Lepke szárnya
Írta: Attila-benczi

Nézd, egy lepke!
Ott száll lebegve.
Színes szárnya
Szerelmesek vágya.
Nézd,széttépett
Szerelmes levelek!
Elfelejtett érintések.
Csókok emléke
Mára már vége.
Mindez egy pillanat
Ma már csak kacat.
Nézd, a múltat
Járd békével utad!

Januári évfordulók, 2013…

A mennydörgés

Írta: Attila-benczi

A völgy sötét volt, mint az éjszaka.

Sűrűn nőtt fenyők eltakarták az eget.

Nehezen közelítettem meg a házikót.

A szúrós bokroktól alig láttam.

Sietnem kell, eleredt az eső.

Olykor egy kő gördült le a hegyről,

Amit az eső vize mosott ki

A fák gyökerétől.

Igaz, mindig szerettem a záport,

Örömmel hallgattam a mennydörgést

Erőt sugárzott, villanása megnyugtatott.

Végre, áthatoltam a sűrűjén!…

Felköltöztem a netre

 A könyvek…

Mondogatjuk már egy ideje: nincs összefogás,  magyar a magyarnak farkasa, nincs egységben a magyar nemzet. Tenni is akarunk valamit, de valahogy mégsem mozdul sok ember… Könnyebb bölcs  tanácsokat adni egymásnak, és megítélni a testvéreinket, hogy lám, senki nem tesz semmit… Ezért a jó Isten megelégelte, hogy csak mondogatjuk, bölcselkedünk,  és próba elé állította a magyar népet, idén immár másodszor. Azt gondolom, hogy nem véletlenül történnek a dolgok pont jeles…

Egyes férfiak a lábuk között hordják az eszüket, mondta Nénnyuka fejcsóválva, mikor az Aranysárkány pultjánál kiszolgálta Tavaszi Benőt. A fiatalembert születésétől ismerte, s fürösztése közben gyakran volt alkalma megszemlélni az említett testrészt, lévén a kis Benő elsőszülöttje testvérhúgának. A gyermek apa nélkül nőtt fel, s kisgyerekként sokat betegeskedett, a csenevész fiúcskát sokszor megverték a nagyok, ám amint betöltötte a tizennégyet, a természet úgy döntött, behozza a lemaradást.…

- derűs tisztelgés Weöres Sándor 100. születésnapján -



Weöres Sándor verseivel hatéves koromban találkoztam először. Szüleimtől talán karácsonyra vagy születésnapomra kaptam meg a Bóbitát, annyi azonban bizonyos, hogy akkorra már tudtam olvasni. Azonnal lenyűgözött csengő-bongó rímeivel, sajátos zeneiségével, különleges képi világával. Később is szívesen vettem kézbe, majd „némileg” felnőve, műelemző stúdiumaimnak lett évtizedeken…

Kell egy ember

Írta: Attila-benczi

Nem érdekelnek a hibáid

De annál inkább a gondolataid.

…………………………………………………

Ha van, egy ember ki rád figyel

Az nem lehet más, csak egy igaz barát!

Ha kell. Megteszi. A hátán „cipel”

Ott áll melletted, elfeledi saját baját.

…………………………………………………

Nem érdekel ki vagy, honnan jöttél

Igazából az számít: itt vagy, elbűvöltél.

……………………………………………………..

Ő csillapítja fájdalmadat, ha az élet pofon vág…

Én, meg ÉN

Írta: Attila-benczi

Én, meg ÉN… Csak Én!

Mi hárman jól megvagyunk

Volt rossz s jó, nevettünk a végén.

Bár mi lesz mi együtt halunk.

Első énem még gyermek

Ez oly jó, de SAJNOS mindig átvernek.

Akik ezt teszik, elfeledték

Gyermekként őket is átverték!

Kettes énem felnőtt lenne:

Férfias, megfontolt, ki mindent elront!

Azért egy jó szóért bármit megtenne.

Ha fejét beveri, vállat von. Beforr az…

                                                                 Június 4-e fájdalma.

            Feledni nem tudom! De nem is akarom!  

Mondják: a háborúkban mindig a győztesnek van igaza! A többi néma csend, gyász és fájdalom. Idővel emlékezés jön el és a miértek keresgélése. Az okok találgatása, kutatása, elemzése. Cui prodest? (Kinek az érdeke? Ki húz hasznot belőle?).

          Ama nevezetes júniusi Diktátum…

A jövők és a menők Transzilvániában

A nyímáktól mindenki féljen! Ez…

Miért büntetsz

Írta: Attila-benczi

Oly kellemes volt a déli napsütésben

Ülni a kopott fapadon, majszolgatva

A gondosan elkészített uzsonnát.

Nyílt az ajtó, Te jöttél át rajta.

A Nap, szégyenében szürke felhők mögé bújt,

Mert szépséged fényesebben ragyogott, mint Ő!

Leültél mellém, kekszet ropogtattál.

Figyeltem arcod, sima és üde volt

Mint egy hajnali nyári zápor.

Boldoggá tett e látvány, felmelegítette lelkemet.

Kis diákként…

                                 Eljátszanak

                                                   A-nak.

                                 Mondják megold

                                 mindent az idő-

                                 néma a Múzsa

                                 ég a csend,

                                 s bele remeg

                                 a pirkadásba

                                …

                             Verset suttog fülembe

                            Tüzet csihol

                            a reggel

                            s a végtelen kitárul

                            még érintetlen

                            fehér

                            az árva sziklabérc

                            kezem fázik

                           …

Békét hozó dallam

Írta: Attila-benczi

Ketyeg az óra, mit tegyek?

Peregnek a homokszemek

Az elmúlt időn merengek,

Szárnyaszegetten röpködnek

A képtelen ötletek.

Ülök egymagamban

Eszembe jut, halkan,

Egy gyönyörű dallam,

Tőle jól érzem magam.

Nem vagyok boldogtalan.

Szívemet, balzsamként átjárja,

S folyton folyvást azt suttogja:

Engedd el magad. Ne félj, érezd,

Miként nyújtok vigaszt néked.

Felejtsd el…

A világ, megbaszkanyálva

Jackó Benga naplójából

 …

naplójegyzet)

ÍROTT  FESTMÉNY…

Vizes életcsepp
Írta: Attila-benczi

Víz. Vízcsepp,
Vizes csepp.
Tó. Tótükrén karika,
Karikákban életiga.
Vizes karikák cseppekben,
Tovatűnnek csöndesen.