„Hogyan élted életed?”
Írta: Attila-benczi

Fehér teremnek,
Zöld padlóján
Tíz piros szék.
Mindegyiken ül egy kék.
……………………………………
Fekete embernek kandallóján
Három lila gyertya ég.
A négy szürke falon
Tükörkép. Borzalom!
……………………………………
Háromszögű asztalon
Sárguló papír halom,
Elolvasni nem akarom.
Hallom lelkemmel a betűket.
Egyet ismételnek szüntelen:
„Hogyan élted életed?”

Nyuszi
Írta: Attila-benczi

Őrült lennék, vagy csak keveset tudok.
Ma a nyuszika nektek tojást hozott.
Itt vagyok, friss vagyok
Tündérországból illatosítót is hozok.
Locsolkodni akarok!
Ki ezt nem engedi, tojásokkal megdobálom!
Ez úton kívánok:
Kellemes Nyuszinapokat!

A színésznő

( Benczi Teklának)

Írta: Attila-benczi

Néma csönd a nagyteremben

Ezer szempár néz meredten.

Fölgördül a függöny

Kicsordul a könny.

Villannak a fények

Húrok közécsapnak a zenészek.

…………………………………………………

Körülöttem eltűnik a világ

Csak ŐT nézem,

Számomra egy csillagvirág,

Szerepét átérzem.

Megszűnik a csönd

Tapsvihar mindent eldönt.

Hátam mögött egy hang, suttogja:

„ Csodálatos ez a…

Örök Szerelem
Írta:Attila-benczi

Görgeti a Hold a napot,
Irigykednek a Csillagok.
Némán, szeretik egymást,
Arra várnak, legyenek állócsillagok!

Hideg
Írta:Attila-benczi

Fogalmam sincs mióta
Taposom a rideg aszfaltot.
Emlékszem az égő gömbre
Mi felszállt reggelente az égre.
Fáradt sóhajtásom távozik,
Sötétség belőle lakmározik.
Testemen hideg takaró,
Körülöttem a bűz orrfacsaró.
Keresem a fényt, az utat.
A hideg megőrjít!
Fájdalom agyamig jutott
Nincs több gondolat.
Ez már az enyészet?

A Végítélet után (Novella) Írta: Attila-benczi Vörös homok borította az országutat. Már három napja nem találkoztak senkivel, éhesek, fáradtak voltak. Egy hónapja indultak el a Holtak városából, az északi part legnagyobb aranyvárosa, Zöld szigete felé. Ötven évvel ezelőtt nagy volt a forgalom. Kereskedőkkel, zarándokokkal, kalandorokkal éppúgy lehetett találkozni errefelé, mint a szomszéd országokból nincstelenség elől menekülő földönfutókkal. A tartomány gazdag vidék volt, földje az ország…

Az ablakon túl

Írta: Attila-benczi

Az ablakon túl:

Szürke égbolt, rohanó emberek.

Hátraengedem székem támláját

Belekortyolok gőzölgő teámba.

Alkonyodik…

Szobámban, meleg van.

Jelzőlámpák villognak

Kilátok az ablakon.

Csönd, sötétség.

Villanás. PIROS lámpa,

Percekig tartó pokol tüze

Égeti szemem.

Hirtelen SÁRGA fény

Órákig tartó villogás

Mint az életem.

Végre! Megnyugtató ZÖLD.

Megáll, csörömpölve…

Kacsavadászat

Írta: Attila-benczi

Szél nem járt. Fülledt meleg volt.

A tűző napon szeme káprázott.

Felsértette bőrét a nád.

Távolról felharsant a békaszerenád.

Megállt. Levette kalapját.

Érezte: Elfáradt.

Mohón ivott.

Zajt hallott. Torkán akadt a korty.

Felkapta lábát. Hozzáért egy békaporonty.

Fuldokolni kezdett.

Szájára szorította a kezét.

Mély levegőt vett.

Mielőtt újra indult.

Óvatosan szétnyitotta a nád…

Találkozás. Másként.

Írta: Attila-benczi

-Szia, Fapadnagypapi!

-Szia, Habpapi!

-Sziasztok, kincseim!

Nagyon rég láttalak benneteket. Már olyan… Nem is emlékszem rá…

A sulit nem is kérdezem, mert arról egy gyerkőc sem mesél szívesen.

Mondd kicsi Csillagszemű! Van már udvarlód?

-Látom formában vagy. Anya jól mondta: „Laza és vicces”

-Hát igen kicsim! Mindig vicceltem, bármi is történt. Az jó dolog… Nem érdemes szomorkodni.

-Papus! Igaz, hogy…

A varjú halála

Írta: Attila-benczi

Velem szemben egy fekete varjú ül.

