Nyár

Írta:Attila-benczi

Bóbiskol a vihar szürke felhő szélén.

Lustán,

Figyeli a darázs röptét,

Ahogyan körbe dongja virágzó almafát.

Mosolyog.

Még nem nyitja ki vízzel telt zsákját.

Élvezi,

Zizzenését a nádnak, röptét a kacsáknak.

Egy gondolattal lejjebb ereszkedik.

Csobban a víz, fodrozódik felszíne.

Röpke pillanat volt. Látta a harcsát!

Színes lepkék násztánca vonzza tekintetét

Ahogyan körbe-körbe táncolják…

Kérdések, hozzád

Írta Attila-benczi

Halld szavam, rengjen trónusod:

Meddig bünteted a jókat?

Nem elég, hogy megteremtetted őket!

Még több bánattal, fájdalommal sújtod

Azokat kik, állítólag, neked oly kedvesek.

Fájdalom s harag szikrázó pengeként

Csapnak össze bennem, általuk lángoló

Kérdőjel merül fel bennem.

Léted, jóságoddal szemben.

Hol Vagy mikor a jó szenved

És ideje korán elhagyni készül

Az általad megteremtett…

Félelem

Írta: Attila-benczi

Ijesztő árnyát látom hangulatomnak

Fekete foltként tapadva kúszik felém.

Egyedül ülök félelmeim közepén.

Láztól kipirult arccal bámulok magam elé.

Tollam maradványa felsértette bőrömet.

Sötétvörös vérem elsárgult papírlapomra

Csöppent, elmosva a nehezen leírt sorokat.

Lábaim remegnek, félelem árnyéka követ.

Nincs erőm szembeszállni vele, erősebb.

Ablakomat karmaival vakarja a sötét éj.

Keresem…

Én és énem
Énekelünk éjjel
Érthetetlen éneket.
Érzékeny éned
Énvelem éled!

Szemem szemedre szegezem
Szeretném szíved szerelmét,
Széthalna szárnyaló szellemem,
Szerinted szégyelljem szelíden
Szemtelen személyiségem?

Foglaltunk, elfoglaltunk-Honfoglaltunk

Írta: Attila-benczi

Sírnak őseink. Ég a magyar puszta,

Amit Árpád seregeinek vére itatta

E Földnek koronás fiát adta,

Vándorló törzseinknek új hazát.

Szívünk s lelkünk megalázva

Lehajtott fejjel alig élünk

Árulóknak nyilaitól vérzünk,

De térdre soha nem ereszkedünk.

Nemzetünk ifjai nem sokáig tűrik

Bátor szívük eltörli zsarnokok uralmát.

Turulmadár újraéled, felrázza e Népet

Had…

A törzs

Írta:Attila-benczi

Érzem vénülő csontjaimban

Évezredes szelek fuvallatát.

Az új kor hajnalát,

Ahogyan simogatják arcunkat.

Tábortűznél ülnek a jó barátok,

Körülöttünk erdei állatok.

Fölöttünk szétszórt, csillogó világ,

Parázsból kipattanó tűzvirág.

Elejtett vad, sült illata szál,

Talán mindig is erre vártál!

A törzs sámánja, kántál.

Őseink szellemeit megidézi

Történetüket elmeséli.

Kicsiny törzsünket…

Egyformán, lakótelepek
Írta:Attila-benczi

Egyformán lépnek
Gyermekei a Népnek.
Sárban taposnak,
Csöndben vonulnak.
Előre néznek,
Robotolni mennek.
Bérükből mit vesznek,
Vajon kenyeret esznek,
Távolban,kopasz lakótelepek …

Megbánás

Írta: Attila-benczi

Titkos remények őrzője

Mond, mit tegyek!

Itt álok a Jövő kapujában

Ezernyi márványkőből

Kifaragott szobrok között.

Sápadt, hideg arcukon, félelem.

Mond, én is ilyen leszek?

Ha átlépek a Jövő kapuján!

Bukott angyalként éltem,

Ember, sápadt testébe,

Bújtattam el igazi énem.

Hatalmam, erőmet elvették

Mert lázadni mertem Elenne.

Bocsánatkérésemet nem hallja.

Ezért tovább szenvedek,…

Poros padlómon

Írta: Attila-benczi

Szobám sarkának, poros padlóján gondolataim,

Tele írt elsárgult papírlapok, hegyekké nőtte ki magát.

Énem „cseppjei”, párától pacává vált betűim.

Nem tudja, nem akarja visszaadni senki? Elszállt.

Nyitott ablakomon keresztül, forró szellő arcom égeti

Talán tőle várom megtisztulásom fájdalmas sebeit.

Keresem, kutatom másik énem, talán ő megtanít.

Hogyan élvezzem, megmaradt életem perceit.

Mily öröm, egy…

Vigyázz, hatalom
Írta: Attila-benczi

Hé, te ott. Igen, te!
Neved, születési éved?
Betűzd, és ne dadogj.
Töröld meg az orrod.
Az Istenért, válaszolj.
Mi ez, mit mutogatsz?
Hé, hová szaladsz,
Repül a gumibot
Eltalálja az asszonyt.
Kezéből kihull a plakát:
-JOGOT a RENDES ÉLETHEZ-
Otthagyott gyermeke zokog
Nyílnak az ablakok:
HATALOM, VIGYÁZZ!
Növekszik a tömeg,
Gumibotok hirtelen eltűnnek.

