Azúrkék Voronyecben

Engedve a régóta ösztökélő külső és belső csábításnak, egy napos körutazás erejéig belekóstoltam Bukovinába. A Beszterce folyó által szabdalt hegyek és völgyek, mesés tájak, vadregényes vidékek szinte kikapcsolták a realitásérzékemet. Elbűvölt a fenyvesek végeláthatatlan koszorúja, az érintetlen erdőrengetegek látványa a magasságnak és mélységnek különös érzését kölcsönözte. A rárói magashegyi átjáró (Trans-Rarău) sziklaomladékok közt…

   Taupo vulkán volt. Akkora vulkán, hogy a föld felszínén nem sok ilyennek maradt nyoma. A tudósok óriásvulkánnak hívják. Kráterének szája több mint 25 km átmérőjű. A kráterben egy hatalmas tó. Vulkáni utóműködések ma is történnek. Ennek egyik jele a vulkáni tufakavicsok időleges megjelenése a tó vizének tetején. Ezek a tufakavicsok annyira könnyűek, hogy úsznak a vízen. S a…

Az idei évben is magyar iskolákban, magyar osztályokban tanuló mezőségi és székelyföldi gyerekek, illetve családjaik számára szeretnénk megkönnyíteni az iskolakezdést.

Svájci partnerszervezeteink már gyűjtenek Zürichben és St. Gallenben, ahogy idehaza is több lehetőség van az adományok le-, vagy átadására.

Amit gyűjtünk:

• jó állapotban lévő iskolatáska,
• irodaszerek, füzetek, íróeszközök, tolltartó, körző, vonalzó, radír,…

Bár sohasem mondták ki, még önmaguknak sem, mégis tudták, érezték. Ő, az első gyerek, ő az igazi.

A GYERMEK. A mi Gyuszikánk. Ő, az egykori szerelem, házasság, közös életük első gyümölcse. A második, az csak úgy volt. Az olyan természetesnek tűnt. De legalább volt kihez hasonlítani az elsőt, azt a drága igazit.…

  Valami nagy csend ült a lelkeken, bár a diákok továbbra is tanultak, jártak gyakorlatokra, vizsgáztak, élték a látszólag gondtalan diákéletet. Elemér érezte, hogy számára véget értek ezek a „gondtalan diákévek”, kezdődik a küzdelem a fennmaradásért, emberi értékeinek megőrzéséért. Nagy elhatározásra szánta rá magát. Külsőleg, magatartásában…

A puha, hófehér meztelenség,

ködöt bocsájt rá az új nemzedék?
De azért nézd! Ugye egyedül nem vagyunk?
Még akkor is, ha szorit, ölel a végzetünk…

Láthatatlan kezek megragadnak,
s zuhanunk, talán valahól várnak-
Lebegünk, s puha helyre érünk,
mostmár senkitől sem félünk…

Minden kincsem az ifjúság…

Törtető mély örvénye mára elveszett,

az ami magába szívta önmagát,

s mindent összetörve…

---------------------

II. Felvonás

A szünet soká tartott, pihentem

közben mindent elfeledtem -

Játszani kell tovább

a vidám élet játékát!

Hogy ne mondhassák :

Gyengék vagyunk.

Jókedvvel tovább játszunk?

De a II. felvonás végtelen

nem éri át az értelem,

s tart vajon számítanak…

Most jó… álmodom: hol a hófehér ifjúság?

Csókja a múzsa ajka, magát
nem emészti, nem gyötri semmi.
Gondjait fenn hagyja lebegni.

Látod, összefutnak mindig útjaink,
a vágyak forróak, ütköznek szavaink!
Még tiszták vagyunk, mert talán minden az,
ami még érintetlen s még igaz…

Forró vágyaink lehűlnek azután,
de hideg nem lesz. Fázni talán
nem fogunk, hiszen most már
Ketten, egymás mellett vagyunk…

Szőcs úr megszokott mozdulattal tolta fel a redőnyt. Ma is, mint minden hétköznap jókor reggel nyitott arra számítva, hogy a munkába igyekvők betérnek hozzá a friss pékárut megvásárolni. Ez az idő, meg a műszak vége jelentett nagyobb forgalmat a péküzletnek. Sok küzdelembe, nyűgbe került, ameddig idáig jutott, ameddig elérte, hogy a maga…

Jézusom! - kiáltok elcsukló hangon -

Valami kicsi, fémes test közeledett

csillogva az erőtlen napfényben.

Apró volt, a kicsinyek közül való.

Elmosódott fehér foltnak látszott.

Tomi ellazult.

- Hát ennyi. A frászt kapom ezektől a nyavalyásoktól.

Néha azt hiszem, jobb lenne, ha nem lennének.

Tomi, óvatosan elfogta mind,

s egy fémdobozba tette őket.

Lassan hátrál, s közben az eget

figyelve onnan ahonnan ezek jöttek.

Érzett valami…