Atyánkfia szeret dúdolni, fütyörészni is, bár utóbbi - barátai szerint - inkább csak sittyegés, egyfajta kevercse füttynek-dalnak. Családi vonás, genetikai örökség, üti el, hisz' anyja is mindig énekelt varrás, vasalás közben, legtöbbször a Hadd menjek Istenem mindig feléd... kezdetű dicséretet, néha meg egy sok versszakos népéneket, idézve leánykora boldog napjait.

Apja is dúdolgatott favágáskor, permetezéskor, passzítva a ritmust a fejszesuhintáshoz vagy a nyomókar metronómjához. A…

Atyánkfia családjában hat nemzedék óta minden elsőszülött fiú ugyanazon keresztnevet viseli. Mivel nevük napja a sorban legnagyobb nemzeti ünnepünk után következik, náluk pirosbetűs ez is. Ilyenkor, régen - az anyák-nagymamák kedvenc szavajárását idézve - ha kutyába rúgtak, akkor is Sándort találtak. Atyánkfia gyermekkorában, e nevezetes nap előestéjén, legalább tucatnyi hasonnevű ülte körül a tisztaszoba nagyasztalát hol ennél, hol annál a rokonnál-kománál,  s egy kis "félkaros" munka után…

Atyánkfia székelyföldi, pár éve "nyugalmazott néptanító". Kiterjedt rokonsága révén otthon van Csíkban, Gyegyóban, s utóbb, megözvegyülvén, kedves időtöltése lett a rokonlátogatás. Esküvő, keresztelő nincs nélküle, hívják unokák, jó barátok mindenfelé. Atyánkfia szeret - s tud is - mulatni, amúgy magyar módra, cigányzenével.

Most Debrecenben van. Bő húsz éve nem járt errefelé. Addig évente kereste fel kedves városát, még diákkorában szerette meg Móriczon keresztül, meg aztán mint…

Kering az atyafi az utazási vásáron. Így, tavasszal, kedves időtöltése ez, tervezni a nyarat, gusztálni a kínálatot, összevetni a tavalyival, mérlegelni, szóba elegyedni ismerősökkel...

Nagyon rég kezdte a külföldjárást, kényszerűségből, még gyermekkorában: nyaranta pár hetet Erdélyben tölthetett a nagyszülőknél. Később, már diákként a Felvidéket járta, s '75-ben eljutott végre a Lajtán túlra is, ötvendolláros utazási keretét huszonöt napra szépen elosztva, Ausztrián át egészen…