Hol a nájlon ingem s a rakott szoknyám, a  pionír nyakkendőmön a trikolor kirongyosodott, de sebaj, van olló, s levágjuk a cérnaszálakat, amit meg nem lehet eltakarja a nyakkendőgyűrű, ha ügyesen rendezgetem, a térdzoknim állandóan lecsúszik, cérnából van,kötök egy gumidarabot a lábszáramra, s ráhajtom a felső részét, a tetrabugyim új, még érdesek a csíkok rajta, biztos kisúrolja a combom estig, a lakkcipőmön ragyog majd a napsugár, kicsit hangosan kopog, legalább észreveszik,…

  Nézi a kitaposott papucsot. Tudja, hogy ez csak egy tárgy, de micsoda alázat érződik rajta! Idomul a lábához, felveszi a formáját. Látja a rádiót. Ott porosodik a sarokban, ott ahova tette pár évvel ezelőtt. A régi hangfal rései közt megült a por. A kereső gombok vájatában lerakodott zsírréteg. Valamikor ott muzsikált a konyha polcán, foxtrott-jazz-rock-ritmusára tanulta az egyszerű  rántás receptjét, ha a bemondó megszólalt ,lehalkította, nehogy rajtakapják a Szabad Európa…

Már nem először hallom, olvasom, hogy a Nagytemplom és a Református Kollégium közötti – nemrég újrarendezett és körbekerített – parkot Romkertként emlegetik. Legutóbb éppen a Hajdú-bihari Napló április 14-i számában láthattunk egy totálképet az Emlékkertről, s a képaláírás itt is: Romkert.…

 Elment...Szinte bánkódás nélkül hagyta el a szülőföldet...Fiatal, huszonéves szíve a szabadságért dobogott. A másért. Azért, amit a hazájában, akkor úgy hitte, sose kaphat meg. A nagy, a teljes szabadság! Ami odaát van! Hisz hiába született ide, ott túl van a NAGY HAZA! Ott vannak a vérei. Ott a sütemény íze is finomabb. Ott lehet önmaga, olvashat édes anyanyelvén, szólhat nyíltan a fájdalomról, örömről, érteni fogják beszédét...Úgy szállt fel a vonatra, hogy hitte: nem fog…

Miasszonyunk, hallgasd meg imámat,

melyet a szívem súg most nekem.

Öleld szívedre édesapámat,

s mond meg neki, hogy szeretem

Fenyők ti, akik őrt álltok fent a Hargitán.

Kérjétek azt, ki meghalt értünk a Golgotán.

Hogy azt a helyet, melyet neki készített,

Az Atyjánál, Lelke könnyen lelje meg.

Könnyeimből pedig, amit érte hullatok,

Készítsetek neki gyöngyöt, angyalok.

Sírja mellett nőjön sok virág,

Illatuk balzsamként szálljon…

Harmatos reggel. Friss levegő, a nap még álmosan bujkál. Az Öreg felkel. Frissen, ahogyan azt hosszú évtizedek óta teszi. Nem olyan fürgén, mint egykor, kopnak a zsanérok, roppannak már az ízületek, de a lendület töretlen. Ül egy kicsit az ágy szélén. A konyhából szöszmötölés hangja, óvatosan koppan az öreg, csorba bögre. Az Öreg elmosolyodik. Megszokott hangok, évtizedek óta.

Feláll az ágyról, mely megkönnyebbülten nyikordul egy vékonyat. Odalép a kopott, kék lavórhoz,…

Körösparti séta.

Sétálok a Körös partján

bámulom a kék eget,

nem látni a láthatáron

sehol sem egy felleget.

Kellemes a légáramlat

igy tovább lépegetek,

pajkos szellõ kergeti a

lehullott faleveleket.

Macskadomb, a strand, a liget

mind oly kedves énnekem,

nemhiába szivemhez nõtt

túlon túl is szeretem.

Leülök egy padra s közben

figyelem a vizfolyást,

ami csöndben tova csobog

s folytat hosszú…

A Szent György Lovagrend Észak-Erdélyi Nagypriorátusa és a Marosvásárhelyi I. Vártemplom Református Egyházközségének szervezésében tartották vasárnap lovag Novák József marosvásárhelyi képzőművész címerkiállításának ünnepélyes megnyitóját. Az ünnepi istentiszteleten Henter György vártemplomi református lelkipásztor szolgált, aki a prédikációt követően köszöntőbeszédet is mondott. A több mint 700 éves marosvásárhelyi Vártemplomban megrendezett kiállítást lovag Dr. Makkai…

      VEGETÁCIÓ

Amikor az ember megéli azt a kort,

S nem kíván már tejet, sem pálinkát sem bort,

Pedig még az agya úgymond jól müködik,

Keze- lába már nem engedelmeskedik.

Ekkor veszi tudtúl, hogy lejárt az idõ,

S öreg csontjaiba a fájdalom csak nõ,

Nem segít kezelés, sem operáció,

Élete nem élet csak vegetáció.

Hasonló fájdalmak közt él a feleségem,

Nyolc hónapja már, hogy résztvesz kezelésen.

