Az  õsz

                        Amikor  már  öregedünk,

                        S  túl  vagyunk  az  élet  felén,

                        Ehez  hasonlítható  az  õsz  is

                        Gyümölcsérések  idején.

                        Érettebbé  válunk  mi …

                                               Elgáncsolt rögök

                                               Rég furcsa a játék-

                                               élet,halál,kerék

                                               és isteni ajándék

                                               e földi menedék.

                                               Ötvennégy küllő…

Írjatok még

Állok s mind csodállak,

írtok fényes napnak,

írtok bágyadt holdnak,

írtok patakoknak,

írtok erdeinknek,

írtok mezőinknek,

Írtok Jóistennek,

s már vagytok, ki kéritek.



Írtok nemzetünkről,

írtok hőseinkről,

írtok fiainkról,

írtok anyáinkról,

írtok a virágról,

írtok a vágyakról,

a szomorúságról,

mint boldogságról.



Írtok itt mindenről,

szívről, szerelemről,

szeplőtelen szűzről,…

Ködfátyolt fon a nap,

tompulnak sugarak,

színe vált a mező,

sárgul a hegytető.

Haldoklik szerető.

Szellő sem a régi,

rideg csókját méri,

száguld fent szenvtelen,

lecsap embertelen.

Fáj úgy, lélektelen.

Virágok elhullnak,

álmok éjbe halnak,

vágyak kapaszkodnak,

vakon fohászkodnak.

Szerelmek halkulnak.

Színe vált a világ,

festi…

Megkezdte 475. tanévét a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma

Pápa, Patak, Debrecen. E városok neve egybekapcsolódik híres református kollégiumukkal. Náluk ugyan régebbi Pannonhalma ősi iskolája, több mint ezeréves, de a hármak is lassan már félezer éve világító lámpásai a magyar…

Őszi merengő

Késve érkeztél,

lenyugvóban a nap,

jelzi az ősz: – Itt vagyok.

Tobzódnak a meleg színek:

sárgák, vörösek, rozsdabarnák.

*

(Apollinaire verssorai jutnak eszembe:

Letépem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sose látlak

Ó idő…

Apró házikó áll a hargitai fenyvesben. Kicsi, de rendkívül barátságos. Az ablakain cseresznyével díszitett vászonfüggöny. Illata van a házikónak. Otthonillata. Már hűs az augusztusi este, maga köré tekert egy durva pokrócot, úgy ült le a fűbe az udvaron. A hátát nekitámasztotta egy óriás fenyőnek. Jól mondják, gondolta, hogy a fának lelke van. Szinte érezni lehet a lélelgzését is, a szeretetet amit sugároz magából. Nyugalom szállja meg, tagjaiból eltűnt az elmúlt napok feszültsége. Roppan a…

Gyötör a vágy, hogy kimondjam,

hogy mily nagyon fáj a lelkem,

hogy hit, s remény hal ki bennem,

s bánatom messze betemet.

Kiáltanák magas égre,

lent embernek, fent Istennek,

alvók s vakok ébredjetek,

meghalt hittünk, veszejtenek.



Úgy fáj, hogy le sem írhatom,

tétlenül nézitek gondom,

nem látjátok, itt halok meg,

 lelkemben sír most a nemzet.

Menekülök magam elől,

elveim lassan mind bedől,

nincs ki hittel mögém állna,

ki…

Idén augusztusban, ismét festők érkeztek ebbe a kis faluba, hogy immár kilencedik alkalommal vigyék hírét a világba alkotásaik által. Ezt az alkotótábort Ősz P. Zoltán helyi festőművész hívta életre 2003-ban. Az idei festőtábor művészeti-, szellemi vezetése is az Ő feladata volt. Az elhelyezést és a műtermeket A Református Egyházközség biztosította Domahidi Béla  lelkipásztor és családja tevőleges közreműködésével. A helyi…

Mily jó is volt remélni hazámnak dicsőségét,

hinni benne, hogy megőrzi majd örökre fényét,

népünk, békét, hazát szerető keblére zárja,

hogy egy fia sem veszhet el, bujdosva, világban.

Ó ti pogány zabolátlan árja fajdkakasok,

kik vagytok ti gőgös magyar anyaszomorítók ,

kik torz eszmék mentén akartok rendet csinálni,

mely eszméket, történelem kész volt elítélni.



