Kedves barátaim!

Történetem úgy kezdődik,hogy Húsvét ünnepét megelőző héten találkozót beszéltem meg egyik tagtársunkal,az én kedves és szeretett "öregapámmal".Hogy miért szólitom így? Egyszerű a magyarázat...olyan nekem Ő,mint egy szerető apa.Neki bármikor kiőnthetem szívemet,osztozik örömömben és bánatomban is.A jó Isten áldja meg érte.Szóval találkoztunk egy tea,üditő mellett és most is,mint mindig,egy csomaggal érkezett a találkozónkra,amit végül átadott a jókívánságai mellett.…

 Monda néki Jézus:ÉN VAGYOK A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET:A KI HISZ ÉN BENNEM,HA MEGHAL IS,ÉL ÉS A KI CSAK ÉL ÉS HISZ ÉN BENNEM,SOHA MEG NEM HAL.(János evangéliuma 11:25,26)Hétköznapi gondolkodásunkban a húsvét a megújulás ünnepe. Megpezsdül a természet, virágba borulnak a fák, a hosszú hóval takart tél után, ismét felszínre tőr az élet. Felerősödnek a szeretet energiái: a fiatalok még szerelmesebbek lesznek, a madarak éneke tisztábbá, hangosabbá, dallamosabbá válik. Ez így szép és jó, szükségünk…

„Hogyan élted életed?”
Írta: Attila-benczi

Fehér teremnek,
Zöld padlóján
Tíz piros szék.
Mindegyiken ül egy kék.
……………………………………
Fekete embernek kandallóján
Három lila gyertya ég.
A négy szürke falon
Tükörkép. Borzalom!
……………………………………
Háromszögű asztalon
Sárguló papír halom,
Elolvasni nem akarom.
Hallom lelkemmel a betűket.
Egyet ismételnek szüntelen:
„Hogyan élted életed?”

Nyuszi
Írta: Attila-benczi

Őrült lennék, vagy csak keveset tudok.
Ma a nyuszika nektek tojást hozott.
Itt vagyok, friss vagyok
Tündérországból illatosítót is hozok.
Locsolkodni akarok!
Ki ezt nem engedi, tojásokkal megdobálom!
Ez úton kívánok:
Kellemes Nyuszinapokat!

           A kopottas ruhájú, serkenőszakállú kisöreg zihálva tette meg az utolsó métereket a szőlőhegy közepén álló hajdani présházig, ami az utóbbi években lakóhelyéűl szolgált.. Már rég ráfért volna egy felújítás, de mindig csak foltozgatásra tellett.

           Benyitott az örökké nyitva álló ajtón. Minek is zárta volna, hiszen mindenki tudta, hogy ide csak hozni lehet, elvinni semmit.

       -Csiba te!-intette le az ugrálva örvendő kutyát- várj a sorodra!-   Egy…

Március volt

még havazott

utunkat befedte puha

dermesztő párna

hajnalban ébredtem

színes madarak

éhes

éles

szaggatott

fütty szavára

magot kerestek

mindent elfedő fehérben

tengelicek álltak

vad

szél ostromot

rigók repdestek

talpig feketében

hó

alatt

feszült…

A színésznő

( Benczi Teklának)

Írta: Attila-benczi

Néma csönd a nagyteremben

Ezer szempár néz meredten.

Fölgördül a függöny

Kicsordul a könny.

Villannak a fények

Húrok közécsapnak a zenészek.

…………………………………………………

Körülöttem eltűnik a világ

Csak ŐT nézem,

Számomra egy csillagvirág,

Szerepét átérzem.

Megszűnik a csönd

Tapsvihar mindent eldönt.

Hátam mögött egy hang, suttogja:

„ Csodálatos ez a…

                                          A HELY SZELLEME.

                                         Mariánum – Kolozsvár. IX.

               Az emlékezés mély bugyraiba ereszkedve, az elődök, az ősök múltjában kutakodva, elemezgetve azért nem felejtjük és ismételten, gyakran előjön, hogy mi is volt az eredeti gondolatsor. Az indítás, a…

(naplójegyzet)

Röptében

Röptében el kell mondanom. Kegyelemből nem élhetek. Kiterítem gyolcsruhámat a szárító kötélre, s  ablakon át nézem a télies hangulatot (a kint rekedt pillanatot). Tavaszt váró  csendben keresem a pólyába csomagolt túlélés gondolatát. A gondolat túlélése burkolózva kerül bonckés alá, ahonnan előkerülnek a zsongó szavak: régi kép, régi máz. A tavasz lappangó, télies hangulatában hátra dőltem. Fejem fölött szokatlan zöldes fények…

Örök Szerelem
Írta:Attila-benczi

Görgeti a Hold a napot,
Irigykednek a Csillagok.
Némán, szeretik egymást,
Arra várnak, legyenek állócsillagok!

Nem kis munka, higgyék, az államszervezés,

Képzett ember kellett oda, nem is kevés!

Erdély fejedelmét a Rendek választják

Az országgyűlésen -diétának mondják.

A "megerősítést" a Porta végezte,

A török hatalmát Erdély is érezte!

