A hold sarlója

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Mögöttem a lenyugvó hold,

sápadt fátyla ezüstszínbe

borítja be a hajnali harmat,

vízcseppjeitől áztatott járdát.

E titokzatos fénytől, másképpen

látom magam körül a tárgyakat

s mellettem elhaladó, fénytelen

tekintettel, rám meredő embereket.

Hogy mit látok s mit érzek-

Nehéz lenne megmondanom.

Csak rám tört egy furcsa érzés,

valami van, amit még nem értek.

A hold sarlója…

A szerelmem
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Verítékben fürdik,
teliholdas éjszakán...
Legyőzött engem,
nyakamba lehel,
meg is érdemeltem...
--------------------------
Fejem, simogató karjában,
megpihen...

Most, ujjaim között, egerek ugatják a holdat

Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Előttem térkép, olyan, mint egy szánalmas vérkép,

fehér és vörös vérsejtek cikáznak ide-oda,

néha a vörösek "v" alakzatot öltve, mint a légió,

lándzsahegyként szelik ketté a fehéreket...

Az örök harc, még itt is egy oly világban,

amiről szinte semmit nem tudunk, de általa

élünk, lélegzünk, s néha megjelenik arcunkon

egy mosoly, amit oly hamar felvált szemünkből…

"Ha én nem volnék, a világ megváltozna? Szavaimmal erőseb lenne a hit, ami még megmaradt?

---""---

Régen szerette a Karácsonyt, este kiürülnek az utcák, majd mindenki családi környezetben ünnepel. Igen, valamikor ilyenek voltak azok az esték... Állítólag olyankor kevesebb volt a rossz szó, a rossz gondolat.

Nagyon régen volt, amikor együtt volt a család, s ott voltak a barátok, még ha nem is imádkoztak, egyszerűen, boldogok voltak s ez által mindenki kiegyensúlyozottabb,…