Hideg eső esett. Bagoly Gyuri felnézett az égre és hunyorgott. Nagy baj érte őt az este. Teli vót a szíve keserűséggel, olyan vót mint mostan késő ősszel a megáradt patak. Fekete és zavaros. Emlékszik és szenved de erősen.Tegnap a bálban úgy eltáncoltatták Zsuzsit előle, a híre sem maradt meg utána. Nekidőlt a tórnác egyik gerendájának, mire az akkorát nyekkent bánatának súlyától, szinte elejtette a házat ... melyet a fejére építettek.Csúnya, esős idü vót. Arra gondolt, semmi kedve…

Úgy hasított bele a kasza éle a harmatos sarjúba, jó volt hallani a korai virradatban. Ásított még a völgy a fennsík alatt, érezni lehetett, biztos jót álmodhatott.

A fenyves a fennsík szélén épp beretválkozott. Nagy fehér habok voltak orcájára tapadva melyeket majd a Nap éles sugara fog feloszlatni kolompok zenéjére. A madarak kiimádkozták már magukat, néhány jókedvű fújjta még a reggeli misét az erdők mélyén, nekik különösképpen tetszett ez a mai…

Az Isten jött kicsit szétnézni ezen a földön. Na, de nem maradt soká, mert látta, mekkora kínlódásban van a világ, és inkább hagyta, hadd tanuljon még saját hibáiból.

Oda, ahova lenézett, friss hajnal hasadt épp a már régen megteremtett földekre, és az emberek még aludni akaró kedvvel tették fejükre báránybőr sapkájukat, ezennel aláírva egy újabb szerződést egy újabb napra a sorssal.

Nagy köd ereszkedett volt be a völgyekbe és friss volt a levegő, az ember alig mert szuszogni…