A konyha volt a tengerünk,

- Emlékezz! - Hunyd le a szemed!

Hogy hullámzott a kockakő,

S az asztal lapja kis sziget.



Mi feküdtünk a homokon

És felettünk a lámpafény,

Naplementéről álmodott

A plafon végtelen egén.



S a félig nyitott ablakon

Bejött egy vitorláshajó.

A tűzhely felől fújt a szél,

A mindent-mindent ringató…



- Így nyaraltunk sok éven át

És ragyogott a kis sziget!

Kezünkhöz úsztak esténként

A… Folytatás

Nézlek, ott ülsz a fák alatt,

Kezedben tű meg cérna.

Előtted szétfoszlott napjaid

Rongyos maradéka.



Nézem,ahogyan férceled

És meggörbül a hátad,

De hiába, újra felhasad!

Gyengék már a szálak.



- Hogyan lesz ebből új kabát?

Hogy ne fázz majd a télen!

Amivel engem is betakarsz

Még ha nem is kérem.



- Kihez rohanjak ezután?

Ha vágynék menedékre!

- Kinek mondjam el bánatom?

Vigaszért cserébe.



A tű,… Folytatás

És lesz a Napod, mocskos villanykörte,

S a faltól-falig négylépés-világ,

Ha szemetét arcodba beleköpte,

Nem akar többé emlékezni rád!



Foltozott, sötét takaróját adja!

Hajléktalan magányodra terül,

De nem lehet, - csak megfagyni alatta!

Társak között – és mégis egyedül.



Kályhához ülnél te is melegedni,

Úgy raknád rá az egész életed!

Lyukas cipőt, sárgult fényképeket.



Lobbanjon el, legyen belőle semmi,

Kihűlt parázs, a… Folytatás

Két ujját szájába veszi

A szél, és úgy fütyül nekem,

Ahogyan nem tud senki más,

Ezer közül felismerem!



Kigombolt ingemen átsuhan,

Hűvös kezével megsimít,

Lemossa rólam a világ

Rám tapadt függőségeit.



És megyek-megyek a nagy hegyen,

Óriásra nőtt fák alatt,

Tudom a mókus hol lapul,

Hol rejtőzhetnek madarak.



Hiszen én is itthon vagyok!

- Látod?! Minden hozzám hajol!

Hiszen én is itthon vagyok!

- Csak… Folytatás

Vonatok jönnek lázas ég alatt.

Hajnal van, furcsa, fáradt és beteg.

Sovány keze a láthatárba túr,

Karján vöröslő átvágott erek.



Vagontetőkön vándormadarak

Pihegnek, rongyos tollaik között.

Mögöttük régen elmúlt már a nyár,

Előlük minden messze költözött.



Párát lehelnek mocskos ablakok,

Tűnődve néz a készenléti fény.

A büfékocsi lágyan imbolyog,

Asztalra dől a hallgatag remény.



Poharában még néhány csepp… Folytatás

Mint sűrű éjben lopakodó árnyék,

Oly észrevétlen volt és nesztelen.

Lehetett volna véletlen ajándék,

Lehetett volna, bár ezt nem hiszem.



Hozzám simult, s úgy nőtt bennem a szándék.

Sorokba zárni, maradjon nekem!

Szívembe rejtett, csillogó kis játék,

Hogy süssön át, kopottas ingemen.



De nem találtam ceruzát, se tollat.

Távozó lépte, köveket csikorgat,

Emlékezetből írom, ily’ sután.



Könnyű nyomát, a föld rég… Folytatás