Kórházban és otthon, próbálkoztunk…

A lakosság felekezeti megoszlása szinte reformáció-korabeli: nyolcvan százalékban református, a maradék jobbára római katolikus, vagy görög, csak töredéke a két kisegyházé.  Két temploma is van a többségieknek, két önálló gyülekezettel, két lelkésszel. Nyakas kálomisták, parancsra vagy kényszerre még nagy időkben sem hajoltak, s a kurucos tartás ma is jellemzőjük. A kistemplomot a Kádár-éra egyházellenes éveiben…

Kedves barátaim!

Nem is oly régen,csak egy pár napja történt,hogy sétára indultam a Margit szigeten.Arra gondoltam,hogy ott a természet csendjében,madarak éneke közt megnyugszom majd.Békét kerestem,nem a világgal,hanem önmagammal.A fák közt sétálva néztem a Teremtő által adott csodát.Minden évszakban legalább egyszer meglátogatom a szigetet.Mindig más és más színben pompázik a természet,engem ez mindig is megnyugtatott.…

     Nagy divat ám a kutyaélet mostanában. Úri dolga van a kegyetlen embernek, viszont az annál szerényebb mulatság, a szenvedés, megmaradt a szegénynek. Keresett szó lett a dicséret és jó pénzért el is adják az embereknek na de úgy, hogy semmit nem érez belőle csak annyit éppen, hogy ez is pénzébe került. Ínséges időkben gazdagok ám a lelki szegények mert ők nem tudják miről maradtak le na de nem így egyesek, kik…

Még maga Madame Berta sem sejtette, mikor megnyitotta nyilvánosházát Nagyváradon, hogy műintézménye rövid időn belül maga mögé utasítja a vetélytársakat. A hat válogatottan gyönyörű teremtés, a különleges szolgáltatások és a miliőhöz képest visszafogott árak híressé tették, de nem hírhedté. Maga a rendőrkapitány vállalt kezességet a házért, melynek jó hírére, tisztaságára és nem utolsó sorban diszkréciójára maguk a váradiak is büszkék voltak. Míg a Stern-féle házban rendszeresek voltak a…

Ábrányi Emil a múlt század elején élt és írt , Cyrano fordítása tette

híressé . Ezt a verset 100 éve írta és azóta is élünk !

Ábrányi Emil

Él a magyar

Fessétek bár sötétre a jövőt,

Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,

Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,

Mély süllyedésről, biztos pusztulásról:

Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!

Szentül hiszem, akármit mondjatok,

Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

Többet ki…

A bolt már gyermekkorában is bolt volt. Mondják, egy zsidó család alapította még az első világháború után, leszorulva ide, valahonnan Máramarosból, s hogy mindig Varjú-boltnak hívták, leghosszabb ideig regnáló tulajdonosa után. Eredetileg kimérést is ragasztottak hozzá, jobbára az hozta a hasznot, utóbb minősítették vissza raktárrá. Néhány nagyapakorú még őrzi a kocsmai kunsztok és borgőzös szóváltások emlékét……

 Nézem az idős bácsit, amint reszkető kézzel nyitja a pékség ajtaját. Lábán régimódi cipő, fényesre suvickolva. Durva vászonból készült nadrág van rajta, vastag télikabát védi a hidegtől, melynek a zsebei és gallérja mentén simára kopott a jobb időket látott szövet. Szemeiben szomorúság és bölcsesség...Nézem, és fáj az elesettsége...

 Nézem a koldus kisfiút, amint dideregve ül a kövön, hátát egy kőoszlopnak támasztva. A hideg kegyetlen, a járókelők sietve, behúzott nyakkal…

Billentyű kattog,
Torz szavak,
Sánta mondatok
Harca dúl.

Ó, idő!
Kezedben kard,
Stílust szab,
Mi talpon marad,
Oly renyhe szegény,
Gyümölcse steril,
Magtalan.

Nemes oltovány termi csupán
Ízes gyümölcsét a nyárnak,
Kertész vigyázz, ne érje rontás
A holnapnak termő fákat!

 Minden városnak megvannak a maga kövei, épületei, és a fura, néha bolondnak tartott emberei. Ezek közül az emberek közül van aki mindig ugyanott tűnik fel, van aki mindig máshol. Nem tudni hol laknak, hogyan élnek, ritkán lehet tudomást szerezni családtagjaikról. Ami nagyon érdekes: nem öregszenek! Komolyan mondom, meglett asszony vagyok, felnőtt fiaim, sőt unokám van, de hiába hagytam ki húsz évet a város életéből, mikor hazajöttem, és találkoztam Jóckával meg a mérleges nénivel…

  Nagy találkozót szerveztünk, úgy nevezett falunapot. Tavaszra tűztük ki a napját még jó tíz évvel ezelőtt, mikor eszünkbe jutott, hogy semmivel sem vagyunk alábbvalók a szomszéd falvaknál. Szent György napját választottuk, illetve az azt követő első hétvégét – falunk névadó szentjének tiszteletére.

  Estére jóleső fáradtsággal huppantam le a…