- Erről nem volt szó! Na, hát jó, ha már ide kotródtál hozzám.. nem duglak vissza, másnak a kedvére. Ha már úgy van, hogy krumplit ásni, paszulyt szedni, szőlőt kacsolni nagyon is kedvemre való, megvallom én bárkinek is, unja már ezt a vén Idő. Hej, mikor futkosó indák közt tapodtunk s kicsi kezecskék kiabálták: megvan! Sándorom egyetlenem, te meg cinkosan piccentettél csámpás kalapoddal, mert mindig csak a bolondság járt az eszedben – évődött magában.

Ettől aztán elővette a szokott…

Folytatás

- Szerelmes Isten! Hát mit hagytál itt már megint? - törölte le szikkadt tenyerével a homlokát, mert tisztára kiverte a víz.

Tudtam, mindig tudtam - epéskedett magában. - Hiába könyörögtem, hogy elég már...

   Szívében dobolt elégszer, cseresznyeajkán cuppant elégszer, apró lábacskák topogtak lekváros kenyérért elégszer,

holdvilágos éjszakán lépteket fülelt elégszer ...

  - Hiszen már a pajtába se férek velük! - sóhajtott nagyot, s égre emelte apró kék gombszemeit.

Majd… Folytatás