(Gábornak, ki balkáni katángkórónak nevezett)

Füvészkertjében a natúrának,

kiszikkadt parlagon,

koldus utak mentén,

csavargók magányát nótává szépítve,

megromlottméz-keserűn

csordalegelő közepén is néha,

daccal a valóság nyers erőire,

élt!



Mert örök kényszer a gyógyítás

és a szembenállás,

ha kell, a széllel,

a megátalkodott viharok gúnysötétjével.



Teste tejét könnyen kiadta,

a belső fehére…

Folytatás

 

A vidékek vonásai hangsúlyosan kirajzolódnak

valami finoman lágy,

megfoghatatlanul könnyű,

bársonyos tapintású

lélekhártyára,

formák és színek ivódnak be mélyen a rostokba,

s míg dőrén suhansz egy-két országnyit előre,

a bíborfestéken, a vékony rétegeken

erővel áttör a távolság kedélye,

s mit a pergamen felszívott, megőrzött,

fakó ábrává, megszakadt vonallá,

színehagyott, jeltelen jellé sorvasztja a

tér-idő…

Folytatás

Kit a szélcsend is viharként perzsel,

s mint ördögszekeret, zörget a szél,

kit a béke is börtönbe zárhat,

s mint virágot, sebez a dér,

annak a búvóhely is csak stáció,

ama tizennégy állomás egyike,

hol bénák a cirénei Simonok,

s posztó a Veronika kendője.

 

Menekülhetsz  -  a mindenerő elől,

meglapulhatsz - a csillagok mögött,

áltathatod magad - a  nincséjjelekkel ,

önnön gyengédet lelkedben  -…

Folytatás

Folytatás

 

Nehéz erők szorításából kiszakadtan

szellemlényként akár az űrben is

lebeghetnék!

Mászkálok.

Leülök.

Elfáradtam.

Víztükrön csillan úgy a fény,

metszett kristálypohárban a pezsgő,

mint fejemben, zsigereimben éhsége

a szabadságnak.

Részegít az elképzelés mámora, 

szépsége!

Itt lent  pincebogarak.

Feketék.

Undorítóak.

Nyálkás csigák tapogatnak felém.

A földnek vagyok kiszolgáltatott.

Nem…

Folytatás

 

...és elindult,

az Olajfák hegyéről -

madáralakot sejtető,

lebegő alakzatok

kísérték,

s az otthoni kedvenc diófa,

a körbeülhető vénség

hűvöse intett.

Ment.

Az ismeretlenség mítoszának

nyűgét elhagyta,

feltorlódott és váratlanul

szétfutó vonalak

vezették lépteit.

Érzékzsongító, vibráló

pillérek omlottak le mögötte,

szárnyat eresztő földsáv

lendített elébe

sztrádát.

Suhant.…

Folytatás

 

Boltívek didergésében fogan,
lobban az érzékiség ,
utat talál, életrésnyit,
s a rügy-tavaszba átpiheg;
vastag falakból kihasad
a rét, a virág és  a vadbozót,
sugárparittyáz fentről a lég,
omlik kábán a határkő,
s lángra nyílik a pillanat...

...a szökött tél izzó nászjátékát
megremegik az ibolyák...