárják elénk a rendezők. Míves fafaragások, keresztszemesek, kerámiák, nemezalkotások, mézeskalácsok, kovácsolt-, szaru- és tojásírásos munkák, fotók s természetesen Makoldi képei és festett kazettái vesznek…

Így becéztük - Dollárpapának - magunk között, szeredai káplánokul Pénzes Józsefet. Korban, s bölcsességben, tudásban és tapasztalatban előttünk járt. Ő volt a rangidős. Néha főnök-helyettes. Ő volt, aki tartotta „a frontot”, ha kellett, a hátát is, ha a fiatalok néha „kiszabadultak” a plébániaépület falai közül, s ide-oda „elbogároztak”.

Pedáns volt. Adott magára megjelenésben, öltözékben. Papi mivolta megmutatkozott abban, ahogy a papi ruhát viselte.  Mindig papi…

A szónok a kultúrház színpada felé tartott, s amikor sikerült fölmásznia az emelvényre, az első dolga az volt, hogy a tömeg szemébe nézett. Tudta, hogy teheti, hisz senki nem mer visszanézni, s valóban, a tömeg szemlesütve, alázattal várta a szemle végét.

- Kedves elvtársak! - kezdte beszédét a szónok. - A ló, a tehén, a disznó, a pipe, az ősi ház, a vese, a becsület… ha jól fizet valaki, miért ne lenne eladó, és miért ne lenne eladó az utca, a patak, a patak partján levő bokor,…

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Szarka Felicia, külsőrekecsini csángó tanítónőnek tavaly ősszel leégett a háza. Az újjáépítés támogatására kezdeményezett az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány gyűjtést.

Február 10-én, a 2018-as budapesti Csángó Bál délelőttjén személyesen adtuk át Szarka…

Január utolsó napján a Fonó Budai Zeneház vendégei voltunk, szép számú érdeklődő előtt meséltünk karácsonyi szeretetakciónkról és alapítványunk tevékenységéről. Az est folyamán önkénteseink meséltek egy-egy személyes történetet, vagy olyan tapasztalatot, amit akcióink során szereztek. 

Az élménybeszámolókat követően, nagy örömmel…

Ötszázötven éve, február 3-án hunyt el a könyvnyomtatás atyja szülővárosában, az egykori birodalmi fővárosban, Mainzban. A ferencesek templomában temették el, de később az épülettel együtt az ő sírja is megsemmisült.

Johannes mester (egy pénzverési joggal is felruházott patríciuscsalád sarja) valóságos polihisztor volt, nevét azonban legjelentősebb találmányáról, a könyvsajtóról ismerik mindenütt e földgolyón. Fő műve, a világ első nyomtatott könyvének számító…

Ne fuss…!

Olyan szekér után, ami nem vesz fel –, állítólag még Szokrátész bölcsességei között is szerepel ez a mondás. És milyen igaz. Ami nem megy, nem kell erőltetni. Ha lekésted az egyiket, jön a másik. A székely bácsit is kérdezte valaki a regáti vonatállomáson: – Á plekát trenul? (Elment a vonat?) Á! (El) – volt a válasz...

Minek nyomulni olyan célokért, amelyek elérhetetlenek számodra, melyek túl magasak. Idegeled magad, beleölsz csomó energiát, hogy megtaláld, földre…