Engedtessék meg, hogy egyszer-kétszer az életben idegen tollal is ékeskedjem. Illetve nem is annyira idegen tollal, hiszen akit idézek, személyesen ismerem, a falujáról írott könyvét is olvastam. Nagy Teréz tanárnő 2008-ban jelentette meg Keménymese. Régi idők tanúi című kötetét, Mezőpanitról. A falu és a szerző iránti tiszteletem jeléül idéznék belőle néhány mondatot, majd egy anekdota-szerű novellarészletet is, amelyben a falu az Őstér nevet viseli.

„A rítusokból semmit sem őriztek…

Véletlenek márpedig nincsenek, erősítgette a dumagép Só Feri, civilben ex-újságárus. "Ha az az utolsó óhajom, hogy egyszer legalább hibátlan legyen a képem, akkor az bejön, mert létezik műfogsor is a világon. Ragaszkodom hozzá, hogy amikor majd odaát a kedvesemmel egybekelünk, kifogástalan legyen az első hitvesi csókom." Ezt a dumagépet a dumája csorbította olyan rusnyára, lakodalmakba járt, hívatlanul, s mindenféléket mondott a menyasszonyokra. Madár Vincének egy kiadós mulatság jelentene…

Vasfaló Duhumor váratlanul tűnt fel a dombvidék legkisebb falujában. Addig csak hírből ismerték, valójában soha senki sem látta, de mindenfélét rebesgettek róla: hatalmas az alakja, a feje helyén nagybüdös fekete bütyök, szája olyan, mint a kőőrlő gépé; amit elkap, darabokban jön ki azon a randa hátsóján –, ami viszont a régi cséplőgépek szalmarázójához hasonlít. Ebből szinte semmire sem lehet pontosan következtetni, nem csoda hát, ha a kisiskolások rajzversenyén a…

Az első nyugdíj…

Az életem többnyire a napi kiadásokra ment rá, motyogja, és szelíden mosolyog. Igaznak tűnik a mondás, hogy szépek a fiatalok, de az öregek még szebbek, Misi bátyó benevezhetne valamiféle nyugdíjas szépségversenyre: egyenes a dereka, ezüst haja nem hullatja szálait, bozontos szemöldöke alól huncut kék szemek fürkészik az élhető környezetet, amely most gyöngyöző sör képében csábítja az embernek fiát, mire is? Talán arra, hogy mindig egy fokkal szebbnek lássa a…

Ezt a szöveget fél évtizede írtam, de úgy tűnik, semmit sem vesztett időszerűségéből:

Kakukkvilág

Ködös-borongós téli nap volt, a lakosságban alig zubogott már némi maradék tesztoszteron. A fő városgazda sziesztáját rohammentő szirénázása zavarta meg. Felállt székéből, nagyot nyújtózott. Hirtelen megtorpant, mintha áramütés érte volna. Madárhang töltötte be tágas irodáját. Azonnal hivatta bizalmas emberét. – Korszakalkotó ötletem támadt…

Az idős férfi inkontinenciája miatt rögtönzött pihenőt kellett tartani. A fia és a menye a borvízforrás melletti teraszon kávézott, nézték a reggeli órában szépen duzzadó forgalmat, és elrévülten fújták a füstöt. Egyikőjük sem képes lemondani a dohányzásról, és ez némileg még összetartja őket.  

Az idős férfi csoszogva tért vissza a kocsihoz, beült valahogy, majd elkérte az unoka laptopját, egy kis sajtószemle céljából. A kamaszfiú kelletlenül adta oda. Nem szívesen jött el otthonról,…