Kelj fel és járj

Írta: Attila-benczi

Eljött az idő, ébredjetek emberek

lejárt a szolgaság ideje. Mindenkinek.

Nem várhatjátok többé másoktól

helyettetek bármit is megtegyenek.

Szükség van e lépésre.

Eljött a nemcsak „néz, hanem láss is” ideje.

Az ősi erőt, mi bennetek van

engedjétek szabadjára. Lépjetek.

Ismerjétek fel ellenségeiteket

ne hallgassatok „mágikus” szavaikra

mert újjászületésetekkel az idejük lejárt.

Keljetek fel,…

                                                      Időmorzák

                                                      Ha átsuhan

                                                      a csend

                                                      szobámon

                                                      s egy pók

                                                      hálóját…

Piros egyes

Írta:Attila-benczi

Suhan a piros egyes villamos

benne ülők mind álmosak.

Kellemesen duruzsol motorja,

a léghűtés egész jól bírja.

Csöndben kinyílnak az ajtók,

melegtől levegőt alig kapni.

Istenem! Mi ez a kegyetlen bűz

ami gyorsan terjed, és kiűz?

Kinyitom szemem,

Nem kellett volna.

Rongyhegy tetején mintha lovagolna

illatfelhő terjesztője.

Megbomlott a villamos békéje.

Felugranék, valami nem…

Te a kő
Írta: Attila-benczi

Hej, hol a kő
ami hegyről
legördül.
Nem érted
miért van lent
és hol van fent.
Csak azt érzed
életed tönkremegy.
Mára a léted e világban
völgyek sokasága.
Hej, az a kő
szétporladt rég.
Most már érted
hol a lent
és milyen fent.

Hajnali látomás

Írta: Attila-benczi

A tömeg köré gyűlt. Figyelték.

Sovány, kopasz

fehér bőrén az izzadtság cseppek

a napsugaraitól szétestek.

Fehér galambok

szálltak a tiszta ég felé.

Lelkek. Itt éltek.

Megmozdult!

Remegő karjával a vörösen izzó

látóhatár felé int.

Megfordult egy emberként a tömeg.

Sűrű fekete felleg közelgett;

rémülten borultak le előtte.

Villan az acéltekintet,

dörren a szó:

Bánjátok meg…

.

. és mondom én nektek! Megyek az utcán és nem emberekkel találkozom, hanem egókkal!

Én mikor gyermek voltam, meggyőződésem volt, az emberek felnőttként mind felelösségteljesen, becsületesen és biztonságosan gondolkodnak, cselekszenek.Nem kell majd félni felnőttként, az csak a mi dolgunk gyermekként, hogy féljünk valamitől vagy…

A pitymallat még éppen csak csibészkedett a közeli bükkösök felett, amikor Bátyámuram szélesre tárta házacskája ajtaját, szokásához híven nyújtózott egy sort a páraszagú friss levegőn, s mindjárt úgy érezte, az a ritka pettyesliliom is bókolni fog neki hamarosan ott a kert tövében, ahogy megvirrad. De jóformán be sem végezte e komótos szertartást, tekintetével babrálni…

A településnek, ahová atyánkfiát pályakezdő tanárnak rendelete a sors még a hetvenes évek legelején, igen tréfás kedvű lakói voltak - köszönhetően tán annak is, hogy jó részük a vasútnál dolgozott. A férfiak éveket töltöttek tengelyen, vagy ingáztak a lakó- és telephely között, szerte az igazgatóság területén s még távolabb is. Hozták-vitték-forgatták a mulatságosabbnál mulatságosabb történeteket, és szabadidejükben, csatlakozásra várva vagy pusztán unaloműzésből, ugratták egymást.…

Eltékozolt ifjúságom hóhéra utolért.

Bűnhődnöm kellett bohó szabadság vágyam miatt.

Léha életem, így egyszer csak véget ért.

Cellám ajtaján kattanva zárult a lakat.

Meg is bolondultam volna, bizony isten.

De irgalma végtelen, ilyen Ő, az Isten.

A cellám ablaka épp a várostérre nézett.

Így láthattam ott két kócos gyerekarcot, szépet.

A börtönőr megsúgta árvák a gyerekek.

Hozzám hasonló, kicsit elszállt szüleik…

Ha én nem volnék

Írta: Attila-benczi

Ha én nem volnék szavaimmal

Erőseb lenne a hit, mi megmaradt?

Hangosabban szólna a nép szava

Mely szétfeszíti a „börtönök”falát.

Ha megtehetném. Nem, csillognának

Oly büszkén árulás által szerzet fejdíszek

A megtört csönd visszhangjában. Sápadtan,

Remegő lábak elé, fehér márványra esne mind.

Ha itt lehetnének mind kiknek sorsát

Fehér papírlapon döntötték el. Süllyesztőbe!

A fejdíszek…

Szemedben
Írta: Attila-benczi
-A.A.-

Szemedben csillogás
Számodra a világ,más.
Ereidben érzed a kihívást,
Hogy csinálj valami mást.
Tetteiddel lépd át.
Az Idő kapuját!

Az életről

Írta: Attila-benczi

Az jó, ha nem vesznek észre se emberszámba?

Az jó, ha utcákon bolyongsz szakadt ruhában,

És délben olyan helyre jutsz ahol étel illata száll.

Az nagyon jó? Olyankor Az idő körülötted megáll.

Vérvörös függönyből varrt rongyodnak nincs zsebe.

Fázol. Pedig a porlepte házak árnyékában, éget a Nap.

Ez az élet? Mely kiszívja életerődet. Nem bízhatsz senkiben,

Egyik oldalról a másikra sodródsz, a keserűség…

         A mai nap is úgy indult, mint a hét előző többi napja, mert az este beharangozott disznóvágás élményéről le maradtam, hisz egyszerűen szüleim kora hajnalba sajnáltak felébreszteni, így reggel hét óra körül ébredtem és nekiláttam a megszokott reggeli teendők elvégzésének: mosdás, öltözés, ágyvetés, és az előkészített reggeli gyors eltüntetése, ami…

A beszolgáltatások keserű éveiben igencsak főtt Puszi úr feje, milyen forrásból szerezzen friss árut az Aranysárkány konyhájára. Egyszerű és ízletes ételeket főzött Nénnyuka a kifőzdében, olyan káposztás cvekedlit meg tojásos galuskát hírből sem ismertek, mint az övé. Nem ragaszkodott a hagyományos receptekhez, alkalmazkodva a nyersanyaghoz, amit Puszi úrnak sikerült felhajtania a közeli falvakból, rögtönzött, például olyan szalonnás alapot dinsztelt hagymával a nyögvenyelő alá, amilyet még…