Van ilyen is Írta: Attila-benczi

Sötét szeme felcsillant, mikor meglátta először. Igen. Mindig erre vágyott, mindig várta, hogy eljön, és most itt van, feketén csillogón, merész vonalakkal. Már az első percben megérezték.Egymás kisugárzását.

Az élettelen test és az élő barátságot kötöttek olyan szálakkal, mely erősebb volt a szerelem, a testvér iránti szeretet és a győzelemvágy kötelékeinél is. Hozzásimult bársonyos üléséhez és az puhán magába fogadta. Bőrkesztyűs kezével a…

Nem voltam mindig hajléktalan

valaha,volt életem,családom.

Mára már mind elvesztettem

önhibámból, avagy sem,

nagyon nehéz megmondanom.

Volt idő, amikor fájt, az egyedüllét

s a betevő falat is hiányzott.

Nem tépelődök rajta már

hisz minden nappal új kaland vár.

Évek óta,te szólsz hozzám

érdeklődve nézel rám.

Barátaim a szürke tollú galambok

morzsákat csipegetnek,rám telepednek.

Galamblelkem megtört,beteg vagyok,

következő…

Poros éjszakán minden csendes

messze a forgalmas autóúttól.

A férfi kissé görnyedten állt,

mellette,jobbján hófehér lepelben

a tó tündére lebegett,

lecsukott szemekkel.

Arra gondolt miközben figyelte:

„ Milyen gyönyörű,egy lépés

vele lehetnék,örökre.”

………………………………….

A Hold szomorúan nézett le a tóra

még látta őszülő hajszálakat

ahogyan alámerül,

fodrozódni a víz felszínét

s tükröződni saját fényét.

…………………………………

bimbózó rózsák
a nyári esőt várják
hogy szívedbe zárd
titokzatos szerelmét
érezd hát üzenetét

Utópisztikus vagy nem

Írta: Attila-benczi

Figyelem! Figyelem!

Foglalják el a helyüket!

Nem sok idejük maradt

a gép megremegett …

Vége mindennek!

Ez nem igaz!

Nagyon jó volt

visítva nevettek

ahogyan átélték a

háromdimenziós

légi katasztrófát.

Elcsitultak a sikolyok

halvány fény derengett

a terem közepén

egy űrruhás lény.

Hirtelen eltűnnek a falak

üvegbúra ereszkedik le.

Őrült gyorsasággal…

Születés

Írta: Attila-benczi

Megremegnek a csillagok

talán egyedül vagyok?

Vízcseppek körül vesznek

életet adó burok. Lecsúszok.

Lágy szellő erős orkán

kezdődik egy álom?

Még emberfoszlány vagyok

mi leszek,fiú vagy lány?

Erős fények,zavaró illatok.

Igen,egy perc,érkezem.

Mi ez? Színtelen szemek

apró erőtlen kezek,

nem,oda nem megyek!

Elhinni sem merem,

meg érkeztem.

Mi véget jöttem

nincs itt élet…

Vallomás

( Az utolsó Pók, nemzetségéből- Vagy a sajátom)

Írta: Attila-benczi

Itt ülök a „rácsos” ablakommal szemben

nézem a bűzös,dübörgő világot,

érzelemmentes embereket.

Mindig ezt csinálom

mikor lejár a kötelező „foglalkozásom”.

Várom a sötétség eljöttét csillagok feljöttét,

mindig is érdekelt a távoli világ

az elérhetetlen ismeretlen.

A sok éves magányos „hibernálásom” alatt

csak ennyi maradt,fürkészni az eget.

Néha…

Kelj fel és járj

Írta: Attila-benczi

Eljött az idő, ébredjetek emberek

lejárt a szolgaság ideje. Mindenkinek.

Nem várhatjátok többé másoktól

helyettetek bármit is megtegyenek.

Szükség van e lépésre.

Eljött a nemcsak „néz, hanem láss is” ideje.

Az ősi erőt, mi bennetek van

engedjétek szabadjára. Lépjetek.

Ismerjétek fel ellenségeiteket

ne hallgassatok „mágikus” szavaikra

mert újjászületésetekkel az idejük lejárt.

Keljetek fel,…

Piros egyes

Írta:Attila-benczi

Suhan a piros egyes villamos

benne ülők mind álmosak.

Kellemesen duruzsol motorja,

a léghűtés egész jól bírja.

Csöndben kinyílnak az ajtók,

melegtől levegőt alig kapni.

Istenem! Mi ez a kegyetlen bűz

ami gyorsan terjed, és kiűz?

Kinyitom szemem,

Nem kellett volna.

Rongyhegy tetején mintha lovagolna

illatfelhő terjesztője.

Megbomlott a villamos békéje.

Felugranék, valami nem…

Te a kő
Írta: Attila-benczi

Hej, hol a kő
ami hegyről
legördül.
Nem érted
miért van lent
és hol van fent.
Csak azt érzed
életed tönkremegy.
Mára a léted e világban
völgyek sokasága.
Hej, az a kő
szétporladt rég.
Most már érted
hol a lent
és milyen fent.

Hajnali látomás

Írta: Attila-benczi

A tömeg köré gyűlt. Figyelték.

Sovány, kopasz

fehér bőrén az izzadtság cseppek

a napsugaraitól szétestek.

Fehér galambok

szálltak a tiszta ég felé.

Lelkek. Itt éltek.

Megmozdult!

Remegő karjával a vörösen izzó

látóhatár felé int.

Megfordult egy emberként a tömeg.

Sűrű fekete felleg közelgett;

rémülten borultak le előtte.

Villan az acéltekintet,

dörren a szó:

Bánjátok meg…

Ha én nem volnék

Írta: Attila-benczi

Ha én nem volnék szavaimmal

Erőseb lenne a hit, mi megmaradt?

Hangosabban szólna a nép szava

Mely szétfeszíti a „börtönök”falát.

Ha megtehetném. Nem, csillognának

Oly büszkén árulás által szerzet fejdíszek

A megtört csönd visszhangjában. Sápadtan,

Remegő lábak elé, fehér márványra esne mind.

Ha itt lehetnének mind kiknek sorsát

Fehér papírlapon döntötték el. Süllyesztőbe!

A fejdíszek…

Szemedben
Írta: Attila-benczi
-A.A.-

Szemedben csillogás
Számodra a világ,más.
Ereidben érzed a kihívást,
Hogy csinálj valami mást.
Tetteiddel lépd át.
Az Idő kapuját!

Az életről

Írta: Attila-benczi

Az jó, ha nem vesznek észre se emberszámba?

Az jó, ha utcákon bolyongsz szakadt ruhában,

És délben olyan helyre jutsz ahol étel illata száll.

Az nagyon jó? Olyankor Az idő körülötted megáll.

Vérvörös függönyből varrt rongyodnak nincs zsebe.

Fázol. Pedig a porlepte házak árnyékában, éget a Nap.

Ez az élet? Mely kiszívja életerődet. Nem bízhatsz senkiben,

Egyik oldalról a másikra sodródsz, a keserűség…