Az alábbi írást a Magyar Hírlapban megjelent cikkemre (június 27.) reagálva, az abban foglaltakat személyes élményeivel-tapasztalataival kiegészítve adta közre - ugyancsak a Magyar Hírlapban - Szabó-Palócz Attila. A téma fontossága miatt teszem most itt közzé...

http://magyarhirlap.hu/





Szabó Palócz Attila: Magyarjárás

A nemzettudat erősítése nemes cél, nemzeti érdek

Szabó…

Patak partján fűzfa

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Mit keresel?Kérdezi tőlem

fölém hajló szomorú fűzfa.

Reszkető kézzel üveges

tekintettel kutatok a

kiégett fűben.

Láztól kicserepesedett

ajkamról halk válasz rebben:

"Hogy mit keresek? Gyöngyként

szétgurult életem"

"Tudod e fűzfa,hová lett

vihartól szétfújt boldogságom?"

"Mert helyette nem találtam

csak széttépett boldogságot."

"Harmatkönnyeimmel áztatlak…

Szövetségünk pályázatot hirdet a fehéregyházi Ispán-kúti emlékmű szakszerű megrongálására és meggyalázására. A Petőfi Sándor költő halálhelyét jelző emlékmű az irredenta magyarok szerint az összmagyarság összetartozását jelképezi. Ezért nagyon fontos, hogy ne kontár módon végezzék a rongálást, hanem pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen. (Ezt egy másik költő írta, aki félig román volt, vagy tán egészen az.) 



A…

Sokszor láttam, Maros, karcsúságod

Kacéran suhanni kövek között,

Hallottam…

 A bokor aljában a föld megmozdult. Valami mocorog, valami ébredezik.A kis Csiperke az, aki életre kelt, és a földalatti rabságát győzné le. Szabadságra vágyik, de nem lehet.Nem lehet, mert minden porcikája reszket a félelemtől. A félelem az újtól, a mástól nem engedi kibontakozni, pedig valahol mélyen belül az ösztönei noszogatják.

 Ki kell törni, mert…

 Az ócska kis Lipo-aksi a végét járja. A lélek riadtan fedezi fel, le kéne merülni teljesen, de nem lehet. Nem lehet, mart fáj, mert éget, de a túléléshez szükséges. Az újratöltéshez pusztulnia kell mindennek, meg kell halnia jónak, gyomnak.

 Miközben ez tudatosul, szétesik apró darabjaira elvesztve a kapcsolatot önmagával. A végét járja, közben a…

Pókálom -Rémálom
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Kék reggelekről álmodik,
fejjel lefelé lógva a pók,
dohos szagú odúm,szú ette
gerendájáról menekülve.

Rákiáltok:Várj,egy kérdés:
"Mit vársz ettől a csillagkeblű
élettől mikor sötétben élsz?"
Denevérszárnyammal átöleltem.

Rémisztő a hangja,szőrősképe
megnyúl,cincog mint egy kis egér.
"Ne ficánkolj,nyolclábú,mert te
már nem látod meg a kék reggelt."

Miért nem voltunk bálban

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Rém voltam és az maradtam,

de szeretlek te drága!

S ha tudni akarod miért

nem vittelek tavaly a bálba,

most elmondom neked:

"Mert pöttyös tollaslabdaként

tüzes napsugarat nem vihettem."

-----------------

Különben is,szerelmünket

mentőszirénája zavarta meg

s gorilla méretű fogdmegek

hátul megkötős zubbonyba tettek.

Ezért nem vihettelek!

De éjszaka halld meg a…

Sikerült ! Összegyűlt a pénz a vízimalom újrazsindelyezésére !

Félálomban volt még, mikor nagyot pattant a hamvadó fa a kihűlő kályhában. Álmosan figyelte a gyerekek édes szuszogását a kiságyak felől. Kinn téli sötétség, csak a szél zörgette a redőnyt. A férje felé fordult és szorosan magához ölelte. Keljünk, suttogta a fülébe, még ki kell vinnem a szatyrot bolt elé, te addig rakd meg a tüzet. Halkan öltöztek, majd az asszony betakargatta a kicsiket. Kihűlt a szoba. A csíkos szatyorba először két tejesüveget dugott, majd legyintett és egy harmadikat is…

a lutheránusok éneke, Erős várunk nékünk az Isten, valamint Egressy - Vörösmarty Szózata. És még sok más ének is kedves számomra, (érthető, mert zenepedagógus vagyok, meg kell tudjam szerettetni őket tanítványaimmal). Ismerjük meg gyönyörű Genfi Zsoltárainkat Szenczi Molnár Albert tolmácsolásában s mindjárt megérti mindenki, hogy mire célzok, de ugyanígy ajánlhatom Kodály Zoltán csodálatos kórusműveit is, meg sok más szerzőnk műveit. "Hallgassunk zenét - addig sem bomlik a nemzet!" Ez…

Évtizedek óta figyelem honfitársaink külhoni viselkedését. Az ötvenes-hatvanas évek első határátlépései után – még csak a szocialista országok némelyikébe – szolidan viselkedő turistáink kellő megilletődöttséggel bóklásztak a határon túli területeken, elsősorban a történelmi Magyarország elcsatolt részein, olykor csak suttogva mondva el gyermekeiknek kincses Kolozsvár vagy az egykori koronázó város magyar  történelmi tudnivalóit.

Később, távolabbra merészkedve, már más kultúrákba is…

 Faarccal lépett oda hozzá a fiatal lány. Pindurka papírdarabot nyújtott felé. "Mosolyogjon gyakrabban" - mondta. A faarc nem lágyult mosolygóssá. Lenézett a kezében tartott kis papírra. Két szem és egy felfele görbülő száj. Mosolyka. Szmájli, ahogy a fia szokta mondani. A fia. A nagyobbik. Szereti őket, közhelyesen beléjük kapaszkodott mindig, mikor válásról esett szó. Mikor kicsik voltak, azért nem léphetett, mert még nevelésre, példamutatásra szorultak. Most, hogy már felnőttek,…

Ma is fogva tart a kép

magam előtt látom

végtelen búzatáblák létüzenetét

légbe hasító lándzsás kalászok

hirdetik itt

élet

mag

kenyér

születik



szakállas árpa leng

suhog a szélben

könnyedén

kápráztatja

szemem

elmerülök e gyengéd neszezésben

párás tekintettel

hajolok fölébe

kalászait átkarolva tartom

megfürdetem

arcom



millió emlék…

                Anna nagyon vidám volt és – ezt akkor még fel se fogta -, boldog. Éppen a egyetemi felvételiztető terem ajtaján lépett ki, és majd beleszédült annyira megdicsérték. Azt mondta – mint ahogy azt később megtudta – az egyetem réme, hogy ilyen széleskörű tudással, ilyen folyékony és könnyed német beszéddel még nem lépte át egyetlen magyar sem ennek a felvételiztető teremnek a küszöbét. Visszatekintve lefaragunk ennek az éléből, hiszen könnyen mondhatta, évekig vissza volt…