Egy csodálatos nap a koldus életéből

Már három hete együtt laktunk a barlangban, amit át is alakítottam. Szerencsére elég nagy volt ahhoz, hogy két ember kényelmesen elférjen benne. Rékától elhoztuk ide az ágyát, és az asztalát, két székkel együtt, meg egy kis vaskályhát. Ma reggel éppen a kályha egyenletes duruzsolására ébredtem. Réka ezek szerint már felkelt, tüzet rakott és főzte a teát. Kiugrottam az ágyból, mosakodtam,…

Alkotni jó

Rád néz az ég. Érzed, szólítanak, menned kell.

Sokat munkálkodok, míg eljön az ünnep, a cél, amit kitűztem, megvalósul.

Boldog vagyok sikerült elérni azt, amire…

Lehullhat a fák levele,

válthatja medrét ezerszer a vén folyó,

de örök az erdő a dombokon,

a sziklás oldal,

mely visszhangozza gyermekéveink, 

az iskolánk, hol botladozva indult

emberré válásunk,…

Megállt.Nem lépett rá az ásóra.hogy újabb darab földet kiforgasson.Fájó derekára tette megfáradt kezét,szép lassan ,szinte ráérősen kiegyenesedett,már amennyire öregsége megengedte.Biza nem könnyű az eltelt 75 év súlyát kiegyenesíteni.Kissé megpihenve ,halkan ,mintha csak magának mondaná:

         -- Úristen,ez meg mi lehet?

Ősz fejében a gondolatok egymást kergették,miközben,megszokott mozdulattal,fejkendőjének egyik csücskét szájába fogva,másikat bal kezével szorosabbra…

   Nincs nagyobb mérgem, mint amikor üres ásványvizes műanyag palackot találok a kukában, konténerben. Beszélek itt a lakásotthonról, ahol dolgozom. Egyedül kevés vagyok a legelemibb változtatásra, ami már jó pár éve sürgető és fontos: - a szelektív hulladékgyűjtés -  ügyében.

 A felháborító az, hogy ezek a konténerek az úton túl vannak, egy hajításnyira a lakások mellett. A gyerek szívesen  viszi oda, bátran átmehet, a különben nem forgalmas mellékúton, (a szelektív…

Alig fél évszázada, atyánkfia falujában még gyakran hangzott fel az elnyújtott kiáltás: Drótoszó-fótoszóóóóó! E hírverésre Rozi néni meg Juliska már készítette is a reparálni való lábast, sajtárt, tejesköcsögöt. Ha kiszakadt a vizeskanna füle, vagy kilyukadt Lajos bácsi bormérője félretették, mert tudták, a drótostót, hátán hordva műhelyét, évente többször is beköszönt a faluba, s mindent megjavít, ami edényben a ház körül csorbát szenvedett. Nagyobb helyeken akár négy-öt napot is eltöltött,…

 Miután egy kicsit megnyugodott, kihozott a dűledező tyúkólból egy lyukasra kopott zsákot, és anélkül, hogy a 

gödörből kiemelte volna, belekotorta a kiskapával a koponyát a sok aranyfoggal. Marokra fogta a zsák száját és beóvakodott a fészerbe és elrejtette a kupacba hányt rongyos zsákok alá. Akkurátosan betemette a gödröt, még el is gereblyézte a földet felette. -Ültetni is kéne rá valamit- morfondírozott, -de mivel…

Felkapta a fejét bosszúsan. A nemjóját! Már megint? Honnan ismét ez a beste kő? Negyven éve dobálta a köveket a kerítés aljába, vagy ha nem látták, s éppen orrolt rá, néha a szomszéd kertjébe (pszt!), vagy játékosan meg-megcélozva egy-egy gúnyosan nagyra nőtt csalánt, olykor keserűlaput. Nincs mit tenni azonban, hiszen a kert egy köves oldalban fekszik, lesz itt még ezután is, ha továbbra is borzolják a talajt, hol az ekével, hol a boronával. De ekkora? No, mindegy. Ezt is ki fogja ásni, ne…

A fémes csengés arra figyelmeztette Aranka nénit,hogy oda kéne jobban figyelni,mit rejteget a kert főldjének csendje. Az agy tekervények lázas munkába kezdtek,ugye bár a korábbi időkben is lakták ezt a földet. Talán az átvonuló tatárok hagytak itt valamit,vagy más menekülő herceg aki itt futtában elásta a családi kincset. Titokban kell tartani mindent,Jajdult belé a gondolat,nehogy megtudja Böske a szomszédban,mert az mindig kilesi a dolgokat. Mig emigyen töprengett, feltett egy kávét a…

Megcsendul az ásó vasa,és hirtelen mintha a nap ragyogona  rá.Mi ez? Lehajol a fájós dereka belereccsen,de fölveszi a csillogó valamit,,egy tukör ? Egy nagyitó tukör?? Belenéz,elcsodálkozik,ilyen lennék?A ráncai simmábnak tunnek.Mintha fiatalabb lenne. Nézegeti magát,mit jelentsen?Kié lehetett ez a gyönyöru tukör ? hogy kerulhetett ide?Ilyen csoda..Itt?? -nálam?

Figyeli a földet,a tukör helyét hátha talál még valamit .Kapirgál,most már ovatosabban,és hamarosan  ujja ismét érez…

          Egy jó óráig forgolodott az ágyban, nem találta a helyét sehogysem. Azon töprengett, vajon mikor kerülhetett oda az a fej, kinek a tulajdona lehetett és ha ennyi aranyfog van a szájban, akkor hogy a csudában került  az ő kertjébe és nem valami elitt temetőbe, ahol soha senki nem háborgathatta volna ezt az értékes fejet. Elképzelte, hogy nézhetett ki  valamikor ez a fej.Férfié volt-e vagy valami úri hölgyé, mert hogy nem egy szegény emberé volt, az…

Első gondolata,hogy valaki beletört egy ásót,vagy kapát és felelőtlenül ott hagyta.Második gondolata,hogy talán valami nemkívánatos veszélyes tárgy,vagy mégsem?!

Kíváncsisága győzött a félelme fölött és elkezdte térden állva ,ráncos kis kezével,finoman eltakarítani a földet a titokzatos tárgy fölül .Lassan,kezdtek láthatóvá válni a tárgy körvonalai.

 -Mi lehet ez?

Aranka néni időtlen-idők óta élt. Régenvolt szépségét ezernyi ránca, ősz haja, szemüvege takarta. Gyakran gondolt fiatalságára, de kertje nem hagyta nosztalgiázni, mert növényei naponta kiabálták:

-Szomjasak vagyunk! Vizet, vizet!

-Lazítsd meg a földet!

-Szedd le a termést, mert megszakadunk!

Így, Aranka néninek nem maradt más hátra, minthogy a pihenést és nosztalgiázást félretegye és ásson, kapáljon, öntözzön,…

Levél Magdikának

Magdikám, ma is ugyanaz volt, mint minden nap.  Végeztem azt, ami a dolgom volt.  Ez a nap is szürke volt, üres, és az élet így ment tovább.

Több mint fél éve már, hogy minden délután órák hosszát nézem a levelezőlapodat.  Odaraktam a komódra, neki van támasztva a műanyag pálma cserepének, és jól látom a fotelből, amibe beleroskadok, amikor hazatérek a munkából.  Egy kertes házat ábrázol, körülötte fákkal.  Talán rézkarc lenyomat, vagy egy…