Hirtelen, hideg ablakomra röpül.

Fekete szemében látszik, irigyel.

Fejét félre csapva, figyel.

Vérvörös ajkam fénytelen.

Tekintetében, világfélelem.

Sápadt arcomon bűntudat,

Fogaim közt a szó, hallgat.

Varjú, csőrével kopogtat

Kezem mozdul, agyam parancsol:

„Ne engedd be az átkozottat”

Bűnös lelkem megszólal:

„Ne bántsd, a jámbort! Odakint…

Szeretet, drága

Írta: Attila-benczi

Szeretet ma nagyon drága

Ne akaszd egy száraz ágra,

Súlyától leszakad,

S ha nincs, szavad elakad.

Még ott van veled, tiszteljed,

Mert segíteni akar neked.

Te vagy a mindene,

Nincs más helyette.

Néha követ el hibákat

Ő soha nem hibáztat.

Figyel minden szavadra

Ha elmondja: Vigyázz magadra!

Ne fordíts neki hátat,

Tőle az nem bírálat.

Mert a szeretet, drága,

Ne akaszd egy…

1848-2013

Írta: Attila-benczi

Ne sírj, a szabadság hív!

Szólít a Nap harangja,

Felgyűlt a nép haragja.

Milliónyi szív dobban,

Torkukból könyörgés horkan.

Duzzadó folyóként. Medréből kilép.

Láncait kezéről letép.

Magyarok Istene! Áldd meg néped.

Itt e piciny földön van helyed.

Itt értik meg szavad.

Nyugodalmadat itt leled.

Ellenségtől véd meg házad.

Legyen, bárki ki rád támad

Bakancsaik dübörgésétől

Soha ne…

Hej, a kismalac

Írta: Attila-benczi

Hej, az angyalát! Fogd meg már!

Ott szalad a kurta farkú,

Cikázva kezek-lábak alatt.

Visítanak a gyerkőcök

Kedvencük a malac.

János bá bajuszát pödri,

Szájából bagóját kiköpi.

Lába között át szalad a malac.

Erzsók néném szoknyáját megemelve

Ráveti magát, de csak a farkát éri.

Kicsi Pista gyerek,

Kezében moslékos tál,

Elé azzal áll.

Kismalac megtorpan,

Fazékba orrát…

Prométheusz

Írta: Attila-benczi

A Kaukázus fölött, új hajnal virrad,

Prométheusz láncain megcsillan a harmat.

Istenem! Szenvedni. Ne hagyd!

Büntetés helyet, adj oltalmat.

Keselyű csőrével máját marja,

Az eget szárnya eltakarja

Fájdalomtól eltorzul az arca.

Nincs már ereje a harcra.

Magasan jár már a Nap,

A véres csőr. Le nem csap.

Helyette a láncokat rángatta,

Tépett testét, naptól óvta.

Prométheusz újra szabad…

Csöng a telefon

Írta: Attila-benczi

Csöngött a telefon. Kijelzőn az arcképe mosolygót.

A fiú beleszólt. Hangja remegett.

„ Igen, Hercegnőm! Itt vagyok!”

Hallotta hangját. Hárfára hasonlít.

Átsüvített a szél a hangszórón keresztül

Érezte a dübörgő autók szelét.

Néhány perc csönd. Sípolás, a vonalat megszakította.

Mit mondott volna, hisz imádta.

De a lány csak barátnak akarta.

Gyorshívóval újra hívta.

Kicsöng. Hosszan,…

Csak figyelek!

Írta:Attila-benczi

Nem szólok semmit. Csak figyelek.

A fiú feláll. Arcán könnycseppek.

Elindul. Remegő kézzel arcát eltakarja.

A koldust ki elé áll. Dühösen elzavarja.

A lány az asztalnál hangosan zokog.

Eleredt az eső. A teraszon kopog.

Felállok. Közben nézem hova üljek.

Pillantásából érzem:”Segítséget kérek”

Felé nyújtom kezem. Tenyeremben kereszt.

Szemében remény. Tekintete nem ereszt.

Bölcs szavakra vár.…

Álarc mögül

Írta:Attila-benczi

Kinéztem az álarc mögül. A nagyvilágba.

Csak én látok! A többiek néznek?

Mentem az utcán. Nem tudom, kivagyok valójában.

Biztonságban vagyok. Mert ők nevettek.

Emberek mért nem látjátok, mi van mögötte?

Virágot nyújtottam. Nézd! Röhögve párját megbökte.

Mentem az utcán. Két asszony egyszerre vettek észre.

Mosolyogva hozzájuk szóltam. Riadtan ugrottak félre.

Arcmaszkomon mosoly. Kezemben virág.

Miért…