Még a háború előtt történt, hogy Rezső bácsi, Puszi úr édesapja, aki már jóval túljárt élete delén, betársult Salamon úr mellé az Aranysárkány nevű kocsmába.                                               Sokan bolondságnak tartották kocsmát venni a temetőkert közelében, de Salamon Ármint sem ejtették a feje lágyára, mikor megvette a rozoga épületet. Fél éven belül kicsinosította, új berendezést és pultot csináltatott, kis asztalokat tett az utca felöl, az udvaron meghagyta a lonc befutotta…

Kapkodva keresgélte kulcsait. Majdnem elkésett, mert a nyár ezer ízével kecsegtető piacnak nem bírt ellenállni. Két szál házikolbászt vett a hentesnél, megfejelve egy kis füstölt májassal, halvány pírban égő szalonnával és még visszafordult azért a szelet disznósajtért, olyan csábító volt. Kecskesajtot is vett, kicsit zsíros, de elomlik a szájban, aztán almanagyságú lilahagymát, egy csokorral, zsenge zöldhagymát, mosolygó, húsos paradicsomot meg édes, piros kápia paprikát. A rozsos cipóért…

Lesi sógor igazi nevét senki nem ismerte. Puszi úr családjába is úgy került be, mint Lesi sógor, Róza tánti negyedik férje Somogyból. A háború után keveredett fel a székesfővárosba és összeállt Róza tántival, csak úgy balkézről. Se papír, se pap, de ez már nem is volt divat az új világban. A felvilágosult, öntudatos embertípus nem törődik a csökevényes hagyományokkal, nem kell neki a klerikális reakció, ha akarják, aláírják a paksust az anyakönyvvezető előtt és megy minden tovább. De Róza…

Sajnos Puszi úr portási pályafutásának csillaga hamar leáldozott a Vörös Hajnal varrodában. Pocók Eleonóra elvtársnő fegyelmivel vált meg tőle, mivel a portás Gusztáv nevű kandúrja belerondított a pártitkár elvtársnő kedvenc retiküljébe a varroda ellenőrzése alkalmával.

Hogy mi lett a macska további sorsa, nem tudni, ám Puszi urat nem kerülte el a…

Mikor nyugaton kél a nap - Szökésünk krónikája

Helyszín: a HÁZ, ahol születtem, ahol 24 évig éltem (és álmaimban ma is…

kaporszagot dajkál a kert,

a rét fölött gólyák köröznek,

arany haját rázza a nyár,

esténként árnyak merevülnek.

meleg mézzel cuppan az est,

s a hold dúlt arca oly komor,

kézen fog és nem ereszt e vers,

tollam a rímek közt

té s tova botol.

 álom szárnyán jő az üzenet,

nappal s éj árnyán nincsen mi közös,

nézed az eget, amin felhő jár,

s érzed, a szíved

fáradt…