Kelet-Magyarország gazdag családjai,

Báthorik, Rákóczik, pénzes férfiai,

Dinasztián belül a trónt kapják-adják,

Diétán a Rendek ritkán "eligálják"!

Kivétel volt ez a Bethlen esetében,

Mikor…

Hol lehet, hol marad?

Kérdezi kiáltja a cinege madárka,

Ki a csizmáját már majdnem kérgiig járta.

Hol lehet hol marad?

A rég várt tavasz, így hangzik szájából a panasz.

Csizmácskája már a végét járja,

De még mindig a dér úr a határba,

Így hangzik szájából a panasz,

De szívéből már érkezik a remény s a vigasz.

Hogy mire csizmája elkopna,

Eljön már a tavasznak uralma.

S a hatalmas zöld palástját kiteríti már

A fenséges…

Fehér lett a táj.

Mi ez a zűrzavar?

A madár érzi fáj,

S valami furcsa szívébe mar.

Gyönge élet kis testben,

De küzd, hite rendithetettlen.

Tudja mélyen a lelkében,

Ez az élet ezt kell élnem.

Indul nyomban, csak repül,

Suhan, löki a szél,

Keresve egy jó helyet,

Ahol majd boldogan él.

Kismadár mért repülsz?

Elragad a zűrzavar!

Szól hozzá a fehér táj,

Ki neki csak jót akar.

Szárnya gyönge, törékeny.…

(naplójegyzet)

LETISZTULT ÁLOM

Görnyed a csönd. Állvány előtt elfelejtem a minden napi csapdákat.

Bűn lenne hibát elkövetnem. Ami bennem elvész, a boldogság és a tiszta lobogás összetartó ereje, a műélvezőben újjáéledhet, hiszen a beszélő könyv lapjait együtt írjuk: Te meg én, viszont a téma fényét védelem nélkül hagyni nem szabad, mert a költészet köre könnyen bezárulhat. Az álmok letisztult oldószere az a bűverő, szerelem az alkotó és a műélvező között, melynek…

Hideg
Írta:Attila-benczi

Fogalmam sincs mióta
Taposom a rideg aszfaltot.
Emlékszem az égő gömbre
Mi felszállt reggelente az égre.
Fáradt sóhajtásom távozik,
Sötétség belőle lakmározik.
Testemen hideg takaró,
Körülöttem a bűz orrfacsaró.
Keresem a fényt, az utat.
A hideg megőrjít!
Fájdalom agyamig jutott
Nincs több gondolat.
Ez már az enyészet?

Egy nyomozás eredménye

Tarcal, 1951. évi nov. 29. Kedves Klára néném! Bizony a sors igen igazságtalan velünk, idedobtak minket, messze otthonunktól, minden indok nélkül, azt sem tudhatjuk, még hová, merre vezethet az utunk.

Azt hiszem, Tarcalon én vagyok az egyedüli székely, így csupán a családommal énekelhetem drága székely Himnuszunkat. Hiszünk az Istenben, s ő segítségünkre fog jönni, valahányszor szükséget szenvedünk.

Itt csak fizikai (napszámos) munkát…

A Végítélet után (Novella) Írta: Attila-benczi Vörös homok borította az országutat. Már három napja nem találkoztak senkivel, éhesek, fáradtak voltak. Egy hónapja indultak el a Holtak városából, az északi part legnagyobb aranyvárosa, Zöld szigete felé. Ötven évvel ezelőtt nagy volt a forgalom. Kereskedőkkel, zarándokokkal, kalandorokkal éppúgy lehetett találkozni errefelé, mint a szomszéd országokból nincstelenség elől menekülő földönfutókkal. A tartomány gazdag vidék volt, földje az ország…

Úgy gondolom, hogy az emlékekhez való hozzáállásom igencsak sajátos. Már nagyon korán felismertem a pillanat értékét és nagyon komolyan tudtam szenvedni, amikor a jelenből szép csendesen, vagy éppen hangos rohanással múlt lett. Talán az egyik legkorábbi kép magamról, ahogy igazi szívfájdalommal a fotel mögé kuporodom egy régi, fekete-fehér fotóval a kezemben. Nagy, krokodilkönnyek potyognak a képre, egy hat-hét éves gyerek kétségbeesésével kapaszkodom a múltamba. A képen semmi különös nincs,…

                             Katalin lányomnak

                             Felfénylő mosolyodban

                             bújócskát játszanak

                             tovatűnő fények.

                             Tudom hiába vártalak

                             dércsípte reggelek

                             sikításában.

                             Tanulok…

Az ablakon túl

Írta: Attila-benczi

Az ablakon túl:

Szürke égbolt, rohanó emberek.

Hátraengedem székem támláját

Belekortyolok gőzölgő teámba.

Alkonyodik…

Szobámban, meleg van.

Jelzőlámpák villognak

Kilátok az ablakon.

Csönd, sötétség.

Villanás. PIROS lámpa,

Percekig tartó pokol tüze

Égeti szemem.

Hirtelen SÁRGA fény

Órákig tartó villogás

Mint az életem.

Végre! Megnyugtató ZÖLD.

Megáll, csörömpölve…