Isten, haza, család, béke, szeretet, és otthon,

nem tűrhet meg gyűlöletet magunk…

-Hívd fel csak Józsit!

-Szervusz Józsi! De jó,hogy hazaérkeztél. Nem akarod lehozni a hegyről a barackot ma?

-...

-Jól van akkor, nem szóltam semmit.

-...

-Csak azért, mert Laci megy a traktorral, fel is vitt volna, és le is hozott volna.

-...

-Semmi-semmi. Csak akkor már segíthettél volna neki a törmelékcserepet lerakni a Csipkés útjára, Meg amikor visszajösztök, megrakni a remorkát megint. Te is ott jársz. ( Neki is ott a szőleje,…

Versek, értelem nélkül,

Igék, istentelenül,

Hitek, haza nélkül,

Lélek, értelem nélkül,

szeretem fényedet,

szeretem mézedet,

szeretem száraz,

zörgő lépteidet,

szeretem reggeled

fázós borzongását,

délutáni napod

bágyadt villogását,

szeretem a szemed

égkék nevetését,

felhő gyermekeid

víg bukfencezését,

tűnődő estéid

tücsök muzsikáját,

csillagporos dunnád

hideg ragyogását.

Egész létéletünkben mindig tanulunk,

s hisszük, hogy mi tévedhetetlenek vagyunk.

Vajon van annyi tudás emberben jelen,

hogy állíthassa, hogy ő kész már mindenre?

Hogy tudja a választ az  összes kételyre?

A tudás halmaza a világmindenség,

határait ember nem érte el még,

bár sokan próbálták, küszködtek, nyergelték.

A tudást legtöbben itt jóra használják,

s vannak kik ez előnyt, gonoszságra váltják,

vakságukban az eszközt tőré formálják.

A tudás…

Csak jöttek, csak jöttek a népek, ki lóháton, ki autón, gyalog, hintón vagy ekhósszekéren! Napkeltétől napszálltáig mozgásban volt a Hortobágy e máskor oly nyugodt szeglete, a Balmazújvárost Tiszacsegével összekötő út közelében, nem messze a „nádas kaputól”. Vókonya pusztán, augusztus 26-án, vasárnap országos pásztortalálkozóra gyűltek egybe az érintettek, mégpedig a…

      Az igazi , kézzel fogható fogódzót,a segítséget már korábban megtaláltam az otthoni családi iratos dobozban ,egy nagy alakú,több araszos, kék dobozban,amelyet nemes egyszerűséggel csak családi archívumnak neveztem el. Ebben ráleltem egy nagyon fontos iratra, nyomtatványra. Ez, Édesapám 1942-es „Származási táblázata” volt. Még gyerekként amikor láttam és nézegettem,igazán nem értettem minek kell,kinek kellett ez a furcsa valami?.

Ezt az iratot,bizony az akkori Magyar királyi 26.…

Behunyom szemem veletek álmodok,

otthon most dalolnak a madarak.

Réteken halomba dőlnek virágok,

legelész békésen kecskenyáj rajta.

Otthon messze lehet, pacsirta szól.

Harmóniában társaival élnek,

benne béke, a  csend mi zenélget.

Vele világon semmi fel nem érhet.

Oly sokszor álmodom veled éjjel,

de jő a reggel, s mint fátyolköd vész el.

Tudom, hogy ezernyi ajak zenél,

de lelkemben halkul, bánat…

                                                   Őszrehajló

                                            Ősz botorkál ajtóm előtt

                                            fedetlen fővel,réveteg,

                                            akár tomboló fergeteg

                                            csapkod barnáló délelőtt,

                                            látszatra tiszta égi…

Amikor a magyar nyelvű oktatás jogáért küzdöttünk az 1990-es évek elején Sepsiszentgyörgyön is, még sokan voltunk. Gyertyás (azokat a hollandok küldték, hogy legalább gyertyánk legyen, ha áramunk nem is) felvonunálassal érkeztünk a sportstadionba, hogy meghallgassuk a…

Több mint fél évszázada járom a Kárpát-haza „maradékországon” túli területeit. Kiterjedt  rokonságom okán s jogán már gyermekkorban megismerhettem Erdély és Partium legszebb tájait, történelmi-irodalmi emlékhelyeit, majd boldogult úrfikoromban észak és dél felé kezdtem tájékozódni, s amint lehetett, a Lajtán túli részekbe is belekóstoltam. Ahol csak megfordultam mindenütt…