Alszol, reménykedsz

Írta: Attila-benczi

Alszol, álmaid buborékjai szétpattannak

Reménykedve felkelsz, apró cseppjeit kergeted.

Csalódás lavinája zúdul ébredő elmédre.

Vársz, talán valami történhet, vajon rátalálsz?

Végül elsírod magad, semmi sem változhat?

Élsz, vagy sem, egyre megy. Álmaid elszálltak.

Utoljára tükörképed nézed. Mosolyogsz.

Könnyeid letörlöd, mennyi remény szertefoszlott.

Arra gondolsz, ha végleg elalszol!

Talán…

Nappalok, éjszakák őrei

Írta: Attila-benczi

Egy szikra keltette életre őket

Most a fénytől is rettegnek.

Ők voltak a nappalok, éjszakák őrei,

De mára már halk a hangjuk.

Mert a kiégett föld szaga tompítja

A ritmusos, boldogító égi daluk.

A dal mi szállt a csöndes éjben

Átölelte, kiknek szívük nyitott.

Egy új szikra kellene, hogy lobogjon

Ismét életük lángja a Föld felett.

Sírnak-sírnak az angyalok

Mert nem hallani daluk…

Bocsánatkérés

Írta: Attila-benczi

Bennem vagy s én benned

Nélküled én nem létezzem.

Hisz te adtál életet!

Szemed rólam le ne vedd,

Pajzsként tartsd rajtam kezed,

Ha mindezt elveszed

MEGSZŰNIK EMBERI LÉTEM.

S ott bolyongok újra az űrben

Arra várva, hogy életet

Lehelj porszemnyi testembe.

Tudom, sokszor vétkeztem,

Intő szavaid dacára

S neved kimondván,

Átkot szórtam rá!

Bár ne tettem volna,

Gyarló lelkem,…

Ha elvisz az ár
Írta: Attila-benczi

Ha elvisz az ár
Más karja téged zár
Ne gyűlölj, ne szeress, ne sírj.
Néha, gondolj rám.
Mint a Hold a Napra,
Mint a Víz a Tűzre.
Még lélegzem,
Emléked megőrzöm.
Magányos éjszakán
Rád gondolok.

Gyötrő kínnal kísért
Írta: Attila-benczi

Gyötrő kínnal kísért
A tiltott gyümölcs,
Ellen állni nehéz,
Hisz oly édes.
Mint egy csupor méz.
Tudom, nem szabad,
De ha nem teszem,
Szívem megszakad.
Bírám én leszek,
Büntetést, fejemre
Én hozom.
Kínlódjak egyedül
Ameddig bírom,
Ha a gyümölcsödet
Nem kóstolhatom!

Lélekvándorlás

Írta: Attila-benczi

Kicsit zárt világ ez. Itt élek.

Bármerre nézek. Jéghegyek.

Lelkem, testemből kilépett.

Eldobta jelen életem. Lenézett.

Újjászületésemre várok? Lesz megoldás?

Vagy újabb hibák halmaza. Elmúlás.

Várok. Testem nem mozdul

Nincs bennem félelem. Az IDŐ lelassul.

Lebegek égi mezők közepén.

Itt ragadtam, lepkeként „ablakom” szélén.

Villámlás töri meg a semmit

Testem megmozdul, újra itt.

Vége…

Hitünk

Írta: Attila-benczi

„Maradj az ösvényen, Nem a te dolgod.”

Mondogatja minden ember tudat alatt.

Vajon miért van így? Hol az ösvény,

Melyen maradni kell?

Az ösvények kuszaságában elvesztünk.

Cipőnk talpát elhagytuk, mint ahogy hitünk.

Az ajkunk cserepes, lábunkon vérző sebek.

„Maradj az ösvényen, Nem a te dolgod”

Zakatol e mondat szüntelen. Tovább megyünk.

Vérvörös foltként izzik a Nap a szürke felhők mögül

Sivataggá vált…

Álompár

Írta: Attila-benczi

Ajtajában márvány padocska

Rajta pecsétes, gyűrött ruhácska.

Az alkonyat piros egén

Táncot járnak a holdsugarak

Az egyik vidáman elé libben

Kérdi szerényen: Megvárjalak?

Pihetollú angyalka, mint ha tűzről pattanna,

Márvány padról ruháját felkapja

Dühösen, kerítésén átdobja

Varázspálcáját megsuhintja

Ékszín kék ruhába bújik újra.

Holdsugárnak fülébe súgja:

Vágysz-e még csókjaimra?

Átöleli…

Lepke szárnya
Írta: Attila-benczi

Nézd, egy lepke!
Ott száll lebegve.
Színes szárnya
Szerelmesek vágya.
Nézd,széttépett
Szerelmes levelek!
Elfelejtett érintések.
Csókok emléke
Mára már vége.
Mindez egy pillanat
Ma már csak kacat.
Nézd, a múltat
Járd békével utad!