Akkor kezdődött
Írta:Attila-benczi

Csak arra emlékszem
Mikor felszállt a gömb
Tudom, sugárzik testem.
Merre van az a földgömb?
Magamtól ellököm,
Minden rossz emlékem,
Tükörképem eltöröm.
Kezdődik születésem,
Lelkem a világnak adom.
Szeretetre szomjazom!

A sziget
Írta:Attila-benczi

Van egy sziget ahol vagyok,
Másoknak is helyet adok.
Pofonokat nem kaphattok,
Csak szeretetet adhatok.
Nincs rács, kerítés
Csak a megértés.
Nincs szövegelés
Az a sok-sok "és".
Csak nagyon akarjátok.
A sziget otthonotok,
Többé ne bujkáljatok.
Ti jó emberek vagytok!

Hagyj elmennem

Írta:Attila-benczi

Hagyj! Nem kell ölelésed

Kerestem lelkem békéjét

Hittem melletted meglelem.

Hittem a szerelem létezésében,

De te, vagy én

Rossz irányba indultunk.

Végső elkeseredésemben

Saját világomba zárkóztam.

Békémet ott sem lelem.

Te voltál az egyetlen

Kit ily közel engedtem.

Perzselő tűzgolyó van a mellemben

Mikor meghallom hangod:

Átölel, cirógat, felhők közé emel.

Véget kell vetnem!…

Tűzlány
Írta: Attila-benczi

-Gitta Schlemmerné Szabó-
Tűzlány című festményéhez

Hajnalban furcsán rezegtek
Kertemben a bokrok.
Félelmetes volt,nagyon!
Vöröses lángnyelvek
A pázsit fölött.
Vajon mi lehet?
Jó barát, ellenség,
Egy alak lépked kecsesen felém
Tűzmadárnak nézem!
Tekintetével felfal, eléget
Nem fáj, megnyugtat.
Ő az kire vártam!
Boldogan átölelem,
A Tűzlányt szívembe zártam.

Hol a lámpás?
Írta:Attila-benczi

A boldogságért hegyeket kell mászni
Nem ingyen van, sokat fizetünk érte.
Amikor a hegyről lecsúszunk
A Pokolba gurulhatunk.
A világ vajon milyen?
Nem is rossz, nem is jó.
Az emberiség érzelemmentes lett,
Eltévedtünk?
Lámpásunkból ki aludt a fény
Gyújtsuk meg azokat újra.
Ne bujkáljunk lelki sötétségben!

Születésem meséje!

Írta: Attila-benczi

Jaj hogy is volt!

Minden apróság fontos.

Reggel elindultak a piacra:

Apám! Szokásához híven,

Laza volt állandóan viccelt,

Kofáknak udvarolt.

Anyám idegeire ment,

De a kosár hamar megtelt,

Pénzük is maradt bőven.

A délután hamar eltelt:

Sütés, főzés, viccelődés.

Fekete fátyolt öltött a nappal.

Csillagos égbolt alatt

Halkan ciripelnek a tücskök.

Talán akkor éjjel

Jöttem…

Háttal ültem

Írta: Attila-benczi

Háttal ültem a bejáratnak,

Szemben tükörképemmel.

Azt látom, néz valakire.

Balra pillantok, ablakon ki nézek,

Egy árny áll tétován.

Hirtelen szemébe nézek tükörképemnek.

Tágra nyitja szemét felhúzza vállát.

Jobbról szekrényajtó nyikorog.

Üvöltve kérdem én: Ki van ott?

Választ nem kapok,

Helyette az árny áll ott.

Szembenézek tükörképemmel,

Széken nem ül már!

Rám néz, cinkosan,…

Van ott valaki?

Írta: Attila-benczi

Van ott valaki?

Kérdezte a rőtszakállú.

Válaszra senki sem méltatta,

Hisz egyedül volt, kertjében.

Szavait csak ő hallhatta.

……………………………………….

Ágyadban izzadtan fetrengsz,

Érzed, valamit elvesztesz.

Ébren, szád bennem áll.

Reggelre. Udvarodon ismeretlen fa áll.

…………………………………………….

Csont kerítése körül

Rózsabokrok nyíltak

Színtelen szirmaik

Elfelejtett üzeneteket hordoztak…

Vajon megváltozhat a világ?

Írta: Attila-benczi

Ott ülök. Lelógó lábakkal

Mindenki szótlan, elveszített vágyakkal.

Fentről minden olyan… Más.

Retteg a világ. Hol a változás?

………………………………………………..

Nézd, egy Öltönyös… Padra leül.

Semmiből… egy Nincstelen elé kerül.

Ne menj! Kiáltok fentről

Talán ettől a Koldus felé perdül.

Szívében: undor? Szánalom vegyül.

Lassan, mellé… Visszaül

Az öltöny, a kéregetőre kerül.

Kezet…