Se szeri se száma a magyar nyelven is hozzáférhető tanítómeséknek, történeteknek, melyekből kedvünk és lelkiállapotunk szerint mazsolázhatunk, akár napi felütésként is. Jorge Bucay, Bruno Ferrero, Anthony de Mello, a sivatagi atyák, a bölcs rabbik vagy szufik évezredes bölcsességtárából mindenki meríthet tetszés szerint.

Azt még természetesnek tartotta atyánkfia, hogy meg kellett tanulnia személyi igazolványa számát (Bródy János anno egyenesen dalra fakadt tőle!), s még pár fontos telefonszámot is viszonylag könnyen megjegyzett, de a ritkábban használatosokat – jól emlékezve nagyapja intő szavára: ha nincsen eszed, legyen noteszed! - már felírta zsebnaptára belső oldalára, az e célra rendszeresített rubrikákba (jogosítvány, útlevél, TAJ, vércsoport, baleset esetén értesítendő stb.).

A „rabosítás”…

Gyermekkorban milyen más a világ. Minden ismert, megszokott, természetes. Ismerted a falu minden zeg-zugát, ismerted az embereket, a rokoni kapcsolatokat. A te kis világod így kerek. De az idegenből, az ismeretlenből odakerült emberek világa mágnesként vonz. Az eltért a falubeliektől. Titok és kíváncsiság övezi.

A kántori lakás, egykori irodalom tanárnőm otthona, a tágas szobák, a sok könyv. Harmath tanár úr otthona, az egykor volt nagypolgári lét megmentett darabjaival. Nem emlékszem…

Ne szimulálj! 

Próbálom élvezni a meccset. Agyam, szívem csak úgy issza a szemet gyönyörködtető passzokat, beíveléseket, a váratlan ellentámadásokat, a szebbnél szebb kombinációkat és labdakezeléseket, bele sem merek gondolni, hogy bizony a 114 km/h-val száguldó pontrúgásokat egyáltalán hogy lehet kivédeni. Megértük azt is, hogy van már Suarez-harapás, negyedik cserejátékos, videóbíró, s azt is, hogy a brazilok annyira katolikusok, hogy egymás érzékenységére való tekintettel már nem…